Déri Balázs

Jelenlét

B.

Nem is a vacsora, a színtelen
paraffin vagy más estén a viasz
bolygó fénye s az irgalmas, vigasz-
taló elhallgatások – túl teren,
időn innen –, nem is a zsibbadások
– gerincen le, gerincen föl kezek –,
s nem a fürge nyelv-állatkák veszett
összeakaszkodása, nem a vásott
hempergés – de amint a hajnal piszmog
az ébredéssel s nézlek, hogy a paplan
lecsúszik tagjaidról s öntudatlan
megrezzennek bőröd alatt az izmok.
      Hiányomban könyörülő Jelen,
      értelmezés vagy letakart jelen.

Egy oxfordi padra

In memoriam R.E.C. Houghton 1896–1990

Milyen is lehetett R. E. C. Houghton?
Itt üldögélt öregkorába’ hátul,
a park végén, qui his delectabatur
hortis. S míg hazakocogott az úton
botjával, meggörbült a köpenye.
Látta a hídnak íve, a kövér
vadkacsaraj. Rozsdállt égerlevél
elébe pörgött, juhar, gesztenye.
S ahogy az estnek rávetődött árnya,
– agglegény volt? morózus öregember?
szép nagyapa? – talán még párás szemmel
telt asszonyra gondolt? Vagy vézna lányra?
      Ó, levelek, halottak-napi fákról!
      Ó, hallgatás, ahol az Odaát szól!

A latin szöveg: qui his delectabatur hortis „aki ezekben a kertekben gyönyörködött”.