Ladik Katalin

Jin és jang

Sem a szakadék innenső oldalán,
Sem az álom kútjában.
Sem bennem, sem kívülem.

Egyedül vagyok a moziteremben,
A vetítővásznon magamat nézem.
Rajtam kívül csak ő néz engem.

Nem jobb gyönyörre támadni fel

Erdély Miklós emlékének

A sötétszárnyú angyal labirintust épít.
A cipőket kéri, amikor kilép a gyönyörből.
Öt szája, öt arcba harap.
Az ajtóból, melyet nem nyit ki tanítványának,
Azt üzeni, visszajön a tavaszra!
Mintha már nem venné észre a tóban
A zsírszobrokat,
Kertjére néz. Arca nyugodt, derűs.

Sötétedik. Az égbolt fölénk szárad.
Üres és kemény ruhánk ránk ragad.
Az üveghez szorítva sírunk. Mögött.
FUGVA, HUSZTUZVA,
ÜKLELVE, KETVE,
ÜLÜD.
Ezt a költeményt is le
                                   j
                                     je
                                         bb
                                             kellett volna kezdeni.