Domonkos István

Kuplé

én nem születtem bonnban
konyhánk előtt
verebek hevertek a porban
dicső Magia Polla

nevem a bibliába lett volna beírva
(végül ott is áthúzták volna sírva)
ha lett volna bibliánk
mint tar koponyám
lyukán a hártya
úgy lüktetett a férfiak
kezében a kártya
ültek
ki ládán ki vödrön ki széken
marakodtak a pénzen
dünnyögtek nojja nojja
mert meleg volt
dicső Magia Polla

fürdettek cinklavórban
cifra kubikosszalonban
asztalon nyúl fácán szalonka
vagyis hát kés kenyér szalonna
s szólt a dal holla holla
némán akár a pokolban
dicső Magia Polla

volt párnám is
egy rongyos szaloning
alatta honnan is
egy nagy fényes fitying
persze ellopták
mint téglagyári viccben
a tettes nem volt szalonspiccben
részeg volt holla holla
sírt mint szűz a porban
dicső Magia Polla

valaki fölém hajolt
azt mondta szép pöcs
fehér hasamon
ott rezgett egy vércsöpp
s mint ősi lelkeken az átok
légy ült fülcimpámon
valaki azt mondta bolha bolha
s nevetett mellé
dicső Magia Polla

foltokká nőttek azóta
bennem e pontok
rám dőlő római oszlopokká
a vékony szalonkacsontok
a csókok is
egyre szárazabbak kemények
mint a rotósütemények
szememen akár egy prémen
könnycsepp heverészik régen
szép-e a verebek tolla
tőled most ezt kérdem
dicső Magia Polla

koponyámban
mint rumbatökben a sörétek
csörögnek a kilazult tömések
fejem nyakamról majd leszakad
mikor meghallom a latin szavakat
latinok görögök sumérok trákok
a meggy szónak miért nincs foltja
fehér ingemen
dicső Magia Polla

szeretem a halat
a főtt csirkeagyat
zsíros vörös levekben
forgatom kanalam
szeretem mikor két szó
a sorvégen összecsendül
ilyenkor fejemben
meztelen csend ül
szép-e a verebek tolla
kérdem ismét
dicső Magia Polla

élek majdnem hiába
tíz éve nem néztem virágra
mint egy lázas barna majom
banánfürtre vadászok a betonfalon
szótári cédruson ülök
kezemben lerágott szalonkacsülök
könyvből tanultam meg
mi az a viola de gamba
gyerekkoromban
zöldséget dugdostak valagamba
szóljon a dal holla holla
némán
dicső Magia Polla

„aranyban járok
acél világban…”
írta Czóbel Minka
a fűnek mondom
ringja el a tájnak
mint a fenéklakó rája
a parttalan mában
úgy lapítok
kezemben egy verébnek tolla
hová tegyem
dicső Magia Polla

fogpiszkálóba fogódzva
léptem az irodalomba
összegszerű értéke se
volt dalomnak
hallgatni tanultam
szóljon a dal holla holla
némán mint a pokolban
dicső Magia Polla

volt egy barátom a paja
sohasem nőtt ki a haja
valami maradandót akart csinálni
s megtanult ingujjba hányni
szép-e a verebek tolla
kérdem ismét
dicső Magia Polla

s szaporodtak az idiódiákok
a leltározó finánszok
nagyanyánk dicső Magia Polla
reszkettem de mégis
beálltam a sorba
rimérek poéterek rimászok
ítészek ideászok kritikászok
miért ástok
a levegőbe futóárkot
s ég-e a veréb tolla
dicső Magia Polla

s folyt a nagy irtás
daloltak a pacemakeres pacsirták
volt aki csak állt
és behunyt szemmel szitált szitált
s csodálkozott hogy szitája lyukain
nem fér át a világ
eljönnek végül az űri hentesek
a hamvasztóipari bennfentesek
csontfüst csonthamu
s bezárul a nagykapu
elégett a veréb tolla
dicső Magia Polla

jegyzőkönyvek jelentések
helyzetfelmérések
kérvények igazolások
fellebbezések
őrzik ha őrzik e létet
emberi sorsok golyóstoll
gemkapocs szalonnabőr
egy üveg jobbféle itóka
egy lezárt asztalfiókban
valahol a tizedik emeleten
minek is gondolkodni a feleleten

elégett a verébnek a tolla
dicső Magia Polla