Sárándi József

A magányosok éjszakája

Amikor a telihold
vonít a kutyákra
az a magányosok
éjszakája
Nincs más vigasz
Csupán a Semmi
a külön-külön
hanyatt-feküdni

A hold nem süt
hideg sugárszálakkal gerjeszt
billét smurinát
s indulnak a nemek
egymás felé
járdákon tetőkön át
vágytöltés – vártan

Az a magányosok
éjszakája
mikor az ember vonít
a szélkutyákra
mert nincs
viselhető társa tere
mikor önmagának lesz
ádáz ellenfele

Az a magányosok
éjszakája
mikor beleájulunk
a kozmikus halálba
Elalszunk s jönnek
zilált szavak képek
és eljön győzelme
az eszméletlen igéknek