Varga Klára

Nem tarthatták meg az egek…

Nem tarthatták meg az egek,
Lefelé vágyott még.
Szeme alant
Kifelejtett lépcsőt kémlelt.
Nem bucskázott le,
Mint bűnös angyal,
Ki Teremtőjénél nagyobbra nézett,
Szép szelíden önként lelépdelt.
Eltépte magát
Tündöklő smaragd indáktól,
Kicsordogált aranyló kertekből,
Örök királyságát hátrahagyva
Megbillent szívével
Töviséjbe hullva
Örvénylő sikátorok nyelték el.
S most:
– Megkerült immár,
Miért merülni vágytam
– rikoltja hetykén,
Mennyre fölszögelt arccal.
Hej csillag,
Hajnalcsillag,
Röpíts vissza,
Hadd járom újra
Mindenkor tavasz-birodalmam.