Szegedi Kovács György

Bíbor-húsvét

Ágyba hozod
reggelinket,
ami keserű
mint az epe.
Ez a menü mindig;
tested
és véred, ez A
magsokasított kenyér.

Bíbor lepel rejti
elhengerített kő-szívünk.
Öregasszony
hófehér csontos keze
a világ,

csak szentek
ne legyetek.

Bárhol és bármikor

Nők,
akik eddig megfordultak
az életemben,
mind,
teljesen különböztek egymástól,
semmiben sem hasonlítottak.
Mindegyik másképp gyűlölt és szeretett,
másképp sírt és nevetett,
másképp mindent, mindent másképp.

De egyvalamiben tökéletesen
egyformák voltak;
mindegyik imádta nyomkodni
a mitesszereimet,
bárhol és
bármikor.

Távirat

K. E.-nek

Valami más
a Síró férfi
Kéklő olthatatlan
az Élők között
s a Festményen suhanó
Kis busmanok
Társas zuhanása
álló csillagként őrködik
vastagodó gyökereink felett

ráncos homlokú angyal
Szép ügyünk félénk-zöldje!

mert tudod
a Kitakarózva alvó
istenek
mi voltunk
mi vagyunk