Jeremy Reed

Wilde tárgyalása után

    Jeanette egy sárga fedőlapú francia regényt olvasott ültében, Pierre Louys betiltott Aphroditéját, amit a hatóságok túlságosan közízléssértőnek találtak. Hosszú, fekete szaténruhát viselt, alatta fekete alsószoknyát, cipője és a szoknya szegélye között pedig elővillant a bokáit fedő selyemharisnya. Szeretőjét várta a vörös szalonban, égő lámpák között: odakint ömlött az eső.
    Jeanette türelmetlen volt, vággyal teli, mindamellett örömét lelte a kétségekkel teli várakozásban, mielőtt még szolgája belépett volna a szobába William megérkeztének hírével. Tűz és víz. Jeanette a művészeteknek szentelte mindennapjait, míg William bankárként dolgozott. William megvetette néhány tulajdonságát, s a játékok, amiket Jeanette űzött vele, előhozták Jeanette szadizmusát William naivitásának rovására. Tovább olvasott, miközben hagyta jobb kezét súlyos szoknyája alá tévedni, ám nem engedte ujjának, hogy elvégezze az enyhülést hozó mozdulatokat. Miután letett szándékáról, azt kezdte vizsgálgatni, hogyan áll rajta a hasítékos fekete bugyi az alsószoknya alatt. Kézzel készítették számára Párizsban a kán-kán táncosnők stílusában, akik a közönség fölcsigázására használták. Kezét harisnyakötője tájékán a combjára helyezte, s úgy tett, mintha egy illetlen idegen lopakodó keze volna valami színházi előadás alatt. Jeanette efféle dolgokról fantáziált: egy ismeretlen kezével fölfedezi ölét. Fölállnak székeikből, majd elindulnak a kijárat felé két különböző irányban. Jeanette imádta bevetni e trükköt közkönyvtárakban vagy egy bérkocsiban. Egyfajta megnyugtató kockázat. Ezt William társaságában is eljátszotta, aki rá sem hederítve olvasott tovább, észre sem vette Jeanette szoknyájának tantaluszi kínokat okozó susogását.
    Jeanette agya elkalandozott. Szájához emelte apró pohárkányi zöld abszintját: az ital beszínezte ajkait. Oscar Wilde botrányos bírósági tárgyalása óta egyre inkább vonzották Wilde szokásai. Például az abszint vagy a zöld szegfű. Williamet sokkolta Jeanette dekadens viselkedése, ezért nem járt vele többet partikra, mert szerinte megbotránkoztatná őt Jeanette bármiféle udvariasabb társaságban. Jeanette korántsem érezte sértve magát, várta, hogy eljöjjön az ő ideje, továbbra is rendszeresen elhívta házába, miközben titokban forralgatta személyes bosszúját. Minden idejét a Wilde tárgyalásához kapcsolható témák olvasgatásával töltötte, s terveket szőtt konvencionális vőlegénye megleckéztetésére.
    Hetet ütött az óra. Az írások szerint Wilde morális értelemben veszélyes a fiatalokra, káros hatással van a fiúkra. Bársonykabátos, pederaszta ficsúr, aki durván bánik alkalmi szeretőivel, elsősorban a Ritz és a Savoy szobáiban. William még csak ki sem ejtette volna nevét a száján. Arca elé tette a kezében lévő újságot, majd rákezdte, Ki ne merd mondani azt a nevet előttem. Azt az embert törölni kellene minden nemesi névjegyzékből.’ Jeanette jókat nevetett magában egy városi bankár előítéleteinek abszurd megnyilvánulásain, aki még merevedéseit is csak vonakodva merte bevallani a társaságában. William azt ígérte, hogy házasságkötésük után elfenekeli az ágyban. Mégis adott neki még egy esélyt.
    Hét tizenötkor szolgája finoman kopogtatott az ajtón, majd belépett. Bejelentette William megérkeztét, aki óriási hűhót csapott a londoni eső körül, mert a bérkocsis nem megfelelően tartotta fölébe az esernyőt, amikor lelépett a kocsiról, hogy a bejárati ajtóhoz menjen. Szerinte e neveletlenségéért alapos verést érdemelt volna. Mindenesetre utánanéz munkaadója nevének, s ellenőrizni fogja, hogy elbocsátották-e.
    William letelepedett a szokásos itala mellé (skót whisky vízzel), miközben Jeanette, aki szinte föl sem tekintett könyvéből, folytatta az olvasást. Úgy tartotta a könyvet, hogy sárga fedele szembeötlő legyen, de a hírhedt könyv ismeretlennek tűnt a férfi számára, aki valaha lenyűgözte csöndes melankóliájával. Eleinte többször is megemlítette költészet iránti szeretetét, amiről később azonban kiderült, hogy Tennyson kései költészetének álmosítóbb darabjaiban merül ki.
    Jeanette várt, amíg William otthonosan elhelyezkedik, ekkor azután lerúgta lábáról egyik szatén papucsát, harisnyás lábának ujjait pedig megtornáztatta a levegőben, majd megismételte a mozdulatokat. A lehető legtisztább selyemharisnyákat vásárolta meg, s lábának körmeit vörösre festette, amely szokás nemcsak a francia regények olvasásából, hanem az East End bordélyainak látogatásaiból is eredt. Fizetett érte, hogy elrejtőzhessen és kukucskálók, illetve áttetsző tükrök segítségével leskelődjék. Különleges dolgokat figyelt meg, amik igencsak bővítették szexuális ismereteit. Végignézett egy párt a 69-es pozícióban, a nő a férfi fölébe térdelt, vagináját leeresztette a férfi szájához, miközben ajkait a férfi hímtagjára igazította. Látott nyírfavirgáccsal megfenyített férfiakat, skarlátszín fűzőkbe öltözött nőket, amint hájas bürokratákat korbácsolnak gyermekszékeken. Ilyenkor alig tudta tűrtőztetni magát. Még jobban fölizgatta egy lassan levetkőző nő megfigyelése, ruhadarabról ruhadarabra, a férfi nem érhetett hozzá, mígnem, úgy fél órával később, teljesen mezítelenre nem vetkőzött. Ugyanezt a játékot akarta eljátszani William előtt.
    Egymásba fonta lábait: az összesúrlódó selyem hangja annyira provokatív, hogy azonnali kíváncsiságot és altáji bizsergést vált ki. Semmi jel. William tovább taglalta napját a hivatalban, s a készülő jelentéséről beszélt, ami a tönk szélére jutott kereskedővállalat, az Elder and Jones részvényeiről szólt. Az első ital annyira föltüzelte, hogy most különösen bizonyos volt érdemeiben. Elsüllyesztettem a hajóikat,’ mondta, átkozott fattyai, végük. Az emberek azt hiszik, egész életükön át ellehetnek kölcsönökből. Erre nem vagyunk fölkészülve. Büszke lettél volna rám. Átviharzottam rajtuk.’
    Mivel lábujjaival nem sikerült magára vonnia William figyelmét, Jeanette a bokái fölé ügyeskedte szoknyája alját, a női test azon részét tárta föl, ami a legtöbb megbotránkozást váltotta ki a moralistákban, s ami igencsak fétissé nőtte ki magát azok között, akik idejüket hintókból ki vagy éppen oda beszálló, esetleg a szőnyeges lépcsőn a bálterembe igyekvő, ezért szoknyájukat megemelő nők megfigyelésével töltötték.
    Jeanette mára a fekete selyemszoknyát választotta vörös csipkeszegéssel. Azokra a darabokra emlékeztették, amiket a lányok a jobb házakban hordtak, a folyón lefelé, ahol kétkerekű fogatokon érkeztek a férfiak a ködben, és álöltözékben léptek be a vörös lámpáikat éjjel-nappal égető épületekbe. E ruhadarab romlottsága, gondolta, bizonyosan megtöri tartózkodását. De William csak beszélt tovább, mintha mi sem történt volna. Még mindig meg volt róla győződve, hogy piti irodai ügyecskéi egyetemes fontosságúak, és Jeanette nagyra becsüli teljesítményét. Már második adag italát kortyolgatta, s közben az öblös üvegpohárral játszadozott, mintha ezzel a férfias tetteiben rejlő erőt hangsúlyozná. De ahogy Jeanette egyre följebb húzta ruháját, ahogy alsószoknyái már lábikrái fölé emelkedtek, William úgy szögezte tekintetét egyre inkább a Jeanette-től balra függő festményre: fókuszpont, amit mindig kiválasztott magának, ha vonakodott szemkontaktust létesíteni. Jeanette eleinte gyengéden gátlásos jellemének tulajdonította mindezt, ám e szokása idővel unalmassá lett, s általában annak előjele volt, hogy egy nem szívesen hallott monológ fog következni.
    Bassza meg,’ gondolta Jeanette. Nem szarakodok itt előtte ujjaimmal a hasított bugyim mélyén. És még akkor is csak pofázna tovább.’ Ám ehelyett keresztbe tette hosszú, behajlított lábait, szoknyáját pedig térdei fölé rántotta. Izgatta, hogy mit lát William. Elképzelte magát férfiként. Tudta, a helyében erekciója már a nadrágja gombolását ostromolná. A helyében fejét a szoknyája alá döfné, elkezdene dolgozni, s hamarosan fölemelt lábaival már a kanapén is lennének. William azonban továbbra sem mutatott érdeklődést, egyre csak beszélt a képnek a falon.
    Úgy döntött, továbbmegy: szoknyáját combjaira húzta egészen a vörös harisnyakötőig, így ingerkedése következő állomásához érkezett. Dekadens gesztusként ölébe tette a sárga kötetet. Azt remélte, odajön hozzá, elolvassa a címét, s beugrik neki a célzás. Az eső egyre csak ömlött az ablak üvegére, hallotta, hogyan támad a függöny túloldalán. Tökéletes időpont, hogy lábai mögé nyúlva megemelje, s fölvigye a lépcsőn fekete, habos alsóneműben. Alig bírta elviselni a gondolatot. Szoknyáját a fodros harisnyakötő fölé emelte: úgy sejtette, a csipkekötő végre ellenállhatatlannak bizonyul. Teljesen elnedvesedett, készen állt a behatolásra. Vággyal telten sikoltott volna föl, ha föláll és meggyalázza. De semmi, eredményei abszurd listáját sorolta áttérve arra, hogyan kapta rajta komornyikját Trollope olvasásán legkülönfélébb kötelezettségei közepette.
    Mivel eredménytelenül próbálta elcsábítani kedvesét, Jeanette egy pillanatra betekintést engedett középen hasított selyembugyijáig, és amikor észrevette az elfojtott érdeklődés fölcsillanását, úgy döntött, akcióba lép. Tegnap előtt fogadott szolgálataiba egy húsz éves dzsigolót, egy jóképű lepedőzsonglőrt, aki órákon át tudott dugni anélkül, hogy elfáradt volna. Odafönt hagyta, hogy várjon rá. Baldachinos ágya lepedői között heverészett, rajta francia selyemtérdnadrág.
    Fölmegyek átöltözni a vacsorához, William,’ mondta, hangjában a csalódottság leghalványabb jele nélkül. Húsz perc alatt készülök el, azt akarom, hogy húsz perc után kopogtass az ajtómon. A szobalányom szabadságra ment, s meg kell kérjelek néhány apró gomb begombolására. Semmi bonyolult vagy riasztó dolog. Gondolom, nem igazán érdeklődsz a francia regények iránt, de beleolvashatsz a könyvembe, ha akarsz, amíg készülődöm. Megígérhetem, hogy egyetlen szó sem esik benne Wilde-ról.’
    Jeanette idomait kidomborítva sietett ki a szalonból. A bőrén feszülő megannyi fekete selyem azon érzést erősítette benne, hogy ő egyike a valamelyik bordély tükrös hálószobájában dolgozó lányoknak. Tudta, csak azért, hogy megtapasztalja a legkülönfélébb kliensek által megkövetelt fétiseket, beállt volna valamik intézménybe titokban ott dolgozni. És légy pontos, William,’ szólt vissza a lépcső aljáról.
    Amikor benyitott a hálószobába, az ifjút az ágyban találta. Merev pénisze sátorrúd módjára böködte a lepedőt. Jeanette tekintete merevedését még tüntetőbbé tette. A James nevű fiatalemberből nem hiányzott teljesen a kifinomultság. Noha vidékről érkezett Londonba, s formális oktatásban nem részesült, azért menekült végül ide, hogy kalandra leljen a nagyvárosban. Könyveket olvasott, és esztétikai tartalmuk alapján értékelte őket. A Kensington Gardensben futottak össze. James egy padon ülve zöld-arany verseskötetet tartott kezében. Jeanette fölismerte, a Silverpointsot olvasta, egy fiatal, nagy jövőjű költő, John Gray első gyűjteményét. A fiatalember azt állította, ismeri a költőt, s alkalomadtán körének társaságában mutatkozik. Jeanette pedig azon kapta magát, hogy vonzza a vidéki külső és a nagyvárosi ízlés e keveréke. Hazakocsikázott vele, s mivel nem akarta, hogy kitudódjék kettejük ügye, Jeanette fizetett neki afférjuk titokban tartásáért. A megvesztegetés izgatta az ifjút. Már korábban is keresett így pénzt. A társasági hölgyek fizettek testéért. Nem látott ebben semmi tisztességtelent. Gyönyört adott és kapott. Azt, hogy bármikor okozhatott volna néhány nagyobb botrányt tudásával, olyasminek tekintette, amit vagy nem talált említésre érdemesnek, vagy csöndben várt vele a megfelelő alkalomra. Jeanette-et mindez nem érdekelte. Pletykálhatott róla, ha akart. Az érdekelte, hogy mohón befogadhassa azt a tíz hüvelykes farkat: fegyver, ami majdnem tökéletes volt a maga körülmetélt arányaiban, s rendelkezett azzal a képességgel, hogy úgy érezze magát, mintha lábaival az egész szobát fogná közre. Szexuális ismeretei pedig különlegesnek bizonyultak egy ilyen korú fiatalember esetében. Más ifjakkal ellentétben, akiknek fizetett, és akik hosszú lábai meg telt mellei látványára oly türelmetlenné váltak, hogy mindig kielégítetlen maradt; James maga volt az önuralom mestere, szabályzott lökései eksztatikus orgazmusok sorozatát idézték elő nála. S nagyon jól tudta, hogyan izgassa nyelvével oly mélyre temetve el belé, mintha egy második, másképpen működő dákó lenne.
    Leült mellé az ágyra, James remegő ujjai pedig Jeanette szatén ruhájának kapcsain kezdtek babrálni. Vörös melltartót és fekete fűzőt viselt. Kikapcsolt ruhájában a tükörhöz lépdelt, majd rétegről rétegre kezdte lefejteni magáról a fekete selymet, végül nem maradt rajta más, csak a fűző, a hasítékos bugyi és a selyemharisnya a vörös, fodros harisnyakötővel. Hátsóját James felé fordította, mert az ifjú szerette annak kerekségét. Egyetlen pillantás, szokta mondani, s máris telhetetlen merevedése támad.
    Leengedte haját, a pazar, vörös hajfürtök vállára omlottak. Tegyél meg nekem valamit, James, egy nem mindennapi dolgot. A vőlegényem odalent vár, vagyis inkább a volt vőlegényem, figyelmetlensége, unalmassága határtalan. Úgy döntöttem, megbüntetem, és nem akarom látni soha többé. Arra kértem, jöjjön föl hozzám húsz perc múlva segíteni az öltözésben, ebből már csak tizenöt maradt. Vedd föl ezt a parókát drágám, és játssz el engem. Jutalmul ma éjszaka beköszönhetsz a hátsó és az első bejáratomon is. Vedd föl a legáttetszőbb alsóneműm, nézz ki ellenállhatatlanul. Húzd magaddal az ágyba, fond köré harisnyás lábaidat és hagyd rádöbbenni, hogy te férfi vagy. Kérlek, tedd meg ezt nekem. A legkülönfélébb jutalmakban részesítelek. Siessünk.’
    James rendkívüli hajlandósággal vetette magát a kalandba. Jeanette ráadta a pompás vörös parókát, a fekete szatén, testhez simuló mellényt és a francia selyemtérdnadrágot, ami alig rejtette el lüktető péniszét. Lebiggyesztett ajkaira vörös rúzst kent, arcát pedig bepúderozta. Lekapcsolta a lámpákat, csupán egyetlen gyertyát gyújtott meg, hogy minél jobban rejtve maradjon James alakja. James látványa női ruhában felébresztette vágyait. James teste alkalmas volt Jeanette fehérneműjének hivalkodó bemutatására. Aggasztotta James könnyed átállása, mintha nem is játékként kezelné, mintha inkább második természete tűnt volna elő. Hirtelen átvillant rajta, hogy nem először tesz ilyesmit. James olyan dolgokban is jártas, amiben ő esetlen. Kicsúszott a kezei közül: maga készítette el sminkjét, igazgatta meg vörös parókáját, megkérdezése nélkül vette ki ékszeres dobozából a smaragdzöld fülbevalókat és magabiztos érzékkel tette föl őket, a tükör használata nélkül. Jeanette-et sokkolta ezen átváltozás. Elő akarta halászni a fekete selymek közül súlyos hímtagját ellenőrizendő, vajon még mindig föl tudja-e állítani. Finoman csiklandozni kezdte s érezte is az azonnali reakciót, de nem volt rá idő. William hamarosan följön a lépcsőn: indul az átverés. Kéjesen gondolt bele, ahogy rémülten kiront a szobából, tátott szájjal, némán, kimegy a zuhogó esőbe és teljesen elázik a bérkocsira várakozás közben. A pokolba kívánná Jeanette-et, miközben ő a meleg szobában feküdne, James pedig masszív farkával az egyik sarkából a másikba lökdösné. Szolgája a sikolyoktól föizgulva a kulcslyukon át leselkedne, keze nadrágja nyílásának mélyén.
    Az ágyon hevertek, Jeanette ajkaival James felbőszített makkján körözött. Kóstolgatta, miközben végig William közeledő lépteit várta, amint megindul a széles falépcsőkön fölfelé. És már hallották is jönni. Lassan közeledett az átjáróban, megállt az ajtó előtt, és habozva kopogtatott. Jeanette fölkelt az ágyból, átosont a szomszédos öltözőszobába, s résnyire hagyta az ajtót, hogy nyomon követhesse az események alakulását.
    James tökéletes magabiztossággal sétált oda az ajtóhoz, miközben fölborzolta parókáját. Jeanette-ben azonnal föllobbant a féltékenység, úgy érezte, James fölülmúlhatja női mivoltában. Tűsarkain egyensúlyozva teste természetes ringásba kezdett.
    Lélegzetét visszafojtva figyelte, ahogy lassan kinyitja az ajtót, fokról fokra. Egyik ujját bedugta a résbe, majd a másodikat, azután a harmadikat. Tanóra a csábítás művészetéből. James a nagyobb ajtónyílásba immáron nyelvét dugta ki, és Jeanette legnagyobb megdöbbenésére odakintről meleg fogadtatásban részesült. James és vőlegénye szenvedélyesen csókolóztak. Nem kiálthatott föl, így tovább figyelte az események menetét. Az ajtó kitárult, James William válla köré fonta karjait, s csókolózás közben az ágy felé irányította. Jeanette frigid barátja kettőzött szenvedéllyel fogadta a csókokat, miközben az ágyra omlottak. James igazi nőként viselkedett, Williamet combjai közé vonta, egyre hosszabban és hosszabban csókolta, s kezeit harisnyás lábaira helyezte. Jeanette egyre csak azt hajtogatta magában, hogy ez csak színjáték, és William pillanatokon belül az utcán lesz fehér, riadt arccal, miközben James hatalmas farkának dühödt döfései szinte ájulásba kergetik. Kezdte igazán megszeretni ezt a vidéki fiút, maga mellett akarta tartani a házában attól való félelmében, hogy máshol talál kéjre.
    Fájdalmas tekintettel figyelte kettejük ölelkezését, amikor pedig átfordultak az ágyon, és James került fölülre, tudta, lehetetlen, hogy William ne érezze James erekcióját. Azzal próbálta vigasztalni önmagát, talán föl sem áll neki, mert nincs esélye annak, hogy William nem túl vonzó teste begerjessze. Vagy James Williamet vele azonosította képzeletében, elfelejtette, hogy ez csak színjáték, s inkább James hőköl vissza utálkozva, mintsem William. De már túl messzire mentek. William, akit hidegen hagytak Jeanette fekete fodrai, James selyemtérdnadrágjának hátuljára tette kezeit. Lerántotta róla, majd megmarkolta James golyóit. Eközben James letépte William ruháját, és Jeanette hátratántorodva látta, amint William pénisze szeretője szájába hatol. Becsukta az öltözőszoba ajtaját, s tágra nyitott szemekkel a tükörre meredt, miközben a ritmikusan nyikorgó ágy árulkodó hangjai fülébe jutottak.

Domokos Tamás fordítása

A fordítás alapjául szolgált: Jeremy Reed: Sister Midnight. London: Velvet Publications. 1998.