Borsi Ferenc

Édes gunyhóm eleje

Újabb adalékok a magyar népdalok képvilágának jelentésköréhez

A szerző alábbi népdalszövegfejtő magyarázatai részletek egy könyvvé kerekedő hosszabb tanulmányból, amely a paraszti világkép és a tradicionális magyar népélet teljességében méri fel a kimondva-kimondatlanul erotikus töltésű motívumok rendszerét.

Ház és tája

    A ház a család minden tagját magába fogadó, annak életteret adó és azt védő építmény. Elsőrendűen érzékletes női jelkép, s még azon túl is a család létrejöttét meghatározó anyasági szimbólum. Ez nemcsak a népköltészetben, de a köznapi beszédben is mélyen gyökerezik és szerteágazó összefüggésrendszert alkot.
    A legény, ha a leány kezét megy megkérni, háztűznézőbe megy. Margalits Ede már idézett gyűjteményében jó néhány olyan szólást találunk, amely a ház elejéről szól. Nézzük azokat, amelyeknek meg is adja a jelentését: Nő a ház eleje (terhes asszony); Szó éri a ház elejét (ha terhes az asszony, sok mendemonda keletkezik róla); Ház elébe hordták a szemetet (teherbe esett lány). E példák arra utalnak, hogy a ház eleje kiemelt színhely, ahol a nemiség megnyilvánul, s ahol a nemzés körüli események játszódnak le a népköltés képi világában. Ebben a megvilágításban új (mellék)értelmezést nyerhet a következő szólás is: Minden ember a maga háza előtt söpörjön (mindenki törődjön a saját dolgával). Erre rímel egyik dél-dunántúli népdalunk:

Édes gunyhóm eleje,
Ki söpör meg jövőre?
Nem bánom én, akárki,
Elmék, ha kér valaki.

Rozmaring: 59/4. sz.

    A ház elébe hordták a szemetet szólás magyarázza az alábbi dal rejtett üzenetét:

Elmennék én tinálatok egy este,
Ha a házatok szemetes nem lenne.
Rézsarkantyúm felveri a szemetet,
Hogy töltsem el véled az életemet?

Mély a Tiszának…: 11.

    Néhány lírai dalunk kezdősorában csak utalás formájában szerepel a ház eleje.

Házunk előtt kivirágzott a mályva,
Nincsen olyan kasza, aki levágja.

MNT: VI./ 616. sz.

Házunk előtt van egy magas eperfa,
Aláállok, hogy ne ázzak alatta.<

Jagamas–Faragó: 319/3. sz.

Házam előtt diófa,
Fehér virág van rajta.

Tulipán: 24/1. sz.

Homokos, kavicsos a mi házunk eleje,
Arra jár a babám minden este.

Járdányi: II./101. o.

Házunk előtt folyik el egy halastó,
Beleesett a szántói legény lovastól.

Gyöngyvirág: 44. sz.

    E népdaloknak van egy szelíd szerelmi üzenetük, a gyerek is láthatja. Hogy mindegyikben ott búvik meg – rejtettebben vagy nyíltabban – az érzéki, második jelentésszint is, az csupán abból feltételezhető, hogy a szövegek minden egyes alkotóeleme vissza-visszatérő erotikus népi jelkép más szövegkörnyezetben. A népköltészet újravariáló folyamatában rögzültek ezek a jelképkapcsolatok: a ház előtt van egy…; a fának ága, virága lehajlik; megázik a szoknya, cipő, vagy fönnakad a szoknya széle, a gatya szára; elsározódik a cipő, csizma; vagy a csizma éppenséggel elreped – sorolhatnánk hosszasan az állandósult fordulatok tudatos és leleményes, vagy akár önkéntelen alkalmazásának példáit. Térjünk vissza azonban a ház elejéhez, annak is az aljához! Két, különböző mondanivalót tartalmazó, de azonos szemléletű szövegvariáns:

Házunk előtt búzaverem.
Rézsarkantyúm összeverem.
Te is, rózsám, cipellődet,
Ne szomorítsd a szívemet.

Rozmaring: 71/2. sz.

Házunk előtt jégverem,
Benne van a szerelem.
Kinyitani nem merem,
Mert kirepül a szerelem.

Mezőség–Szék

    Gyaníthatóan a ház elejéhez szerkesztett üreg női jelkép. De a verem jelentésére egyértelműbb szöveget is ismerünk:

Verd mëg, Isten, azt a vermët,
Kiben az én rózsám termëtt.

Jagamas–Faragó: 11/4. sz.

    A verem (búzaverem, jégverem) hasonló szerepet tölt be, mint a pince. Nem csoda, hogy a pincével kapcsolatban is számos olyan szövegre bukkanunk, amely a testi szerelemről árulkodik. A legismertebb talán:

Leszakadt a pincelakat.
Jaj, de szép szeretőm akadt!

Tulipán: 87/1. sz.

    Egy székely tréfás dal – több variánsú szövegtípus – a következőképpen kezdődik:

Komámasszony pincéjében a tyúkok táncterme.

Jagamas–Faragó: 19/2. sz.

    A Magyar népzene tára első kötetében kipontozva találjuk a pince helyét, a variáns gyűjtőhelyén nyilvánvalóan egyértelműen szókimondóbban fogalmaztak:

Komámasszony p…jában van a tyúkok tánca.

MNT: I./ 1022. sz.

    A jelképalkotásnak szép példája az alábbi moldvai dalszöveg (sültü: ’furulya’, gerlics: ’pincelejárat, pincegarat’):

Gergel sültült e gerlicsben,
Én táncoltam e pincében.
Gergel sültült, én táncoltam,
Jaj be kedves lyányka voltam.
Édes Gergelem, kedves Gergelem!

Domokos–Rajeczky: III./ 64. sz.

    Köznyelvre fordítva: legalábbis kétértelmű, hogy Gergely „furulyázott” a pincelejáratban, szeretője pedig „táncolt” hozzá.
    A fentiek ismeretében bizonyára más fényben mutatkozik meg a közismert kiszámoló mondóka, amelyben már nem nagyon sejlik az erotikum:

Lementem én a pincébe vajat csipegetni,
Utánam jött édesanyám hátba veregetni.
Nád közé bújtam, nádsípot fújtam.
Nádsípom így szólt: dí, dá, dú,
Te vagy az a nagyszájú.

Nádsípot…

    Ki gondolná első pillantásra, hogy a nádsíp fúvása (furulyázás) és a pincébe való lemenetel, illetve tánc érzéki pillanatokat foglal keretbe? A borospince alkalmas lehet efféle tartalmak megfogalmazására. Ráadásul ez közelebbről likpince:

1. A pilisi likpincének
Ritkának van teteje.
De jó bor, igen jó bor van benne.
A babámmal ittam belőle.

2. A pilisi likpincénél
Kiszáradt a csutora.
De azért itt-ott maradt benne,
Elvásott a fogam tőle.

Gyöngyvirág: 52. sz.

    A ház jelképi vonzata azonban ennél sokkal tágabb, gazdagabb. Nyelvterületszerte ismert és közkedvelt táncszavunk:

Kicsiny nékem ez a ház,
Kirúgom az oldalát.

MNEGY: 404. sz.

    A Felvidéken még két sorral táncnótává egészül ki a következőképpen:

Ott csinálok ajtaját,
Ahol a rózsám bejár.

    Szerelmi népköltészetünkben – ezt számos példa bizonyítja – az ajtó (s egyben a kapu is) többet jelent egyszerű bejáratnál. Jó néhány szövegvariánsban a nyitott ajtó a vetett ággyal van összekapcsolva. Lássunk erre néhány példát minden külön magyarázat nélkül:

Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincsen az ajtómon semmi zár.
Kinyílik az ajtó magától,
A szeretőm gyenge karjától.

Járdányi: II./ 109. o.

    Ennek változata:

Erre gyere, rózsám, nincsen sár,
Nincs is az ajtómon semmi zár.
Nyitva van az ajtóm, bejöhetsz,
Vetve van az ágyam, lefekhetsz.

MNT: VI./ 241–261. sz.

    Földrajzilag távoli, de tartalmilag közeli változat:

Egyszer jártam Kákovára, kétszer ki Magyarországra.
Ott hallék egy magyar szót, nyisd ki, rózsám, az ajtót.
Nyisd ki, rózsám, csendesen, hogy menjek be rendesen.
Vesd az ágyat pompásan, feküdjek katonásan.

saját gyűjtés

    Táncszóként és népdalként is ismert az alábbi erdélyi strófa:

Addig élek, amíg élek,
Amíg bennem zeng a lélek.
Zeng a lélek, zeng a szó,
Zeng a szerelem ajtó.

Mezőség, közismert

    Hogy ezt a szerelemajtót széles körben ismerték, egy nyitrai példa tanúsítja:

Rézajtóját megverem, abba van a szerelem.
Kinyitja, megölelem.

    A kapu a valós életben ugyanolyan szerepet tölt be, mint az ajtó, nem csoda, hogy a népköltészet képi nyelvén is rokon jelentésű.

Barna kislány kapuja, kapuja, kapuja
Rózsával van kirakva, kirakva, kirakva.
Azért van az kirakva, kirakva, kirakva,
Barna legény jár oda, jár oda, jár oda.

Járdányi: II./49. o.

    Az érzékiségről itt csupán a rózsával nem befuttatott, hanem kirakott kapu árulkodik, ezen kívül nyilvánvaló, hogy a legény a kapun keresztül jut el a lányhoz. Ezek után hallgassunk meg egy csalódott legényt:

Megállj, kislány, megbánod,
Hogy előttem a kiskaput bezártad.

Tulipán: 26/1. sz.

    A csalódott leány viszont így énekel:

Becsukom a rácsos kiskapumat,
Nem tiporják többé udvaromat.
Vetek bele szegfűt, majoránnát,
Ne tiporják többé gyenge ágát.

Járdányi: II./78. o.

    Népdalaink kiskapuja leggyakrabban rácsos. Elképzelhető, hogy a rácsos szó hasonló értelemben szerepel, mint másutt a csipkés jelző. A háznak mint épületnek és jelképnek is még egy fontos nyílása van az ajtón kívül: az ablak. Ha nem is annyira alkalmas az érzékiség megfogalmazására, a dalos kedvűek megtalálták a módját, hogy a szerelmi szótárba felvegyék. Az ablakon keresztül lehet betekinteni, hogy mi rejlik belül, a falak mögött. De jelet is adhatnak az ablakon át:

Mikor uram otthon nincs,
Ablakimba rozmarint.
Mikor uram otthon van,
Ablakimba tövis van.

Jagamas–Faragó: 88/3. sz.

    A kerek ablakon való betekintés – mint azt korábban láttuk – egészen másfelé nézelődést is jelenthet, ily módon az ablakon való betekintés is hordozhat egyéb tartalmat.

Arra alá van egy kis ház fehérre meszelve.
Abba lakik, abba lakik egy barna menyecske.
Piros függöny az ablakán, félre vagyon hajtva,
De sok szőke, barna legény betekintett rajta.

Tulipán: 49/1. sz.

    Valószínűnek tűnik, hogy az ablakot ugrik (rosszul járt, baj érte) szólásunk is ebből a szemléletből fakad. A népköltészet képes nyelvén egyértelmű érzéki üzenet olvasható ki az egyébként is csapodárnak számító csaplárosné ablakát megéneklő dalból:

Csaplárosné rézablaka rózsával van kirakva,
Arra jár egy barna legény, rózsát szakít le róla.
Csaplárosné rézablaka rózsával van kirakva,
Arra jár egy barna legény bekacsintani rajta.
Én is kacsintottam volna, de könnyes lett a két szemem,
Ezerszer is rád gondolok, soha nem felejtelek el.

    Az ablakkal kapcsolatban még két szöveget állítunk itt párhuzamba. Mindkettőt átszövi az érzékiség, és határozottabb erotikus tartalmat is sejtetnek.

Pirosbarna lány, mikor hozzád jártam,
Ablakod alatt de sokat megálltam.>
Kérdezd meg a muskátlivirágot,
Hány szép éjszakát töltöttem el nálad.

Gyöngyharmatos az ablakom fiókja,
Barna legény várakozik alatta.
Barna legény, ha igazán szeretnél,
Nyitva kapum, azon be is jöhetnél.

Muskátli: 77.

    A pitvar a lakóház előtere, belépőhelye. Népdalainkban való viszonylag ritka előfordulásaiban érdekesen mutatkozik meg a jelentés rétegzettsége:

Ne pirongass engem
Utcahosszatjába,
Megcsókolhatsz engem
A pitarajtóba.

MNEGY: 27./i

    Vajon miért éppen a pitvarajtóban engedélyezett a csók? Egy lépéssel közelebb visz a rejtett üzenethez a következő szöveg:

Széna van az ólban,
A szénatartóban.
Megölellek, rózsám,
A pitarajtóban.

MNEGY: 208.

    A széna jelképével már találkoztunk a korábbiakban, s ha pontos vagy helyes értelmezésünk, a széna akkor kerül előtérbe a gabonával szemben, ha hangsúlyt kívánnak adni az elővigyázatnak a (tiltott) szerelemben. Ezzel egybevág Vajda Mária megállapítása, miszerint a coitus interruptus szólással való körülírása Biharban: Ne járj a szobába, hanem maradj a pitvarban! A fentiekből úgy tűnik, ezt a megfogalmazást az egész nyelvterületen értették. S talán ide sorolható a Se ki, se be, mint a pitvarajtó szólásunk is.
    Az udvar a pitvarnál sokkal gyakoribb képletes színtere a szerelmi cselekményeknek. A Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok kezdetű közismert népdal második versszakaként ismert a következő szöveg:

Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpör már többé az én gyenge karom.
Söpörtem eleget, söpörjön már más is,
Szerettelek, babám, szeressen már más is.

Kodály–Vargyas: 409. sz.

    A fenti szöveg önmagáért beszél. Átvitt (erotikus) értelemben, amihez ma már keveseknek van füle, az udvar söprése ugyanazt jelenti, mint a gunyhó elejének söprése. A magyar népdalban az udvar általában kerek, ami a valóságban éppoly ritka, mint a kerek ablak, de ez a szókapcsolat annyira rögzült, hogy nem figyelünk fel rendkívüliségére.

Kerek udvar, kicsi ház,
Barna kislány mit csinálsz?
Csinosítom magamat,
Várom a galambomat!

Olsvai–Könczöl: 86. sz.

    A képletes udvarban – mely női jelkép – árok, tó, patak található, de leggyakrabban fa terem benne.

Udvaromba van egy kerek almafa,
De nem tudja senki, mi terem rajta.
Terem azon hű szerelem, rozmaring a párjával,
Miért is élek én a más babájával?

Olsvai–Könczöl: 45. sz.

    Jár igénk egyaránt kifejezi azt, ha valaki valahová megy (halad), és azt, ha valami ide-oda mozog. Az út e cselekedetek nyomaként is értelmezhető. Ezt sugallják népdalaink úttal kapcsolatos szövegei.

Szentiványi tiszta búza
Kihajlott a gyalogútra.

MNT: X./250. sz.

    Látszatra egyszerű természeti kép, nincs mit megfejteni rajta. A két sor minden egyes eleme azonban többletjelentést hordoz. Szentiván a nyári napfordulót jelöli, a legrövidebb éjszakát a naptári évben, mely a szerelmi varázslások ideje is. A tiszta búza és a hajlás mögöttesét már részleteztük. A gyalogútban az az érdekes, hogy nem országútra, nem kocsiútra, nem dűlőútra hajlik a búza. Az viszont bizonyos, hogy a szerelem virágai (rózsa, pünkösdi rózsa, csipkefa bimbója) leggyakrabban épp az útra, utcára hajolnak ki.

Két szál pünkösdrózsa
Kihajlott az útra.

Dobszay: 123. sz.

    Ezeken az utakon, gyalogutakon pedig csak legények járnak (lásd a sárról mondottaknál is!).

A bolhási kertek alatt, Kata,
De sok gyalogutak vannak, Kata.
Minden legény egyet csinál,
Akin a rózsájához eljár, Kata.

Járdányi: II./54. o.

    Hogy nem (csak) valóságos útról, utcáról van szó, azt több szöveg is világosan érzékelteti.

Körösfői utca
Végig tiszta búza.
Arra jár el a galambom,
Majd learatgatja.

Kodály–Vargyas: 238. sz.

Fölszántatom a szebeni nagyutcát,
Vetek bele piros pünkösdi rózsát.
Én is belevetem magam palántnak,
Aki szeret, szakítson le magának.

Százszorszép: 52/1. sz.

    A népköltészeti szólásmód szerint néha nem az utcán járnak, hanem az utcában:

Ez az utca liliom,
Benne járni vigalom.
Hogyne volna vigalom,
Benne lakik angyalom.

Muskátli: 41.

    Okkal feltételezhetjük, hogy az egyéb lírai szövegkörnyezetben felbukkanó utak, utcák, gyalogutak is hordozhatnak érzéki többletjelentést.

Éjfél után egyet ütött az óra,
Gyere, babám, kísérj ki az útra.
Kikísérlek, ki az útnak, sej, közepére,
Megölellek, megcsókollak kedvemre.

Százszorszép: 17/2. sz.

    Ezek az utcák, utak a népdalok világában nemegyszer furcsa díszekkel vannak kirakva: cimbalommal, citerával, bánatkővel vagy márványkővel. A citera és cimbalom valószínűleg a közös mulatozásra, talán egyszerűen a felhevültségre utal, a bánatkővel a bánat útja van kirakva; rejtélyesebb, hogy a márványkő mit jelképez. A márvány tulajdonságai közül témakörünkben három vehető számításba: keménysége (erre nincs példa), a csiszolt márvány simasága (síkossága) és fehérsége. A két utóbbira található példa. Simaságára az úttal kapcsolatban:

Beizenem komáromi bírónak,
Márványkőből rakassa ki az utat.
Rakassa ki simára, sima legyen a járda,
Jön a babám, csikorog a csizmája.

Muskátli: 18.

    Azt, hogy a jelképes nyelven mennyire fontos az utca simasága, jól példázza, hogy akkor is simaságról van szó, amikor a tisztaság tartalmilag alkalmasabb lenne:

Seperjétek ki az utcát simára,
Jön a babám, csikorog a csizmája.

Marosvásárhely

    A márvány fehérsége lehetett a képalkotás alapja a következő népdalban, hiszen a fehér az érintetlenség színe:

Márványkőből van a Tisza feneke,
Gyenge vagy még, babám, a szerelemre.
Gyengeséged nem akarom próbálni,
Így hát, babám, nem fogok hozzád járni.

Mezőség