A tudatváltás útja-módja

A Budapest Klub Társaság Társadalmi Műhelyének felhívása

    Kis csoportunk azzal a céllal jött létre, hogy aktívan közreműködjön az emberiség tudatváltásának folyamatában. Felismertük, hogy világunk fennmaradásának egyik lehetséges megközelítése, ha mi, emberek képessé tesszük magunkat az egymással való szimbiotikus együttműködésre. Ennek egyik alappillére az egymás és a környező világ minden részlete iránti odaadó figyelem kifejlesztése. Csoportunkban arra tettünk kísérletet, hogy megtisztítsuk, jól láthatóvá tegyük és magunk is végigjárjuk azt az ösvényt, amely egy közösség létrejöttétől az odaadó figyelmen keresztül a szimbiotikus együttműködésig vezet. Az ember rendelkezik élete tudatos irányításának képességével. Ily módon lehetőségünk van arra, hogy gyakorlati tapasztalataink alapján javaslatokat tegyünk a belső fejlődés irányába ható tudatváltás megvalósítására.
    A kultúrák általában úgy maradtak fenn, hogy másokat és a természetet kihasználva terjeszkedtek. Az emberiség számára a mennyiségi terjeszkedés lehetősége véget ért. Fennmaradásunk egyetlen lehetősége a mennyiségi fejlődés kiegészítése a minőségi fejlődéssel. A minőségi fejlődés módjáról még nincs átfogó tapasztalatunk. A lehetséges jövő megváltozott emberi viszonyulásokra épülhet, amelyben az emberiség felismeri, hogy eddig még fel nem derített, bensőnkben átélt, csodálatos és főképpen korlátlan gazdagodási lehetőség előtt áll. A családi, baráti és más közösségeken belüli, több örömet adó életre gondolunk, amivel nem jár együtt az anyagi igények tartós csökkentése.
    A világ problémái részint tudati, részint anyagi jellegűek, de általában az utóbbiak is az előbbiekből származnak. Az emberiség talán legsúlyosabb gondjai, a szegénység és a környezetrombolás szolgálnak erre a legjobb példákkal. Napi negyvenezer gyermek hal meg a világon éhezés, vagy a betegségekkel szembeni ellenálló képességnek az alultápláltságból származó hiánya következtében. Nagyon rontja a helyzetet, hogy a tömegek, akik körében éhezés van, beletörődnek ebbe.
    A világ fegyverkezési kiadásainak 25 százaléka is elég lenne az éhezés felszámolására. Azt sem nehéz megbecsülni, hogy egy másik 25 százalékból milyen strukturális változásokat lehetne elindítani egy tartós megoldás érdekében. Ez mégsem történik meg – és hogy ez mennyire tudati – és nem objektív okokból, az abból is látszik, hogy a kelet–nyugati katonai konfrontáció megszűnése a fegyverkezési kiadásokat nem csökkentette lényeges mértékben.
    A környezetrombolás és -szennyezés is teljesen gondolkodási-tudati kérdés, mert abból áll, hogy bizonyos emberek vagy embercsoportok vagy azért okoznak kárt másoknak, hogy ebből hasznuk származzon, vagy úgy okoznak kárt, hogy ebből még hasznuk sem származik.
    Mindkét probléma megoldására a gondolkodás lényeges megváltozására, tudatváltásra van szükség.
    A szegénység esetében arra, hogy
    1. a gazdag országok a saját szegényeiket és más országok szegényeit ne tekintsék különbözőnek;
    2. hogy maguk a szegények lerázzák magukról a tespedést, valamint alkalmas vezetőkkel váltsák fel a nemzetközi segélyeket is elsikkasztó korruptakat;
    3. hogy a gazdasági fejlődést leginkább előmozdító tudományos technikai innováció útjából mind a fejletlen, mind a fejlett országokra kiterjedően, nemzetközi mértékben távolítsák el a maradiság és a tehetetlenség emelte akadályokat.
    A környezetrombolás esetében is ugyanez a helyzet. Fel kell ismernünk, hogy:
    1. Egy bolygónk van, a mi közös bolygónk. Aki a környezetet rombolja, az a sajátját rombolja.
    2. Rázzuk le a közönyt, példát mutatva ezzel másoknak is.
    3. A gazdasági problémák közül is elsősorban a környezettel is összefüggőkre – például a tiszta energia kutatására – koncentráljuk kreatív energiánkat.
    Az emberi tudat e gondok megszüntetésében kettős szerepet játszik: segítségével megoldhatjuk azokat a problémákat, amelyek technikai jellegűek, mint amilyenek például a fosszilis anyagokat égető, légszennyező erőművek és járművek. Felismerhetjük azt is, hogy mely problémákat okozzuk mi magunk, amelyek tehát nem egy aktuális feladat megoldását kívánják, hanem örök érvényű szabályok szem előtt tartását.
    A világ gazdasági problémái tudatváltással párosult tudományos-technikai haladással megoldhatók. Csak addig kell türelemmel lenniük a szegényeknek és áldozatot hozniuk a gazdagoknak.
    A másoknak való károkozástól azonban mindenkor tartózkodni kell és mindenkinek. Így:
    annak, aki szennyvizet enged egy folyóba (a költségmegtakarítónak);
    annak, aki kivágja az erdőket (a haszonszerzőnek);
    annak, aki eldobja a szemetet az utcán (az önzetlen károkozónak).
    A tudat minőségi fejlődése mindenekelőtt a szükségleteink és a lehetőségeink tudatosítását jelenti. Szükségünk van tiszta, szép és harmonikus világra magunk körül. Lehetőségünk pedig arra, hogy megszerezzük, ami kell, de nincs, és elhanyagoljuk azt, ami van, de jobb, ha nem lenne.
    Mindezekkel az értékekkel azonban még csak minőségi életünk külső feltételeit segítettük elő. A belső fejlődés lehetőségei mindig adva voltak, de hozzájuk meg kell találnunk az oda vezető utat.
    Tapasztalatunk szerint a nyitottság vezethet kölcsönös szándékon alapuló együttműködésre. Igyekszünk megtalálni a dolgokra való ráhangolódás jó ritmusát.
    Aki akar, benéz hozzánk, aki akar, közöttünk is marad, amíg jólesik. Arra számítunk, hogy egyéni tudatunk kiscsoporttudattá bővül, több kiscsoporti tudatból pedig nagyobb közösségi tudat formálódhat. Mindezek együtt planetáris tudatban teljesednek ki. A kiteljesedett planetáris tudat visszahat az egyén tudatára és lehetőséget teremt további fejlődésére.
    A szimbiózis kölcsönösen együtt létezés. Az emberi szimbiotikus együttműködés a létezésnek szabadon választott módja. Ez ősi emberi készség. Az etológusok szerint az ember az egyetlen olyan lény, amely, amikor nagyobb csoporton és közösségen belül kisebbet alkot, akkor benne tud maradni a nagyobban is. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy az ember képes több identitást magáénak tekinteni. Például lehetek földlakó, európai, magyar, budapesti, építész, szülő és gyermek identitású egyidejűleg.
    Javasoljuk, hogy az egyének és a csoportok kommunikációját az egyetértésre, de legalább az álláspontok közelítésére való törekvés jellemezze. Ez különösen nehéz, amikor olyan emberekről és kultúrákról van szó, amelyek alapvetően másként vélekednek, de ez nem teszi lehetetlenné, hogy megértsék és elfogadják egymás szempontjait. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy képesek legyünk szeretettel és odaadó figyelemmel viszonyulni egymáshoz. Célunk az, hogy gondolkodásunk legyen minél átfogóbb, megközelítésünk minél több oldalú, de vezessen egy határozott állásponthoz, amely eredményes cselekvés lehetőségét nyitja meg.
    Törekedjünk arra, hogy ne csak a rossz híreket tartsuk érdekesnek, becsüljük meg a jó híreket és terjesszük azokat.
    A versengés, ami a haladás egyik legfontosabb motorja, az általunk kívánatosnak tartott társadalomban nem öncélú, egy magasabb minőség elérésére irányul, ahol a vesztesek is megbecsültek.
    Felelősek vagyunk önmagunkért, környezetünkért és a világ sorsáért.
    A most leírt nyílt levelünk egy kiscsoport együttgondolkodásának összegezése. A gondolkodási folyamat folytatódik. A leírtakhoz kiegészítő gondolatokat és új gondolatokat is várunk. Várunk beszámolókat már működő szimbiotikus együttműködésekről, hogy ismerjük meg és ismertessük meg egymást.
    Nyílt levelünket először a Budapest Klub Társaság támogató tagjainak küldjük, kérve, hogy terjesszék mások körében is. Minden embertársunk iránti szeretettel.
    Ha úgy érzed, szívesen vennél részt hasonló kiscsoportos beszélgetésekben, kérlek, jelezd nekünk! Írd meg azt is, ha van speciális érdeklődésed, amiről a kiscsoportban szeretnél beszélgetni! Kérjük, azt is írd meg, hogy milyen időben tudnál jönni!
    E-mail címünk: planetaris.kiscsoport@budapestklub.mdo.hu (a leveleket Kappéter István veszi kézhez).


    Szeretettel

    Bánhegyi Zsolt, Jászi Attila, Kappéter István, Tolnai Kata, Tóth Jula
    A leírtakkal egyetért Szabó Tamás is, de neki vannak ezen kívül fontos véleményei, amelyekkel a csoportból sokan nem értenek egyet.
    A fenti gondolatok formálásában részt vettek még rajtunk kívül Kovács Judit, Sarkadi Kriszta és Singer Andrew.