Vass Tibor

Testkultúra

A testes nő és a savas eső

A testes nő tegnapig szeretett esőben állni,
tegnapig nem viszketett az esővíztől,
minden más víztől viszketett tegnapot megelőzően,
a testes nő testének tegnapig jót tett az esővíz,
tegnap azonban bemondták a rádióban,
a Rózsa büfében ült a testes nő éppen, hogy savas eső várható,
ettől a gondolattól elnehezült a testes nő,
a Rózsa büfében elkezdett viszketni,

na vége a jó világnak,
azt mondta a testes nő elnehezülve a Rózsa büfében,
nincs többé ének az esőben,

kit érdekel, hogy a Szinva elsavasodásához vezethet a baj,
a Rózsa büfé csapvizében növekedhet a fémion-koncentráció,
elpusztulnak élőlények, károsodnak az erdők,
a Kossuth-szobor fokozott romlását fogjuk tapasztalni,
kit érdekel mindez, mikor én viszketni fogok,
sőt, már viszketek is,

ezt mondta a testes nő elnehezülten
és elkezdett viszketni tegnaptól,
vakarja magán a testes nő a Rózsa büfében
elnehezülten kíméletlenül a bőrt, ahol éri,
nem a Szinva vagy a Kossuth-szobor sorsa miatt aggódik,
nincs ebben az elnehezült testes nőben
egy fikarcnyi aggódás a Szinva vagy a Kossuth-szobor iránt,

ül a Rózsa büfében, kulcsot kér éjszakára,
ki sem mozdul a büféből, nehogy savas eső érje a bőrét,
vakarász a testes nő, éjt nappallá tesz a Rózsa büfében.

A savas eső tegnap elmaradt, nem jött még ma se,
de a testes nőt nem lehet kicsalni a Rózsa büféből,
ma mehetek a rádióba, hogy elintézzem, mondják be,
vicc volt a savas eső, ballépés,
ismerjék be a pánikkeltést,
kérjenek elnézést nyilvánosan a testes nőtől
és a Rózsa büfé vendégkörétől,
rendőröktől, tűzoltóktól, gépkocsiátíróktól, földhivataliaktól,
mindazoktól, akik feleslegesen aggódtak
a Szinva és a Kossuth-szobor sorsáért,

vallják be nyilvánosan a tévedésüket, vakarják a fejüket,
vagy intézzék azt a savas esőt, gyorsan legyünk túl rajta,
legyünk túl a kémhatás nehezén.

A testes nő és a Szinva

A testes nő ül a Szinva-parton, lelkiismeret-furdalása van,
amiért a savas eső miatt nem aggódott a Szinva sorsa iránt,
csak a saját vakarózása érdekelte, a Szinva sorsa nem,
most a megbánás perceit éli, mert pecsenyére vakarta magát,
szemléli a vizet és örül,
hogy elmaradt a savas eső, indul a Kossuth-szoborhoz,
mert a rádióban bemondták, hogy vaklárma volt az egész,
elnézést kértek a rádióban
a testes nőtől és a Rózsa büfé vendégkörétől,
rendőröktől, tűzoltóktól, gépkocsiátíróktól, földhivataliaktól,
hogy feleslegesen kellett aggódniuk,
vakarják a rádióban megbánóan pecsenyére a fejüket,
a testes nő így ma otthon alszik végre,
nincs több felesleges viszketés,
csak maga a megteste-
sült öröm.

A testes nő és a Kossuth-szobor

A testes nő ül a Kossuth téren,
ízes magokkal eteti a savószín galambokat és vakarózik,
azzal eteti őket,
hogy ma nem lesz savas eső, ne aggódjanak,
pedig ő biztos forrásból tudja, hogy előbb-utóbb jön,
és joggal aggódik,
elsősorban a savószín galambok és a Kossuth-szobor sorsa iránt,
károsodni fog minden, ha jön a savas eső, mondja,
és boldog-boldogtalant csábít a Rózsa büfébe,
ahol a rádió ma biztos bemondja,
hogy nem vaklárma volt az egész,
mégiscsak van min aggódni,
ha máson nem, a vendégkörön,
rendőrökön, tűzoltókon, gépkocsiátírókon, földhivataliakon,
a csapvízben növekvő fémion-koncentráción.

Ül a testes nő a Kossuth téren és vakarózik,
folyton a zsebrádió állomáskeresőjén a keze,
tegnaptól víz- és saválló zsebrádiója van,
egy évig garanciával bírja a zsebrádió az esőt és a savat,

körötte ízes magokat esznek a savószín galambok,
néha meg-megijednek a rádió recsegésétől,
de a testes nő újból és újból magához csalja
a savószín galambokat, gyertek tubicáim, azt mondja, gyertek,
mert mindjárt dől a kár az égből,
addig egyetek, míg nem dől,
mert akkor oszt mehettek tubicáim neki a Szinvának,
nincs megadva ízes mag, nincs szárnyalás,
bőrtápláló eső,
boldog élet sava-borsa.