Edwin Aarlington Robinson

Eros Tyrannos

Fél tőle s magát kérdi, hogy
        Ki neki ez a férfi;
Bájos maszk – s éppen ez az ok,
        Hogy hagyja el a férfit;
De félelem, maszk: semmiség,
Míg hab nélküli gát felé
Hömpölyög lassan évre év,
        S elvesztheti a férfit.

Ha játszott rajta ügyesen,
        Szép hangon szólt a férfi;
Megtartotta a szerelem
        – Bár Júdás lett – a férfit;
Most nyugtatja a büszkeség:
Mintha csökkent volna a tét. –
És mivel látja nyert ügyét,
        Körülnéz s vár a férfi.

Mint a vén fák s az óceán,
        Olyan vonzó a férfi;
Örök, csalóka hagyomány
        Támasztja meg a férfit;
S bár kétli szavait a nő,
Gyanakvását feledtető
Napok emléke tör elő,
        S elfogadja a férfit.

Levél hull – s ő ráismer a
        Zűrös korszak-nyitányra;
A tenger hullámmoraja:
        Hiába, mindhiába;
S hol szenvedély dúlt egykoron,
a ház: elefántcsonttorony,
És városban, parti uton
        Vibrál a nő hiánya.

Beszélünk, hát szól a mese –
        Folytatni hogy lehetne?
Mintha egy ház története
        Mesélhető lehetne.
Nem fogalmazunk semmit át,
Szemünk látja, mit szeme lát,
S mintha látnánk gondolatát:
        Mi volt és mi lehetne.

De nem ártottunk, mert amíg
        Istenükkel pereltek,
Nem figyelték, csak azt, amit
        Isten nekik teremtett:
Nagy hullámot, mely lelohadt,
Fát, mely más lett pár év alatt,
Vagy lépcsőt, amin vakokat
        A vízhez leterelnek.

Imreh András fordítása

Edwin Aarlington Robinson (1869–1935) az egyik legérzékenyebb és legnagyobb műgonddal dolgozó amerikai költő, Robert Frost idősebb pályatársa. Maine államban született, anyai ágon Anne Bradstreet, az első új-angliai költő leszármazottjaként. Költészete (akárcsak Frosté) sokáig teljesen visszhangtalan maradt. Ezt csak súlyosbították családi problémái és megélhetési nehézségei. Első – reménytelen – szerelme után ötvenéves koráig nem házasodott meg. Versei szerepelnek a Világkönyvtár sorozatban kiadott Amerikai költők antológiájában.