Marin Sorescu

Műterem

A műterembe behoztam a pompás tölgyet
S fölakasztottam egy szöggel
Koronájával lefele.
Az eget megkötöttem egy felhővel
Az ablak jobb oldalában
Vízszintesen, alá
Helyeztem a mezőt.
A pacsirtáktól s fürjektől
Csak egyetlen szárnyat őriztem meg,
A többit repülni hagytam,
A fal további üres részét
Teleraktam érzésekkel,
Melyeket évek során lőttem
Szívdobbanásokkal.
Ott ahol semmi sem látszik, ott a szerelem –
Egy absztraktabb érzés.
A műterem középső részébe
Fahegyet emeltem.
Most csak az a problémám
Hogy ezeket a dögöket
Miképpen tudom mosolyra bírni.

Szlafkay Attila fordítása