Charles Tomlinson

Egy toscanai ablak

Valaki későn vacsorázik:
ablakomból lenézve láthatunk
a szemközti ház egyik ablakában
egy tányért és két kezet.

Ez a meghitt kenyértörés
rendező nélkül is tökéletes film.
A borospalack őrségben áll,
csak a két kéz szerepel.

A San Benedetto-i futók

Két futó rója a partot este:
Homokon dobogó jambusaikból
Otthonosság biztonsága hangzik,
Mielőtt a víz sötét áradása
Elmossa nyomuk vonalát. Felhő
Sápasztja el a felkelő karcsú
Holdat. Erősebben ragyog
A lungomare végtelen nyaklánca,
A világítótorony sugara
Nyugtalanul köröz, pásztázza
A sok kikötve ringó vitorlást.
Szerelmesek, kik róják a partot este
Mindezzel nem törődnek. Számukra
E kikövezetlen út választott sors:
Egymást választották és ezt a helyet,
Hová visszatérnek, újra bejárják,
Hol a homályban szent versenyre kél
Földi és égi geometria,
Pályájukat futják a csillagok.
Mennyi év vár, ragyog még reátok
Ez ég alatt, szerelmesek, nem tudom:
Beburkol a sötét, s majd őrizni fog,
Ha lassú nappalok teszik próbára
Az összhangot, mit megáldott az est.

Dörgő Tibor fordításai

Charles Tomlinson (1927) angol költő, műfordító. Tudományos munkássága is jelentős, az angol költészet egyetemi tanára. A magyar olvasók számára nem ismeretlen, pl. 22 versét tartalmazza A szűz és az egyszarvú című antológia (1983). Most közölt versei az Itáliai helyek című ciklusából valók.

Lungomare (olasz) = tengerparti sétány