Csáji László Koppány
1.
(2001 nyara, honvágy az afgán–pakisztáni–kínai határvidéken,
Chapursanban)
Mintha a világra gyűrt bársony borulna
Az árnyékok között rab szavak lihegnek
Mellkasom harangjában kong a szívem
Dobog dobog Lélekhívó harang Sámándob
Téged csalogat minden
Magamban állok akár egy szobabicikli vágtató paradoxa
Köröskörül döngenek emberdobok
Ereimben immár állatvér csörtet megvadulva
És a sok vörös virág mint a Nap ragyog
Réteken vágtatnék Körülöttem csupa pipacsvulva
A fák arany levelei hőségtől remegnek
Terpesztett sikoly S engem kérnek kerevetnek
Mégsem érint meg e megannyi faggyúlány
A karcsú gyertyák tömzsivé ereszkednek melletted
2.
(2001 nyara, Gashuchi. Afganisztán–Pakisztán határán,
a felső Yarkhun völgye felé gyalogolva, 4600 méteres magasságban)
Szívdobbanás-repeszek
Egy csepp vér s a csontvelődbe érek
Hallucináció-mosolyokból
áradó vad vad ének Néma hó
Csikorgó nevetésnek tűnik
egy kő szilánkos gördülése
Mézmadár tolla Ragacs-álom
Hangodat még hallom
Bőröd illatát érzem
Hajdani csókodat
kirágott rágóként rágcsálom
De tűzforró emléked lassan elvérzem
Dionüszosz
Szűz a láng a láng Bronzlombok
Tűzfényben hajlongok
Dob döng bíbordöbbenetben
Bársonyszél velem ma táncra lebben
Bort iszom Zihál a mellem
Körberinganak babérdorombok
s égrecsókolt csillag gyúl felettem
Vigasztaló szerelem
délben kelt a Hold s a nap magasan tűnt el
bolyongok haza lázálmok Afrikája
döbbent szögszárnyak rút napfogyatkozáskor
sötét föld vasföld
már minden csupa árnyék s alvadt madarak
fekete nyár lepelnyár
minden emlékem tátongó bölcsőhalál
míg talpam alatt összerándul a világ
csupán Te vagy itt
szeretem hullámzó lágy kebled ingását
s hol tekinteted ragyog folyton ott vagyok
mint megrekedt horgonyod
csak jöjj csak jöjj te fényes
éjjel nyelvet ölt az út
az én utam rajtad vezetem át
végtelen vesszőfutás űzi önmagát
tág pupillatél el nem takarhat Téged
halvány párafelhők indulnak útnak
s hirtelen visszatérnek a fények
Waka VI.
érzelemcsilló lövell szét csönd-szárnyú holt magasban állok
szerelem-ravatalon csuklónk faggyúfolt kígyóznak leánylábak
lecseppen hűs szád és megkondul messziről egy elásott tört harang