Egressy Zoltán

Három koporsó

A történet 1849-ben játszódik egy magyar kisvárosban.
Szereplők:
EMMI (24 éves)
VIKTOR (30)
ŐRNAGY (33)
FELESÉG (28)
VERONKA (24)
1.
(Viktor a színpad elején fekete ruhában ül. Csipkebokrot ölel át, a nézőkhöz beszél.)
VIKTOR	Nagy nap ez a mai. Lelövi magát az ördög. Én vagyok az ördög. (A sötét színpadra mutat.) Az a lány pedig angyal. Én rossz vagyok. Ő – jó. Én feketében vagyok, ő pedig fehérben lesz. Amikor majd felöltözik. (Feláll, a színpad felé indul. Megáll.) Az ördög is ember. Az igazi ördögöt nem lehetne lelőni. Még ő maga se lenne képes rá. Ha akarná, se. Lehet, hogy akarná. De nem lehetne. (Felsétál a kivilágosodó színpadra. Emmi fekszik az ágyon meztelenül. Viktor levetkőzik, melléfekszik.)
2.
(A szobában az ágyon – valamint Emmin és Viktoron – kívül egy nagy asztal és két szék. Egy harmadik széket szorosan betoltak az asztal alá. A falon három festmény, az egyiken idős férfi, a másikon középkorú házaspár képe. A harmadikon a gyermek Emmi, apjával, a középkorú házaspár férfitagjával. A sarokban zongora. Az asztalon abrosz, két tányér és két pohár. Az étkezés láthatóan véget ért. Az asztal közepén váza, benne hervadt mezei virág. Emmi és Viktor szerelmeskedés után. Hanyatt fekszenek. Emmi rosszkedvű.)
VIKTOR	Jó volt.
EMMI	Akkor jó.
VIKTOR	Ügyes vagy. Jó volt.
EMMI	Akkor jó.
VIKTOR	Neked?
EMMI	Az a lényeg.
(Magára vesz egy köpenyt, feláll. Kiveszi a vázából a hervadt csokrot.)
VIKTOR	Az ebéd is jó volt.
EMMI	Örülök.
(Áll a hervadt virággal, majd kimegy. Viktor elégedetten fekszik. Emmi visszajön.)
VIKTOR	Azért jobb így. Amikor itt van anyád, meg a Veronka, arra figyelek mindig, nem jönnek-e be.
EMMI	Nem jönnek be.
VIKTOR	Nem.
EMMI	Ha tudnák…
VIKTOR	Akkor bejönnének?
EMMI	Jobb így.
VIKTOR	Jobb. Mennyi még?
EMMI	Három hét.
(Csend.)
VIKTOR	Adj egy kis szilvát.
EMMI	Meddig tudsz maradni?
VIKTOR	Indulok, csak egy kis pálinkát adj még.
EMMI	Régebben tovább maradtál.
(Csend.)
VIKTOR	A napokban érkezik egy hadosztály. Azt mondják, a városban szállásolják majd el a tiszteket. Itteni házakba költöznek be.
EMMI	Mikor?
VIKTOR	Bármikor.
EMMI	Ide is?…
VIKTOR	Nem tudom. Nem biztos.
EMMI	És ha anya nem akarja?…
VIKTOR	Nem kell a beleegyezésetek. Háború van.
EMMI	Na jó, de bármikor csak úgy…
VIKTOR	A tiszt uraknak nem jó a szabad ég alatt. Nehogy megfázzanak.
EMMI	Minek jönnek?
VIKTOR	Erősítés. Csata lesz. Nem tudom, nem biztos semmi. Csak az, hogy a szökéseimmel most igazán az életemmel játszom.
EMMI	Akkor ne gyere, ha ilyen veszélyes…
VIKTOR	Kértem egy szilvóriumot.
(Emmi kimegy, Viktor öltözködik. Emmi bejön az itallal, Viktor elveszi, belekortyol. Emmi a zongorához megy, leül, játszani kezdene valamit, de Viktor megfogja a kezét. Felállítja Emmit, ő ül le. Az italt a zongora tetejére teszi. Néhány billentyűt leüt. Egy primitív kis dallamot. Ezt ismételgeti többször. Egy idő után idegesítővé válik, Emmi odamegy, megfogja a kezét. Viktor belemarkol a fenekébe.)
VIKTOR	Jó kis asszony leszel.
(Nevet, felhajtja az italt. Feláll, indul, de meggondolja magát. Csókolgatni kezdi Emmit.)
VIKTOR	Minden veszélyt megérsz. (Csókolja.)
EMMI	Ne…
VIKTOR	Na…
EMMI	Ne… (Eltolja.) Nem szereti ezt az Isten, Viktor, hogy csak így…
VIKTOR	Amit a kedvemért teszel, azt szereti. Mert engem szeret. Én tudom.
EMMI	Ne…
(Viktor letépi Emmi köntösét, hátrafeszíti a kezét, az ágyra dőlnek. Emmi kiszabadítja magát, feláll.)
EMMI	Vadállat vagy te.
VIKTOR	(nevet) Jó kis feleség leszel. (Feláll, indul.)
EMMI	Mikor?
VIKTOR	Mi?
EMMI	Mikor leszek jó kis feleség?…
VIKTOR	A lényeget tekintve már az vagy.
EMMI	Úgy érzem magam, mint egy utcalány.
(Viktor kisétál.)
EMMI	Tudod, hogy csak esküvő után lehetne. Ha nem lenne háború…
(Viktor bejön, kezében az egész pálinkásüveg.)
VIKTOR	De háború van. (Meghúzza az italt.) Még rám is unsz majd, ne félj. (Átöleli a derekát.) Egyébként egy nőnek az ágyban utcalánynak kell lennie. Tudod, miket mesélnek a táborban róluk? Ahhoz képest… (Körbenéz.) Jó lesz ez nekünk. Anyád beköltözik a hátsó szobába, ezeket meg majd leszedjük. (A festményekre mutat.)
EMMI	Te… Szabadságot már sose adnak?
VIKTOR	(a képre mered) Nem akarom őket bámulni egész nap. Meg a nagyapádat. Van benned valami belőle. A szakálla. (Elneveti magát.) Tudod, mi? A szeme. Hasonlít. Na, most majd mindig arra gondolok, ha csókollak, hogy a nagyapáddal… Levesszük majd ezt is. Jó? Nem bírnám, ha mindig néznének.
EMMI	Jó.
VIKTOR	Emmi! Féltesz te engem egyáltalán? Semmi más nem érdekel, csak az esküvő.
EMMI	Másra se gondolok egész nap, csak hogy nem esett-e bajod. Amikor nem jössz.
VIKTOR	Sokszor őrködnöm kell, tudod?
EMMI	Hát hogy kérdezhetsz ilyet?…
VIKTOR	Körülöttem mindenki alszik. Ha véletlenül én is elaludnék, főbe lőnének. De bármikor lelőhet egy ellenséges katona is, vannak előretolt csapataik. Ha nem veszem észre őket, puff, lelőnek. De szeret engem az Isten. (Csend.) Szerencse, hogy ilyen közel állomásozunk. Mi lenne veled, ha messzebb lennék? Nagy szerencse.
EMMI	Minden jó lesz majd, ha vége lesz. Viktor… (Átöleli.)
VIKTOR	Igen. Szeretlek. Kiszöknék, ha nem szeretnélek? (Átkarolja a derekát.)
EMMI	Csak mert régen kedvesebb voltál. Gyakrabban is jöttél… És pont most, mikor lehet…
VIKTOR	Nem érted, milyen veszélyes?!
EMMI	Meddig tart még?…
VIKTOR	A csizma is bármikor elárulhat! És amíg átöltözöm, két kilométert kell megtennem a tábortól! És ha a sziklánál meglát valaki? Amint éppen elrejtem a katonazubbonyt? És ha följelent? Egy perc, és már le is lőttek!
EMMI	Jaj, ne mondj ilyet.
VIKTOR	Ez alatt az egy év alatt a legmesszebb tíz kilométernyire voltam tőled! Más hónapokig nem találkozik mostanában azzal, akit szeret!
EMMI	Még csak egy éve?…
VIKTOR	Egy teljes éve járok már ide. Egy éve. És még mindig nem unlak. (Felnevet.)
EMMI	Figyelj egy kicsit. Akartam már mondani… Apám, mielőtt elindult volna arra a kocsiútra, azt mondta nekem: mielőbb szeretne férjnél látni. Érted? Éppen az útja előtt. Nem furcsa?… És a balesetről a hírt te hoztad. Mindig eszembe jut, hogy ez nem lehetett véletlen. Éppen akkor mondta, és te éppen utána jöttél, és amikor beléptél… Ő meghalt, és akkor jöttél te. Érted?
VIKTOR	Nincs ezen mit gondolkodni. Az enyém vagy és kész.
EMMI	Igen.
VIKTOR	Mennem kell.
EMMI	Nem tudom, miért nem tudok… Csak örülnöm lenne szabad. (Csend.) Viktor… Tudom, hogy nem véletlen.
VIKTOR	Semmi se véletlen. A hely, meg az idő se. És mégis: mindegy. Lehetnék én bárhol a világon, élhetnék akármikor. Akkor is téged csókolnálak. (Lerántja az ágyra, csókolgatja.) Te ott lennél velem. Lehetnél gazdag francia nő, lennél a Napkirály ágyasa, mondjuk egy… egy Mireille nevű… Vagy szegény olasz munkásnő, a század elején, egy Gina például… (Csókolgatja.) Vagy öt szeretőt tartó német asszony száz év múlva, egy… Marlene… De akkor én lennék a Napkirály. Vagy az olasz munkás. Vagy mind az öt szerető. (Benyomja Emmi fejét a takaró alá.) Ugyanígy feküdnénk akárhol, akármikor. Mindenki a magáéval. Mióta férfi a férfi és nő a nő… Nem mindegy, 1849 van, vagy 1520? Ugyanígy feküdnénk 2000-ben is.
EMMI	(kidugja a fejét)  Hát hogy lenne mindegy, hát…
VIKTOR	(visszanyomja)  Az idő is mindegy. A hely meg egészen. Ha a harcok elmúlnak…
EMMI	(kidugja a fejét)  Akkor?…
VIKTOR	(visszanyomja)  Találkoztunk volna régen is. Mert egymáshoz tartozunk. Nem a papokon múlik az. Az Isten meg… Annak tetszik ez is…
EMMI	(kibújik)  Na.
VIKTOR	Ügyes vagy.
(Hevernek, majd Viktor fektében öltözködni kezd.)
EMMI	Meg se mosakszol?
VIKTOR	(indul)  Vigyázz magadra. (Futólag megcsókolja, megy.)
EMMI	Rossz nekem itt egyedül.
VIKTOR	Ne kezdd megint.
EMMI	Óvatos légy… Gyere majd. És vigyázz.
(Viktor elmegy. Emmi a zongorához sétál, és ugyanazokat a billentyűket nyomkodja le, amelyeket korábban Viktor.)
3.
(Ugyanott. Emmi és az Őrnagy. Emmi kezében papír.)
EMMI	Mondták, csak hogy máris… Anyámnak tudnia kellene… Értesítenem kéne, mégiscsak… Majdnem három hét még, míg hazajön.
ŐRNAGY	Ilyen időkben nem szerencsés dolog utazgatni.
EMMI	Ó, hát rokonokhoz…
ŐRNAGY	És csak úgy, egyedül?…
EMMI	Nem. A szobalányunkkal.
ŐRNAGY	Úgy értem, hogy maga…
EMMI	Ja, én? Nem is tudom értesíteni őket, most jut eszembe… Majd csak lesz valahogy… Akkor… Isten hozta, őrnagy úr… Végül is négy nagy szoba van itt.
ŐRNAGY	Adja nekem a legtávolabbit, ha maga ebben… Nem fogom zavarni. Csak néha jövök esténként. Jobban szeretem a katonák között tölteni az időmet. Ha kapok egy kulcsot, talán nem is találkozunk.
EMMI	Persze… (A papírral téblábol.)
ŐRNAGY	Látja, „PARANCS”. Nem tehetek róla.
EMMI	Lehetne rosszabb is.
ŐRNAGY	Köszönöm.
(Álldogálnak.)
ŐRNAGY	Nem hiányzik nagyon a szobalány?
EMMI	Megcsinálom én, amit kell. Végül is időm, az van.
ŐRNAGY	És mindig egyedül van?
EMMI	Van egy vőlegényem. Katona. Itt, a táborban.
ŐRNAGY	Biztosan találkozom majd vele.
EMMI	Igen?… Akkor… Alig látom. Soha nem engedik el. Szigorúság van, értem én, persze… Ha véletlenül, de csak néha, csak nagyon-nagyon ritkán kiengedik, mindig idejön, de ha nem jön… Féltem nagyon.
ŐRNAGY	Nekik jöttünk segíteni. Az ellenség erre tart, de a várost nem fogják elérni. Előtte egyesül a két sereg. (Mutatja a levegőben.) Nézze csak: ők egy tömbben jönnek, a vőlegénye csapata a város keleti oldala felől érkezik majd, mi pedig nyugatról, és itt egyesülünk, jóval a város előtt. Mielőtt ideérnének. Visszaverjük őket. Sokkal pihentebbek leszünk. És elszántabbak. A hazánkat védjük. Ez olyan erő… Az ember ilyenkor, ha csata jön, hogy mondjam, kisasszony…
EMMI	Igen?
ŐRNAGY	Ha az ember a szülőházára gondol, vagy a családjára… A maga vőlegénye például, ha arra gondol, hogy várja őt a menyasszonya, és nem eshet baja, egy ilyen tudat megsokszorozza az erőt.
EMMI	De hát az ellenség is erre gondol.
ŐRNAGY	Nem kérdéses, hogy visszaverjük őket. Sőt, két kisebb része a seregünknek be is keríti őket, ha lesz rá mód.
EMMI	Igen, hát reméljük.
ŐRNAGY	Reméljük.
EMMI	Reméljük.
ŐRNAGY	Remélem, kegyed nem az ellenség ügynöke. Elmondtam az egész haditervet.
EMMI	És nincs semmi kockázat?
ŐRNAGY	Igyekszünk a legkisebb véráldozattal megoldani a helyzetet.
EMMI	A legkisebb véráldozattal.
ŐRNAGY	Most megijesztettem.
EMMI	Nem ül le?
ŐRNAGY	Köszönöm. (Állva marad.) Zongorázik?
EMMI	Csak úgy magamnak.
ŐRNAGY	Meg, gondolom, a vőlegényének, ha itt van.
EMMI	Nem nagyon szereti. Mondja csak, őrnagy úr… Ha maga őrnagy, akkor ezek szerint ilyen parancsnokféle. Maga találja ki a haditervet? Csak a vőlegényem miatt kérdezem…
ŐRNAGY	Nem. Én csak végrehajtom az utasításokat az embereimmel.
EMMI	Aha. (Csend.) De ismeri a parancsnokokat.
ŐRNAGY	Sok mindenkit ismerek.
EMMI	Ismeri még… őt is?
ŐRNAGY	Félek, hogy nem vagyok róla olyan jó véleménnyel, mint mások. Nem jó, ha egy ember befolyása alá kerülünk. A személyiségnek nem tesz jót, tudja. Háború idején természetesen erőt ad, ha van egy vezér… De egyébként nem egészséges dolog. Mindenki őrizze meg magát… Meg a kételyeit… Egyszer elkísértem, amikor népfelkelést szervezett… Mindegy… Maga biztosan sok jót hallott róla, és ez jól is van így.
EMMI	Hogy mondta, hogy befolyása alá…
ŐRNAGY	Nem jó, ha túl közel kerülünk ahhoz, akit bálványozunk. Nem árt, ha mindent kritikával fogadunk. (Feláll.) A vőlegénye mesélt a parancsnokáról?
EMMI	Csak a legnagyobb elismeréssel…
ŐRNAGY	Elszánt katona lehet a maga embere. Amikor a parancsnokát kinevezték a sereg élére, két feltételt szabott: hogy az általa gyengének tartott tiszteket leválthassa, és hogy a legkisebb kötelességmulasztás esetén főbe lövethesse azt, aki szerinte mulasztott. Mindkettőt megengedték neki. Az első ütközet előtt parancsba adta: az újoncok menjenek előre. Aki elfut, vagy megfordul, arra halál vár. Idősebb katonák mentek az újoncok mögött. Az ifjak előtt megparancsolta nekik, hogy a visszafordulókat lőjék le. Ha tehát előrementek az újoncok, bizonytalan volt, megölik-e őket. De ha megfordultak, egészen biztosan lelőtték őket.
EMMI	Rettenetes.
ŐRNAGY	Nem! Képzelheti, ebben az állapotban hogy harcolt mindenki! Pillanatok alatt felőrölték az ellenséget! Visszanyomták a folyó jegén mindet. Nem fordult meg senki. Erről nem mesélt a vőlegénye? Nem akarja, hogy jobban féltse a kelleténél. Visszanyomták, de megsemmisíteni nem tudták őket. Ezért kell még egyszer megütközni. Hatalmas hadosztállyal jöttünk, sok jó katonával. Csodálatosak a katonáink, kisasszony. Még szabadságot sem igényelnek. Az elmúlt hetekben, ahogy azt nyilván örömmel tapasztalta, a vőlegénye parancsnoka hosszú eltávozást engedélyezett az embereinek. Hát nálunk ilyen nem volt.
EMMI	Eltávozásokat?
ŐRNAGY	Az én parancsnokaim nem osztják a nézeteit. Ő tudta, hogy egy ideig nem kell megütközni. Úgy gondolta, hadd menjenek haza egy kicsit a fiúk. És mindenki visszajött, senki nem szökött meg!
EMMI	Nem tudtam.
ŐRNAGY	Mit?
EMMI	Eltávozások voltak? Mikor?
ŐRNAGY	Hogyhogy? A vőlegénye?…
EMMI	És… A parancsnoka milyen kötelességmulasztásokat torol meg?
ŐRNAGY	A legkisebbeket is. A legszigorúbban. Muszáj. A haza érdeke.
EMMI	Értem.
ŐRNAGY	De azért nagy hadvezér, mert engedni is képes. A vezérkar szerint hiba időlegesen feloszlatni egy egységes sereget, de ő keresztülvitte az akaratát.
EMMI	Érdekes.
ŐRNAGY	A vőlegénye talán a szüleihez…
EMMI	Nem élnek a szülei.
ŐRNAGY	De hát mikor kapott hírt róla utoljára?
EMMI	Két napja itt volt.
ŐRNAGY	Ó, hát ez hetekkel ezelőtt történt.
EMMI	Nem mondta.
ŐRNAGY	Hogy hívják?
(Emmi megijed.)
ŐRNAGY	Csak gondoltam… De ha nem akarja… Talán majd itt találkozom vele, nem igaz?
EMMI	Itt a házban, itt is feljebbvalója neki?
ŐRNAGY	Nem. Itt, mondjuk, nem.
EMMI	Biztosan őrködött! Ő maradt benn őrködni, csak nem mondta nekem, hogy a többiek hazamehettek. Ne fájjon nekem, hogy ő nem jöhet. Őrködnie kellett, az lehet, nem?
ŐRNAGY	Talán egy időre átvezényelték valahová, és nem akarta mondani.
EMMI	Biztosan őrködött.
ŐRNAGY	Az nem lehet. A sereg feloszlott egy időre.
EMMI	(idegesen)  Honnan tudja? Maga itt se volt, honnan tudja, hogy a táborban mi történt? Itt volt?
ŐRNAGY	Nem voltam itt.
EMMI	Hát akkor? Őrködött. Ő volt az őr.
ŐRNAGY	De hát…
EMMI	Ahogy tud, jön hozzám. Amikor csak tud. Még ha nem engedik, akkor is, ha veszélyes, vállalja, ha csak lehet. Persze csak szabályosan… Mit tud maga erről?
ŐRNAGY	Nyugodjon meg. Én csak az igazságot… De mindegy.
EMMI	Milyen igazságot? Na, mondja csak! Milyen igazságot?…
ŐRNAGY	Én nem mondtam…
EMMI	Akkor mit mondott? Milyen igazságról beszél?!
ŐRNAGY	Csak arról beszélek, hogy a legszebb hangja az igazságnak van.
EMMI	Legszebb mije?
ŐRNAGY	Semmi. Csak úgy mondtam. Szoktam mondogatni… Semmi.
EMMI	Az igazságnak! Azt olyan könnyű tudni, mi az igazság, ugye? Rengeteg az igazság! Rengeteg!
ŐRNAGY	Jó. Rengeteg.
EMMI	Rengeteg.
(Csend, Őrnagy nem nyit vitát. Emmi megnyugszik.)
ŐRNAGY	No hát akkor…
EMMI	Bárcsak véget érne ez az egész.
ŐRNAGY	Minden rendbe jön majd. Nem tartom fel tovább, jó?
EMMI	Jó.
ŐRNAGY	A szobát akkor…
EMMI	(feláll)  Rengeteg az igazság…
(Kimennek.)
4.
(Ugyanott. Emmi zongorázik. Kopognak, Emmi nem hallja meg. Őrnagy lép be, megáll az ajtóban, Emmi nem látja. Abbahagyja a zongorázást.)
ŐRNAGY	Csodálatos.
EMMI	(felpattan)  Itt van?! Miért nem kopog?
ŐRNAGY	Kopogtam. Elnézést. Nem hallotta.
EMMI	Tehát nem mondtam, hogy „szabad”.
ŐRNAGY	Bocsánat. Tegnap megharagudott rám. (Átad egy gyönyörű virágcsokrot.)
EMMI	Ezt most miért?
ŐRNAGY	Mert ilyen gyönyörűen játszik. Most szedtem.
EMMI	Többet kellene gyakorolnom. (Vázába teszi a virágot.)
ŐRNAGY	Sajnos én nem tudok hangszeren, nekem ez olyan csoda, amelyen csak ámulni tudok, előidézni nem.
(Csend.)
ŐRNAGY	Nem próbáltam soha.
(Csend.)
ŐRNAGY	Hát… nem is akartam mást. Még egyszer kérem, ne haragudjon. (Indul ki.)
EMMI	Nem próbálta?
ŐRNAGY	Hogy?
EMMI	A zongorázást.
ŐRNAGY	Nem.
EMMI	Akarja?
ŐRNAGY	Azzal én már elkéstem. Nem mozognának az ujjaim.
EMMI	Jöjjön ide. (Megfogja az Őrnagy kezét, a zongorára teszi. Beállítja három ujját.) Üsse le. Egyszerre. (Őrnagy leüti. Átállítja az ujjakat.) Most ezt. (Őrnagy leüti.) Most az előzőt. Emlékszik? Na, hol volt? (Mutatja.) Most üsse le felváltva a két akkordot, szép lassan. Egymás után.
(Őrnagy leüti, Emmi játszik hozzá egy dallamot.)
EMMI	Na látja.
ŐRNAGY	Bárcsak ilyen egyszerű lenne.
EMMI	És legalább ért a zenéhez?
ŐRNAGY	Az túlzás. Csak szeretem.
EMMI	Eljátszom magának a kedvencemet. Érdekli?
ŐRNAGY	Hát persze.
(Emmi eljátssza.)
ŐRNAGY	Gyönyörű.
EMMI	Csodálkoztam volna, ha mást mond.
ŐRNAGY	Maga most azt hiszi, egy igazi katonával áll szemben. Aki harcolni szeret, öldökölni, kaszabolni. Ha kívánhatnék valamit, az az lenne, hogy érjen véget ez az egész, de gyorsan.
EMMI	És akkor mit csinálna, őrnagy úr?
ŐRNAGY	Attól még lehet harcolni! Csak máshogyan. Egy férfinak éppen elég küzdelem jut. Például egy nő. Elég az. Sokszor nehezebb meghódítani, mint egy várost.
EMMI	Kit ért most?
ŐRNAGY	Csak mondom.
EMMI	Ja, értem. Csak eszébe jutott.
ŐRNAGY	Furcsa mindenesetre. A csaták, a tábor, a sok katona… Az ember egészen hozzá tud szokni. Most meg magával beszélgetek. Egy másik világ. Két napja, amikor ideértünk, meg kellett állnom egy domb tetején. Hirtelen madárhangot hallottam az erdő felől. Énekelt egy madár. Biztos hallottam pontosan ugyanilyet máskor is, de ezt most úgy igazán meghallottam. Olyan szép volt.
EMMI	Milyen madár volt?
ŐRNAGY	Egy idő után több is rákezdte. Egyszerre énekeltek.
EMMI	Amit meghallott. Először. Az milyen volt?
ŐRNAGY	Miért, ismeri a madarakat?
EMMI	Néhánynak ismerem a hangját.
ŐRNAGY	Nem tudom. Én nem ismerem meg. Ehhez se értek. Se zongora, se madarak.
EMMI	Nem kell mindent bevallani.
ŐRNAGY	Úgyis kiderül.
EMMI	Hogy derül ki?
ŐRNAGY	Ami fontos, kiderül.
EMMI	És ez fontos?
ŐRNAGY	Nem fontos.
(Csend.)
EMMI	Iszik valamit?
ŐRNAGY	Köszönöm, nem. Hallott a vőlegénye felől?
EMMI	(bezárkózik)  Nem szoktam hallani felőle. Ha tud, jön. Mondtam már.
ŐRNAGY	Igen… (El akarja terelni a szót, a képeket nézi.) A szülei?
EMMI	Apám egy éve meghalt. Felborult a kocsi, amiben utazott.
ŐRNAGY	Szörnyű.
(Csend.)
EMMI	Azonnal meghalt. Jobb rögtön, nem? Mondjuk egy puskagolyó, és kész.
ŐRNAGY	Igen, bizonyos értelemben.
EMMI	Mindenféle értelemben.
(Csend.)
ŐRNAGY	Szóval egy éve férfi nélkül…
EMMI	Van vőlegényem.
ŐRNAGY	Nem az, csak hogy lakni… Úgy értem.
EMMI	Meg lehet szokni.
ŐRNAGY	Mindent, igen. Még a golyózáport is.
EMMI	Szokott félni?
ŐRNAGY	Igen.
EMMI	Mindent bevall.
ŐRNAGY	Minek hazudjam, hogy nem szoktam? Meséltem magának az újoncokat. Látja, félelemből győztek.
EMMI	Sírni is szokott?
ŐRNAGY	Sírni? Azt nem. És maga?
EMMI	Nincs okom rá. Élek. Fiatal vagyok. Szeretek valakit. Ő is szeret.
ŐRNAGY	Ha nem tudnám, hogy szereti valaki, hát azt gondolnám, éppen arra vágyik. Hogy szeresse valaki.
EMMI	Igen?…
ŐRNAGY	Olyan kis sebzettnek tűnik, vagy mi.
EMMI	Nem tudom, miért látja így. Nem szenvedek hiányt semmiben.
ŐRNAGY	És mikor házasodnak össze?
EMMI	Vannak fontosabb dolgok egyelőre… A haza… Amíg tart ez az egész, míg a táborban van, hogy házasodhatnánk össze? Majd. Fiatal vagyok még. Istennek így is tetszik. Nem azon múlik.
ŐRNAGY	Nem úgy értettem…
EMMI	Majd ha eljön az ideje.
ŐRNAGY	Persze, mindennek eljön. Majd elrendeződik.
EMMI	Igen.
(Csend.)
ŐRNAGY	Észrevette már, hogy azok a legszomorúbbak, akikkel a legtöbb jó történik? Mert ha a jó elmúlik! A hiány a borzalmas! Ilyen például az elszakadás is. És elég egy dallam, hogy felidéződjön a múlt, amikor még minden jól volt…
EMMI	Miért mond ilyeneket?
ŐRNAGY	Nem akarom a szívét fájdítani, csak…
EMMI	Nem fájdítja.
ŐRNAGY	Csak azért mondom, mert ebből az következik, gondolom én legalábbis, hogy mindenre, ami érték, ami igazán fontos az embernek, arra úgy kell vigyázni, mint…
EMMI	Elég unalmas ember maga, őrnagy úr.
ŐRNAGY	Lehet.
(Csend.)
ŐRNAGY	Szeretném, ha nem értené félre. Maga gyönyörű.
EMMI	Jó. Nem értem félre.
ŐRNAGY	Tudja, ezt nehéz megmagyarázni, de kétféle nő létezik. Akibe bele lehet szeretni, és akibe nem. És ez még csak nem is a szépségtől függ.
EMMI	Nem értem félre. Ezt se.
ŐRNAGY	Persze, ne is.
EMMI	Persze.
ŐRNAGY	De azt biztosan tudja, maga melyik kategória.
EMMI	Kategória!… Őrnagy úr, ha nem haragszik…
ŐRNAGY	De maga megint haragszik.
EMMI	Csodálja?
ŐRNAGY	Nem is tudom…
EMMI	Nem haragszom.
ŐRNAGY	Gyönyörű…
EMMI	Szeretnék lepihenni.
ŐRNAGY	Értem. Értem. Megyek. Kezeit csókolom.
EMMI	(elhúzza a kezét)  Jó lesz úgy, hogy viszontlátásra.
ŐRNAGY	Viszontlátásra.
(Kimegy.)
5.
(Ugyanott. Emmi és Viktor.)
EMMI	Kétszer volt itt benn nálam, csak kétszer… Egyébként este jön haza, és egyből megy a szobájába.
VIKTOR	Haza?! A szobájába?! Mi az, hogy a szobájába? És te? Végül is kettesben laksz egy férfival! (Csend.) És?
EMMI	Mit és?
VIKTOR	Nem akart semmit tőled?
EMMI	Beszélt valami szabadságokról, amit kaptak a katonák. Hogy ti… Hogy kaptatok szabadságot. Azt mondta, egy időre feloszlott a tábor.
VIKTOR	Azt mondta?
EMMI	Azt.
VIKTOR	(zavarban)  Egy része. A tábor egy része. Az oszlott fel. Ahol én vagyok, az nem oszlott fel. És miért mondta ezt neked?
EMMI	Nem tudom, csak mondta.
VIKTOR	Nem kell neked vele beszélgetned! Egyáltalán, minek meséltél neki rólam?
EMMI	Kérdezte, van-e valakim.
VIKTOR	És csak ezzel tudod megvédeni magad, hogy mesélsz neki, hogy van valakid!
EMMI	Megvédeni?…
VIKTOR	Minek kell tudnia?
EMMI	De hát nem kell félni tőle. Talán csak a ruha miatt, nem tudom, esetleg…
VIKTOR	Nagy hiba volt! Akkor most nem tudom… Katonaruhában kell jönnöm. Még veszélyesebb lesz…
(Emmi sír.)
VIKTOR	Ne sírj. Nincs sok időm.
EMMI	Fáradt vagy?
VIKTOR	Fáradt vagyok. Vetkőzz le.
(Emmi lassan veszi le a ruháját.)
6.
(Ugyanott. Viktor és az Őrnagy ülnek a terített asztalnál. Az asztalon három üres tányér, három üres pohár és egy üveg bor. Viktor is katonaruhában.)
VIKTOR	Hogyne. Bizakodunk.
ŐRNAGY	Eddig is nagyszerűen harcoltak. Nem lesz semmi baj.
VIKTOR	Reméljük.
ŐRNAGY	Tölthetek?
VIKTOR	Köszönöm.
(Őrnagy bort tölt, magának is. Koccintanak, isznak.)
ŐRNAGY	Remélem, nem zavarja, hogy magukkal vacsorázom.
VIKTOR	Dehogy.
(Csend.)
ŐRNAGY	Eltávozás?
VIKTOR	Eltávozás. Szép szó.
ŐRNAGY	Nálunk ez nem jellemző. (Csend.) Nagyon szereti magát. (Csend.) Gondolom, majd békeidőben házasodnak össze.
VIKTOR	Kér?
ŐRNAGY	Köszönöm.
(Viktor bort tölt. Nem koccintanak, isznak.)
VIKTOR	Őrnagy úr honnan?
ŐRNAGY	Egy kis faluban lakom, hatvan kilométer innen. Irgács.
VIKTOR	Mikor volt utoljára otthon?
ŐRNAGY	Három hónappal ezelőtt. Fogalmam sincs, mikor mehetek megint.
VIKTOR	Gondolom, micsoda hősnek tekintik önt ezen az Irgácson.
ŐRNAGY	Miért gondolja, hogy aki őrnagy, az nagyobb hős, mint bármelyik katona? Én legalábbis nem gondolok ilyesmit. (Csend.) Kedves falu. Szeretni való emberek, csend, nyugalom… Hiányzik.
VIKTOR	A csend?
ŐRNAGY	A béke.
(Csend.)
ŐRNAGY	Mit csinált, mielőtt a háború kitört?
VIKTOR	Semmi olyat, amit ne csinálhatnék, ha majd véget ér. Ha egyszer véget ér.
ŐRNAGY	Egyszer véget.
VIKTOR	Egyszer minden.
ŐRNAGY	Minden.
VIKTOR	Az biztos.
ŐRNAGY	Biztos.
VIKTOR	De jól elbeszélgetünk. Na, sose eszünk?
ŐRNAGY	Különleges menyasszonya van.
VIKTOR	Igen?
ŐRNAGY	Nehéz lehet neki itt egyedül.
VIKTOR	Ó, hát itt van maga is. (Tölt az Őrnagynak. Magának nem.)
ŐRNAGY	Nagyon szereti magát. Ha csak szóba kerül, egészen elváltozik az arca, kipirosodik…
VIKTOR	Gyakran szóba kerülök?
ŐRNAGY	Ne gondolja, hogy sokat vagyok ebben a házban. Nézze, én tudom, hogy magát ez zavarja. Értem is, persze. Igyekszem a lehető legkevesebb időt…
(Nyílik az ajtó, Emmi lép be gőzölgő tállal.)
EMMI	Máris itt vagyok.
ŐRNAGY	(felpattan)  Adja csak ide. (Kiveszi a kezéből a tálat, segít letenni. Viktor ezt látván szintén felpattan, majd visszaül.) Micsoda illat!
EMMI	Üljön csak le, merek.
VIKTOR	Csak bátran.
(Emmi mer a gulyáslevesből. Először az Őrnagynak, aztán Viktornak, majd magának. Leül.)
EMMI	Jó étvágyat.
ŐRNAGY	Jó étvágyat.
VIKTOR	Jó étvágyat.
(Esznek. Megeszik az egész levest, szó nélkül. Akár két-három perc is eltelhet. Viktor közben megsózza a levest. Viktor és az Őrnagy egyszerre fejezik be. Emmi még eszik.)
EMMI	Adhatok még?
ŐRNAGY	Nem, köszönöm. Csak azért nem szólaltam meg, mert nem tudtam abbahagyni. Fantasztikus.
EMMI	Köszönöm. (Viktornak) Ízlett?
VIKTOR	Köszönöm.
ŐRNAGY	Köszönöm.
(Emmi is befejezi az evést. Kínos csönd.)
EMMI	Akkor kiviszem.
ŐRNAGY	Hagyja csak, kisasszony. Üljön le. Pihenjen.
EMMI	Egész nap pihenek. Inkább el kéne foglalnom magam valamivel. Előbb-utóbb megbolondul az ember, ha csak ül és gondolkozik, meg vár.
ŐRNAGY	Tényleg, hogy telik egy napja?
EMMI	(nevet)  Most mondtam.
ŐRNAGY	Maga gondozza a virágokat a kertben?
EMMI	Igen.
ŐRNAGY	És miért nem tesz a vázába belőle?
EMMI	Azért, mert ha leszakítom, azzal megölöm.
ŐRNAGY	Aha.
(Csend.)
VIKTOR	Maga viszont gyönyörű csokrot hozott, őrnagy úr.
ŐRNAGY	Ó, ez csak…
VIKTOR	Na, na, ne szabadkozzon. Szép. Színben is jól mennek egymáshoz.
EMMI	Az ilyen mezei virág valahogy más. Azt én is letépem, ha szép.
(Csend.)
ŐRNAGY	(feláll) Köszönöm, hogy magukkal vacsorázhattam. Egészen úgy éreztem magam, mint békeidőben… Mintha… Ma a táborban alszom. Indulok is. (Viktorhoz) Remélem, találkozunk még.
VIKTOR	Én biztos vagyok benne. A viszontlátásra.
ŐRNAGY	Isten áldja magukat.
EMMI	(kikíséri az ajtóig)  Viszontlátásra.
(Őrnagy kimegy, Emmi kiviszi a tálat. Viktor fel-alá járkál. Emmi bejön.)
VIKTOR	Neki tálaltál először!
EMMI	Vendég.
VIKTOR	És én mi vagyok?
EMMI	Sajnos te is, egyre inkább… De hát mit számít ez?
VIKTOR	Annak tálalsz először, aki a fontosabb! Tőlem meg se kérdezted, kérek-e még.
EMMI	Kértél volna?
VIKTOR	Nem kértem volna!
EMMI	Ne haragudj.
VIKTOR	Bejelentette, hogy nem alszik itt! Mintha szabadkozna, amiért nem tud maradni! Nevetséges!
EMMI	Miért kiabálsz?
VIKTOR	Azt hiszed, nem látom, mit akar? Láttam a szemén, ahogy végigmért téged! Ahogy végigsimogatott a tekintetével!
EMMI	Képzelődsz, Viktor. (Átöleli.)
VIKTOR	(lefejti Emmi kezeit)  Ismerem a férfiakat! Láttam a szemén! Tudja, hogy tetszik neked.
EMMI	Nekem?
VIKTOR	Látni rajtad! És miért vörösödsz el, ha szóba kerülök?
EMMI	Én?
VIKTOR	Azt mesélte, hogy amikor szóba kerülök, te elvörösödsz!
EMMI	Nem tudom. Nem hiszem. Nem!
VIKTOR	Szóba kerülök!… Tetszik?
EMMI	Nekem?
VIKTOR	Mondd csak meg nyugodtan!
EMMI	Féltékeny vagy?
VIKTOR	Nem lehetek féltékeny?
EMMI	Inkább ne féltékeny légy, hanem…
VIKTOR	Hanem?!
EMMI	Egy kicsit kedvesebb.
VIKTOR	Kedvesebb! Jó! Majd felpattanok, ha hozod a tálat! Ha az kell!
EMMI	Nem az kell.
VIKTOR	Akkor mi kell?
EMMI	Hogy szeress engem. (Sír.)
VIKTOR	Nem szeretlek?
EMMI	Nem tudom.
VIKTOR	Gyere ide.
EMMI	Csak azt akarom, hogy szeress. (Hozzábújik.) Nem szeretem, ha kiabálsz.
VIKTOR	Azért kiabálok, mert szeretlek.
EMMI	Igen?
VIKTOR	Válaszolj, de őszintén: tetszik neked ez az ember?
EMMI	Nem tetszik.
VIKTOR	De rokonszenves.
EMMI	Mit számít ez?
VIKTOR	Számít.
EMMI	Jó. Akkor ez legyen az én titkom.
VIKTOR	Tegyük fel, hogy én kitaláltam ezt a titkot, és nem tetszik nekem.
EMMI	Van rá okom, hogy gyűlöljem őt?
VIKTOR	Figyelj rám jól. Nekem itt jogaim vannak, amiket nem akarok mással megosztani.
EMMI	Mid vannak? Jogaid?
VIKTOR	Jogaim.
EMMI	Jogaid.
VIKTOR	Többet nem állhatsz szóba vele! Ha bejön, kiküldöd.
EMMI	Viktor…
VIKTOR	Nem engeded be ebbe a szobába! Elküldöd! Nekem itt… Jogaim… (Erőszakkal vetkőztetni kezdi. Emmi ellöki Viktort.)
EMMI	Hagyjál!…
(Viktor tovább erőszakoskodik.)
VIKTOR	Azt hiszed, ő jobban csinálja?…
EMMI	(ellöki)  Menj most el, Viktor…
VIKTOR	Mi van? Menjek el?
EMMI	Menj.
VIKTOR	Menjek el? (Pofon vágja.) Az életemmel játszom, hogy idejövök, és menjek el?
EMMI	Megütöttél?…
VIKTOR	Az enyém vagy.
EMMI	Menj el.
VIKTOR	Jól van, ne haragudj… Emmi…
EMMI	Menj el.
VIKTOR	Tudod, hogy soha…
EMMI	Menj el.
VIKTOR	Emmi… Mondom, hogy ne haragudj…
EMMI	Menj.
VIKTOR	Többet nem…
EMMI	Hát nem.
VIKTOR	Gondold meg, mit mondasz nekem.
EMMI	Tedd meg, hogy elmész…
VIKTOR	De mi ketten…
EMMI	Most menj el.
VIKTOR	Most?
EMMI	Menj el.
VIKTOR	Menjek el…
EMMI	Igen.
(Viktor elrohan, becsapja az ajtót.)
7.
(Ugyanott. Az Őrnagy és Emmi.)
ŐRNAGY	Annak könnyű, aki nem gondolkodik sokat. Egy jó parancsnok nem embereket lát a seregében, csak tömeget. Adatokat lát, nem szemeket. Csak így lehet. Hiszen ha arról kell dönteni, kik menjenek a tűzvonalba, nem lehet filozofálni. Ha gondolkodni kezdene, végül senkit nem küldene oda. Mindenki mellett szólna valami. De ezzel halálra ítélné az egész sereget. Úgyhogy valakiket feláldoz. Így van ez… Az emberiség nagy példaképei, a nagy hősök – mind gyilkosok.
EMMI	Örülök, hogy nem lenne jó parancsnok. (Csend.) De hát nem értem én, őrnagy úr… Érte miért rajong? Ő kivétel?
ŐRNAGY	Neki mindig igaza van. Támadták, mert feketére festette a kormány által nemzetiszínűre mázolt ágyúkat. Aztán kiderült, hogy a színes ágyúkat máshol egy szempillantás alatt észrevette az ellenség! Ő visszafestette feketére. Talán ezért maradtam életben én is.
EMMI	Hála istennek.
ŐRNAGY	Azt is a szemére hányták, hogy fehér tollat tűzetett a kalapokra az egyik csatában. Igaza volt! Hiszen korábban előfordult, hogy egymást lőtték a katonáink.
EMMI	Amikor kezdődik a csata… Amikor elindulnak… Gondol arra, hogy meghalhat?
ŐRNAGY	Sokkal jobban félek attól, hogy azoknak lehet baja, akik közel állnak hozzám.
EMMI	Igen…
ŐRNAGY	A háború szörnyűség, de az egyik félnek általában jobban igaza van, mint a másiknak. A mi célunk például a szabadság. Nagy veszteségekkel jár, míg elérjük, mint ahogy az életben minden cél elérése. De szabadság nélkül mit ér egy nemzet? Aki abban a tudatban hal meg csatamezőn, hogy áldozatát a szabadságért hozza, boldogan hal meg!
EMMI	Abban a tudatban? De hát nem lehet előre tudni, mi lesz a vége.
ŐRNAGY	El kell hinni.
EMMI	Őrnagy úr… Van itt néhány doboz, tudja, amit kihoztam a szobájából. Átviszem a szomszéd házba, kérték, kell nekik pakolni. Azt kérték, hogy még ma… Várjon meg, egy perc az egész.
ŐRNAGY	Menjen csak.
(Emmi kimegy, Őrnagy nézelődik. Széken ül, háttal a bejáratnak. A szék támlája miatt hátulról csak a feje látszik. Csendben belép a szobalány, Veronka, meglátja a férfit, odalopózik mögé, és befogja a szemét. Az Őrnagy mosolyog, majd megcsókolja a kezét. Azt hiszi, Emmi.)
VERONKA	(becsukja a szemét, suttogva)  Nem, nem… Nem ő az, Viktor úrfi! Én vagyok! De jó, hogy látom. Ezek szerint jól van… Ne haragudjon, csak… Olyan jó így…
ŐRNAGY	Félek, hogy…
(Veronka felsikolt.)
ŐRNAGY	Nyugodjon meg…
VERONKA	Kicsoda maga? Jaj, istenem…
ŐRNAGY	Én…
VERONKA	Hol vagyok?…
ŐRNAGY	Maga a Veronka lesz, ha jól gondolom…
VERONKA	Édes istenem, hát…
ŐRNAGY	Viktor úr most nincs itt. A kisasszony nemsokára jön, csak a szomszédba ment át… Néhány dobozt… Ami pedig engem illet, engedje meg, hogy bemutatkozzam…
(Emmi lép be.)
EMMI	Veronka!…
VERONKA	Kisasszonykám!
EMMI	Már megjöttetek?
VERONKA	Nem… Csak én… Néhány holmiért elküldött a nagyságos asszony… Pár kendőt kell vinnem, meg…
EMMI	…Jól van, nyugodj meg, Veronka. Az őrnagy urat… beszállásolták ide hozzánk… Nem tudtam értesítést küldeni, nincs meg a cím, de most megírom levélben, vidd el anyámnak, ha mész.
VERONKA	Igen… Holnap mennék vissza… Hosszú volt az út. Holnap reggel.
ŐRNAGY	Nagyon megijedhetett.
VERONKA	Á, semmi… A nagyságos asszony kérdezteti, hogy jól van-e minden.
EMMI	Jól van minden.
VERONKA	Vele is minden rendben.
EMMI	Hála istennek. Menj, pihenj le.
VERONKA	Igen… (Kimegy.)
ŐRNAGY	Szegényke…
EMMI	Nagyon érzékeny.
ŐRNAGY	Mit gondolhat most rólunk?
EMMI	De hiszen mondtam neki, hogy beszállásolták. Mit gondolna?…
ŐRNAGY	Csak hogy így ültem itt egyedül… De ismeri a vőlegényét, ha jól sejtem.
EMMI	Ismeri.
ŐRNAGY	Helyes lány. Egyidősek lehetnek.
EMMI	Nem éhes?
ŐRNAGY	Nem, köszönöm.
EMMI	Na… Hol is tartottunk? Ja, igen. Akartam már kérdezni. Arra gondolt már, hogy akárhogy is igaza van… Hogy akit megöl a csatában, annak is van apja meg anyja? Meg szerelme?
ŐRNAGY	Igen. Gondoltam. (Csend.) Talán holnap ideérnek. Meghal majd sok ember.
EMMI	Szeretném, ha nagyon vigyázna magára.
ŐRNAGY	Nekem muszáj vigyáznom magamra. Nem zongorázik valamit?
EMMI	Mit szeretne hallani?
ŐRNAGY	Ami örömet szerez magának. Elhallgatnám egész nap.
EMMI	Játsszuk el azt a kis dalocskát, amit múltkor! Emlékszik még?
(Elkezdik játszani.)
EMMI	Nem is így volt… Várjon. Ide a kezet.
ŐRNAGY	Igaza van.
EMMI	Ez az. Most együtt vagyunk.
(Viktor lép be, katonaruhában.)
VIKTOR	Szabad?
(Abbahagyják.)
EMMI	Hát itt vagy.
VIKTOR	Szép napot a hölgynek és az úrnak.
ŐRNAGY	Isten hozta.
VIKTOR	Isten és a lábam.
ŐRNAGY	Már azt hittük, valami baja van.
VIKTOR	Jó érzés, hogy együtt aggódnak értem.
EMMI	Ülj le.
VIKTOR	(Őrnagyhoz)  Csak folytassák a hangversenyt! És a bizonyára érdekes beszélgetést.
EMMI	Kérlek…
VIKTOR	Mintha itt se lennék. Be se jöttem. Itt se vagyok.
EMMI	Viktor…
ŐRNAGY	A legjobb, ha elmegyek.
VIKTOR	Maradjon! Éppen öntől akartam kérdezni valamit!
ŐRNAGY	Parancsoljon.
VIKTOR	Hogy van a kedves felesége?
(Csend.)
ŐRNAGY	A feleségem? Jól. Leszámítva azt, hogy miattam aggódik.
VIKTOR	És miért nem látogatja meg a hites urát? Vagy miért nem hozza ide? Biztosan hiányzik neki a férje.
ŐRNAGY	Mint ahogy ő is nekem. De nem engedem harcközelbe. Szívtelenség volna. És ha még csak egyedül lenne! De két kisgyermekkel, vészben, zivatarban, néha éhezve, üldöztetve utazni, gondolni sem szabad ilyesmire. Aki csatareggelen asszonysírást hall, annak rosszul esik az ágyúdörgést hallani.
VIKTOR	Ezek csak kifogások… A tiszt urak elhanyagolják kis feleségeiket, hogy ne legyenek terhükre ostromok és hódítások közben, igaz? Egészen más ostromok közben, mint amiket puskaporral szokás kivívni!
ŐRNAGY	Nem. Én szeretem a feleségemet. Imádom. És ha el tudnám felejteni benne a szeretőt, akkor sem felejthetném el benne gyermekeim anyját. Rajta kívül nőnek arca nem foglalt el sem szívemben, sem álmomban helyet.
VIKTOR	De hát…
EMMI	(suttogva az Őrnagyhoz)  Ön nagyon jó ember.
ŐRNAGY	Minden jót.
(Őrnagy kimegy, csend. Emmi elfordul Viktortól.)
8.
(Viktor kisétál a színpad elejére, megfogja a bokrot.)
VIKTOR	Biztos voltam benne, hogy az őrnagy a családját nem hozta szóba. Azzal nem terhelte Emmi fejecskéjét. Egyébként viszont beszélt neki, beszélt, beszélt, ő meg csak hallgatta. Én benn a táborban, ő pedig a házban az őrnaggyal, a választékos modorú úriemberrel, a hőssel, aki mesél neki a nagy csatákról… Éreztem, hogy elveszítem. Én nem tudtam úgy mesélni… Amikor megtudtam a nagy titkot, eszemet vesztve rohantam a hírrel, még örültem is neki, hogy ott találom az őrnagyot. És egy szempillantás alatt kisszerű, alattomos alak lett belőlem. Mindketten megaláztak. Az őrnagy még csak zavarba se jött. Emmi pedig meggyűlölt. Ahelyett, hogy pofon vágta volna, engem gyűlölt meg.
(Viktor visszasétál a színpadra Emmihez.)
9.
VIKTOR	Meglepődtél, igaz?
EMMI	(csendesen)  Most még jobban szeretem.
VIKTOR	Mit mondasz?
EMMI	(kiabál)  Szeretem! Szeretem őt! (Kiszalad.)
VIKTOR	(eszelős tekintettel járkál)  Ez nem lehet igaz. Nem lehet igaz. (Lerogy egy székre.) Mindennek vége… Mit csináljak?
(A szobalány lép be.)
VERONKA	Viktor úr… (Odaszalad, megcsókolja a kezét.)
VIKTOR	(eltolja)  Mit csinálsz?
VERONKA	Láttam, hogy jött, éppen kicsomagoltam… De jó, hogy látom…
VIKTOR	Hát itt vagytok.
VERONKA	Nem. Csak én. Mi a baj?
VIKTOR	Baj?
VERONKA	Látom én… Majd én segítek…
VIKTOR	Mit segítesz?
VERONKA	Viktor úrfi… Amit akar…
VIKTOR	Fabatkát sem ér az életem.
VERONKA	Fabatkát?
VIKTOR	Annyit se.
VERONKA	Mi az a fabatka?
VIKTOR	Annyit se, Veronka….
VERONKA	Talán megsebesült?
VIKTOR	Igen.
VERONKA	Hol?
VIKTOR	Belül, Veronka.
VERONKA	Hogy értve?
VIKTOR	Édes kicsi lány vagy te.
VERONKA	Mit segítsek?
VIKTOR	Találkoztál már ezzel az őrnaggyal?
VERONKA	Igen.
VIKTOR	És? Tetszik neked?
VERONKA	Az őrnagy? Viktor úrfi…
VIKTOR	Na, csak mondd meg nyugodtan. Tetszik neked, vagy nem?
VERONKA	Hogy tetszene már?
VIKTOR	Van, akinek tetszik. Milyen férfi, mi?
VERONKA	Olyan… Fess.
VIKTOR	Fess. Értem.
VERONKA	Mondjuk fess, de hát azért… Nem úgy fess. Úgy nem tetszik.
VIKTOR	És… Semmiképpen nem tudna tetszeni neked? Ha te tetszenél neki, neked ő akkor se tudna tetszeni?
VERONKA	Jaj, miket beszél, Viktor úrfi…
VIKTOR	Ha beléd szeretne, akkor se? Visszaszeretni se tudnád?
VERONKA	Jaj, hát miért kérdez ilyeneket? Hát tudja maga, hogy énnekem ki tetszik…
VIKTOR	(kezébe veszi Veronka fejét)  Mondjuk tudom. És megtennél valamit annak, aki tetszik neked?
VERONKA	Hát persze.
VIKTOR	Megpróbálnád? Hogy tetsszen neked az őrnagy?
VERONKA	Ja azt? De hát nem értem…
VIKTOR	Nem kell értened. Megteszed nekem? Ha én kérem?
VERONKA	Viktor úr…
VIKTOR	Na?
(Viktor átöleli, megcsókolja.)
VERONKA	Viktor úr… Én holnap… Nem szabad…
(Viktor megcsókolja.)
VIKTOR	Szóval… Menj be a szobájába, kopogj be hozzá, és… Nincs ebben semmi rossz, legalább látja a kisasszony, milyen… előzékeny vagy a vendéggel… Amikor hallja, akkor kérdezd meg az őrnagytól, miben lehetsz a szolgálatára… Vagy nem is… Csak azt hallja, hogyha akar valamit tőled…
VERONKA	Nem értem.
VIKTOR	És ha akar valamit… Akkor nyugodtan… Egyszer élsz te is… Egy őrnagy!… És ha a kisasszony látja, még jó is. Tudod, aggódik, hogy lesz-e neked már valaki… Szeretné, ha lenne… Az őrnagynak tetszel… Miért ne?…
VERONKA	Viktor úrfi…
VIKTOR	És ha lesz belőle valami?… Bátran… De úgy, hogy lássa Emmi is… Ennyi az egész. (Csókolja.) Megteszed? Én kérlek rá…
(Viktor csókolja, Emmi lép be. Veronka felsikolt, elugrik.)
VERONKA	Nem!…
EMMI	Egyedül maradhatnék a szobámban?
VERONKA	Nem úgy volt, Emmi kisasszony!… Nem… (Sírva kiszalad.)
VIKTOR	Várjál…
EMMI	Egyedül.
VIKTOR	Emmi… Most azt hiszed… Emmi… Éppen, hogy nem… Éppen, hogy félreérted…
EMMI	Nem érdekel.
VIKTOR	Várjál.
EMMI	Egyáltalán nem érdekel.
VIKTOR	Egyszer majd megérted.
(Viktor kimegy. Emmi mereven bámulja a földet.)
10.
(Az Őrnagy háza Irgácson. Kopognak.)
FELESÉG	(jön ki a belső szobából, megy ajtót nyitni)  Ki az?
(Újabb kopogás. Feleség kinyitja az ajtót. Viktor áll ott.)
VIKTOR	Bocsásson meg, asszonyom, ha rosszkor jöttem. Bittner Viktor vagyok.
FELESÉG	Kit keres?
VIKTOR	Ön ugyebár az őrnagy úr felesége.
FELESÉG	Igen. Valami baj van?
VIKTOR	Nem zavarom sokáig.
(Csend.)
FELESÉG	Mondja már, az isten szerelmére! Jöjjön be!
VIKTOR	Köszönöm.
FELESÉG	Történt valami?
VIKTOR	Történt, de ne ijedjen meg.
FELESÉG	De hát mi van vele? Mondja már!
VIKTOR	Semmi, ne aggódjon.
FELESÉG	Semmi?
VIKTOR	Semmi.
FELESÉG	Semmi baja?
VIKTOR	Az égvilágon.
FELESÉG	Hála istennek. Úgy állt ott, mintha nem is tudom, mi történt volna… Semmi baj… Jól van. De hát akkor mi történt? Na jöjjön, üljön le. Szóval jól van…
VIKTOR	Jól?! Úgy érzi magát, mint egy kiskirály!
FELESÉG	(megütközik)  Kiskirály?!
VIKTOR	Talán nem ez a legjobb szó, de azért… elég találó szerintem.
FELESÉG	Merre állomásoznak?
VIKTOR	Mikor merre.
FELESÉG	Maga az egyik katonája?
VIKTOR	Katona voltam, de nem az övé. Most már nem vagyok katona. Megszöktem.
FELESÉG	Honnan ismeri őt?
VIKTOR	Ó, van egy közös ismerősünk.
FELESÉG	Közös ismerősük. Miféle közös ismerősük?
VIKTOR	A legszebb nő a világon.
FELESÉG	Ő a közös ismerős?
VIKTOR	Ő. A volt menyasszonyom.
FELESÉG	Értem. Nem értem.
VIKTOR	Nála lakik.
FELESÉG	Kicsoda?
VIKTOR	A férje.
FELESÉG	Nála lakik?
VIKTOR	Beszállásolták a tiszteket egy-egy házba. Nem tud róla? Hogy ne kelljen a táborban éjszakázniuk. Az ön férjét is beszállásolták. Az ön férje jelenleg az én volt menyasszonyom házában lakik.
FELESÉG	Érdekes.
VIKTOR	Nem tudta?
FELESÉG	Mióta?
VIKTOR	Pár napja.
FELESÉG	Nem küldött magával levelet?
VIKTOR	Levelet? Azt nem. Biztosan nem volt ideje rá, hogy írjon.
FELESÉG	Két hete írt utoljára. Persze, minek is írt volna azóta?
VIKTOR	Sokat mesélt magukról. Főleg a gyerekekről. Nincsenek itthon?
FELESÉG	A szomszédos utcában laknak anyámék, ott vannak.
VIKTOR	Fiúk?
FELESÉG	Fiúk. De ha sokat mesélt róluk…
VIKTOR	Kiment a fejemből. Szóval minden rendben.
FELESÉG	Meg se kérdezem, kér-e valamit.
VIKTOR	Innék egy kortyot, hosszú volt az út.
FELESÉG	Azonnal.
(Feleség kimegy. Viktor nézelődik. Hasonló lakás, mint Emmié. A falon itt is képek. Családi fotók. Feleség bejön.)
FELESÉG	És mondja, csak ezért utazott ide?
VIKTOR	Dolgom volt errefelé, mondtam neki, ő meg megörült, hogy erre járok, és így megkért….
FELESÉG	Ez jó lesz? (Bort tölt.)
VIKTOR	Jó, köszönöm. Maga nem iszik?
FELESÉG	Nem szoktam.
VIKTOR	Igyon velem.
FELESÉG	Nem szeretem, de ha akarja…
VIKTOR	A jó hírre.
(Feleség tölt, koccintanak, isznak.)
VIKTOR	Finom.
FELESÉG	(hellyel kínálja Viktort, leülnek)  Ilyen időben minden hír jó, ami nem bajról szól.
VIKTOR	Nem mindenki ilyen szerencsés, mint az őrnagy úr. Család, gyerekek…
FELESÉG	Csak ez az izgalom, mindennap, hogy mi történik…
VIKTOR	Itt van például az én esetem. A volt menyasszonyommal. Persze nem akarom untatni…
FELESÉG	Nem… Mondja csak a volt menyasszonyát.
VIKTOR	Én a hűséget nagyon becsülöm ám. Tölthetek még bort?
FELESÉG	Szolgálja ki magát.
VIKTOR	Kellemes ház. Csak olyan üres. Hogy bírja nélküle?
FELESÉG	Gyerekekkel könnyebb kibírni.
VIKTOR	Persze, a gyerekek. Hol is tartottam?
FELESÉG	A hűségnél. Hogy becsüli.
VIKTOR	Igen. Azt hiszem, a hűség mindennek az alapja. Hűség a hazához, a családhoz, a szerelemhez… Magunkhoz…
FELESÉG	Megcsalta a menyasszonya?
VIKTOR	(meglepődik)  Hogy megcsalt-e? Kérdés, mit tekintünk megcsaláson. Ön például mire érti?
FELESÉG	Csak kérdeztem…
VIKTOR	Hogy lefeküdt-e valakivel?
FELESÉG	Ne haragudjon, csak azt hittem, erre akar kilyukadni.
VIKTOR	Tulajdonképpen nem akarok semmire kilyukadni. Csak az üzenetet hoztam, hogy minden rendben. Tényleg szép a házuk.
FELESÉG	Ott, a verandán szoktunk üldögélni. Ha itthon van ő is.
VIKTOR	Nyugalmas lehet. Mit gondol, rosszat tesz egy kapcsolatnak, ha hosszabb időre elválnak egymástól a felek? Lehet, hogy kimondottan jót tesz, nem? Ugye? Nem vágta rá, hogy „dehogy!”
FELESÉG	Nekem például nem tesz jót. Nekem hiányzik.
VIKTOR	Hiányzik, hiányzik, de azért…
FELESÉG	Mit azért?
VIKTOR	Nyugalom, nyugalom… Igyon inkább még egy pohárral.
FELESÉG	(feláll)  Megkérem, hogy ha nincs több közölnivalója…
VIKTOR	Közölnivalóm az van, csak üzenet nincs több.
FELESÉG	Akkor közölje, és aztán búcsúzzunk el egymástól.
VIKTOR	(közel lép Feleséghez, a fülébe duruzsolja)  Tévedtem. Maga a legszebb nő a világon.
FELESÉG	Kérem, hogy mer ilyet?…
VIKTOR	(a Feleség fülébe)  Nem is tudja, milyen csodálatos asszony.
FELESÉG	(nem lép el)  Kérem…
VIKTOR	(Feleség fülébe búg)  Nem is tudja… És csak így egyedül, ezekben a nehéz időkben, így elhagyatva…
FELESÉG	(csendben)  Mit csinál?…
VIKTOR	(búgva)  Egyedül, férfi nélkül… Szörnyű idők… Szörnyű… De mégiscsak… Az Élet!…
FELESÉG	(erőtlenül)  Ne…
VIKTOR	(szorosan öleli, a fülébe)  Amíg élünk… Az ifjúság… A test… Az parancsol nekünk, ugyebár… És egyetlen életünk van, tudja jól… Az ifjúság meg… Úgy elmúlik, mintha itt se lett volna…
FELESÉG	Ne…
VIKTOR	Várakozás… Szabadság… Miért ne?… Vágyakozás… Ki tiltja meg? Jön egy férfi… Ki tudná meg, mi történt?… Soha senki… Senki meg nem tudja….
FELESÉG	Ne…
VIKTOR	Emberek vagyunk…
FELESÉG	(hagyná magát)  Ne…
VIKTOR	Micsoda nő maga… Micsoda nő…
FELESÉG	Kérem…
VIKTOR	(ellép, normális hangon)  Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen megbíznak egymásban.
FELESÉG	Tessék?
VIKTOR	Nem mindenki olyan szerencsés, mint az őrnagy úr. Na, minden jót!
(Nevetve kimegy. Feleség áll megbabonázva, majd kitör belőle a zokogás. Felkapja az asztalról az Őrnagy képét, magához szorítja.)
FELESÉG	Istenem… Istenem…
11.
(Emmi háza. Emmi és az Őrnagy.)
EMMI	Az mi?
ŐRNAGY	A proklamáció?
EMMI	Az.
ŐRNAGY	Kiáltvány.
EMMI	Proklamáció.
ŐRNAGY	A külföldön állomásozókat hívták proklamációkkal haza. Persze titokban. Voltak küldöttek, akik ruhájuk gombjába rejtették az írást, mások a csizmájuk talpába tették, de egy-egy szivar takarójába is tettek üzeneteket. Aki megkapta, betegnek tettette magát, mondjuk szívfájdalomról panaszkodott, mire elbocsátották. És ők akkor rohantak haza. Rengetegen csatlakoztak hozzánk.
EMMI	Mikor lesz már vége?
ŐRNAGY	Nem tudom, Emmi kisasszony.
EMMI	És mi lesz a vége?
ŐRNAGY	Most már biztos, hogy holnapra érnek ide. Holnap eldőlhet minden.
(Csend.)
ŐRNAGY	A vőlegénye eltűnt?
EMMI	Már nem a vőlegényem.
ŐRNAGY	Miattam van az egész…
EMMI	Nem.
ŐRNAGY	Remélem, nem ment tönkre minden… Vagy nem is tudom.
EMMI	Meglátjuk.
ŐRNAGY	Mégiscsak miattam…
EMMI	Ha engem nem izgat, magát se izgassa.
(Csend.)
ŐRNAGY	Az egyik mindig jobban szeret.
EMMI	Nem is gondoltam, hogy másként is…
ŐRNAGY	A másik pedig kihasználja ezt. Nem azért mert rossz, csak önkéntelenül. Persze nem lenne szerencsés, ha bármibe is beleszólnék… Csak azt akarom mondani, hogy maga olyat érdemelne, aki… megérdemli magát.
EMMI	Én is olyat találok majd, ilyent érdemlek. Így van ez. Semmi sem véletlen. Sem az idő, sem a hely. És nem is mindegy.
ŐRNAGY	Micsoda?
EMMI	Nem mindegy sem az idő, sem a hely. Sem a szavak.
ŐRNAGY	A szavak?
EMMI	Mindig mondogatta, hogy mindegy, mit beszél egymással két ember. Hogy nem számít, azt mondta. Mert ha leéli az életét egymással két ember, hát nem mindegy, melyik nap miről beszélnek? Ha komolyan figyelnének a szavakra, mindennap összevesznének valamin. Nem is tudnának élni. Ha tényleg megsértődnének egy-egy szón. Szóval hogy mindegy, azt mondta.
ŐRNAGY	Érdekes gondolat.
EMMI	Ami elrendeltetett, az úgy is lesz. Ha az ember megtalálta a párját… Úgy értette, ránk… De így utólag… Veronka?… Nem tudom azt a szabadságot se, Veronka éppen akkor kapott szabadságot, mikor voltak azok a… ahogy maga mondta… De hát… szerelmes volt belém… Nem, hát Veronka nem…
ŐRNAGY	Veronka… Mielőtt elment, bejött a szobámba.
EMMI	A szobájába?…
ŐRNAGY	Azt mondta, szeretné, ha maga látná, hogy beszélgetünk.
EMMI	Micsoda?!
ŐRNAGY	Aztán elsírta magát, és kiment.
(Csend.)
EMMI	Veronka… Hát mi történt?…
(Csend.)
ŐRNAGY	Ugye meglepődött a múltkor? A feleségem miatt.
EMMI	Mi tagadás… Mesélhetett volna róla. Meg a gyerekeiről.
ŐRNAGY	Nem tudok mesélni róluk. Úgy értem, elég érdekesen nem. Ami fontos, arról úgyis csak profán módon tudunk beszélni, meg tudom, hogy nem érdekel másokat az, ami csak nekem fontos.
EMMI	Más nem így gondolkodik.
ŐRNAGY	Mindenesetre nem akartam eltitkolni maga előtt semmit, elhiheti. Csak úgy érzem, azzal, hogy mondjuk beszélek az én csodálatos fiaimról, mindjárt le is fokozom őket, mert hát jelzőket keresek rájuk, próbálom leírni őket, és úgysem lesz az egész olyan, mint amilyennek szeretném. Másnak nincs ebben semmi különös. Mondjam el, milyen szépek? Milyen okosak, szelídek? Hogy a világon a legdrágábbak? Más ezt legfeljebb udvariasan végighallgatja. Elég az nekem, belül, hogy tudom, ők vannak nekem. Ha olyannak mondom, akinek van gyereke, csak mosolyog magában, mert úgyis tudja, hogy az övé a legdrágább. Ha meg olyannak, akinek nincs, annak csak rosszul esik hallani.
EMMI	Igen?… Jaj, el is felejtettem, levelet kapott!
ŐRNAGY	Levelet? Én?
EMMI	Teljesen elfelejtettem.
ŐRNAGY	Ide jött?
EMMI	Nem is értem, hogy ment ki a fejemből, ne haragudjon… (Felveszi az asztalról a levelet.) Tessék.
ŐRNAGY	Nem értem. Ide?
EMMI	Gondolom, hazulról.
ŐRNAGY	Nem is tudják, hogy itt vagyok.
EMMI	Nem tudják?
ŐRNAGY	A címet nem.
EMMI	Otthonról?
ŐRNAGY	A bélyeg alapján igen.
EMMI	Biztosan tele van édes szerelemmel… Megmutatja?
ŐRNAGY	Tartok tőle, hogy nem a feleségem, hanem az apja ír, és abban aligha lesz egyéb őszi és tavaszi vetésnél.
EMMI	Az ő írása?
ŐRNAGY	Nem tudom.
EMMI	Bontsa ki! Ez csak a címzés.
ŐRNAGY	Fekete pecsét.
EMMI	Nem fekete az, nézze meg jobban. Csak sötétzöld. Nézzen bele, ha nem akarja, ne mutassa meg.
ŐRNAGY	(feltépi a borítékot, olvasni kezdi)  Jaj, istenem. (Lerogy, kiejti a kezéből.)
EMMI	Mi történt?
ŐRNAGY	Istenem!…
EMMI	Mondja már!
ŐRNAGY	Meghalt! A feleségem. Meghalt.
EMMI	Adja ide.
ŐRNAGY	(odanyújtja)  Meghalt.
EMMI	(olvassa)  „Forró betegségben, mit férje utáni aggodalma idézett elő…”
ŐRNAGY	Vége…
EMMI	Nyugodjon meg…
ŐRNAGY	…Mindennek.
EMMI	Nem… (Nem tudja, mit csináljon, sután átöleli az Őrnagyot.)
ŐRNAGY	Mindennek vége.
EMMI	Nem… Jaj, istenem…
ŐRNAGY	(feláll)  Meghalt.
EMMI	(megint olvassa)  „Forró betegségben…”
ŐRNAGY	Most inkább egyedül…
EMMI	Nem maradna inkább? Nem jobb?… De persze, menjen csak, ha úgy… Vigyázzon… És jöjjön vissza, ha úgy érzi…
(Őrnagy kimegy.)
EMMI	(utánaszól, de az Őrnagy már nem hallja)  Jöjjön bármikor… Éjszaka is, ha beszélgetni akar… Ha nem bírja… Ha egyedül… Ha kell valaki…
(Emmi egyedül marad a szobában. Leül a zongorához. Nem kezd el játszani. Belép Veronka.)
VERONKA	Kisasszony…
(Emmi feláll.)
VERONKA	Azért utaztam ide, hogy… két hét múlva jövünk egyébként… Kisasszony… Amit a múltkor látott… Nem tudom, hova legyek… Az semmi se volt. Csak amit látott. Annyi volt… Viktor úrfi megcsókolt… Nem azért, mert rossz, biztosan én voltam túl… Nem akartam pedig. Ő nem rossz… De azt nem tudom, előtte mit akart, mert azt kérdezte, tudnám-e szeretni az Őrnagy urat… Szóval nem ő akart engem, nem kell attól félnie. Csak jóságból adta a csókot talán, nem is tudom… Azért mondom, csak hogy tudja… Mert azt tetszik tudni, hogy tetszett nekem a Viktor úrfi, de hát csak úgy, ahogy mindenkinek tetszene. Kisasszony… Úgy mentem el a múltkor, hogy nem is beszéltünk már… Most meg nem tudom, mit gondol rólam, meg hogy mi volt… Én azóta nem is alszom… A csillagok nem hagynak… Éjjel szúrnak a csillagok… Nem tudom… Mintha néznének, hogy mit keresek itt… A világon, hogy mit akarok… Nem tudom elmondani se… Kisasszony… (Sírni kezd.)
EMMI	(megsimogatja)  Nincs baj, semmi. Semmi baj.
VERONKA	Csak el kellett mondanom, és már megyek is vissza. Nem is tudja a nagyságos asszony, hogy itt vagyok… Csak kértem egy kis kimenőt… Nem mondtam semmit. Mit is mondtam volna?… Szóval, hogy tudom én… És én tehetek róla. De hogy az Őrnagyot, ezt nem értem. Mindegy. Tudom, hogy nem lett volna szabad…
EMMI	Nyugodj meg, Veronka. Nem számít. Nem számít… Nem számít… Viktor úrfi, azt hiszem, nem jön többé.
12.
(Ugyanott. Őrnagy fekszik az ágyban, fején kötés. Mellette Emmi térdel, kezében csésze.)
ŐRNAGY	Hol vagyok?
EMMI	Nincs semmi baj. Most már itt van nálam.
ŐRNAGY	A fejem…
EMMI	Végre felébredt. Kér?
ŐRNAGY	Igen…
EMMI	(megitatja)  Ne mozogjon. Maradjon fekve.
ŐRNAGY	Hogy kerülök ide?
EMMI	Meg akart halni? Azt mondják, úgy harcolt, mint akinek nem fontos az élete.
ŐRNAGY	Nem fontos.
EMMI	Hogy mondhat ilyet? Várják a gyerekei! Mesélik, hogy szándékosan előrelovagolt, a csatatűzbe, az ágyúk elé, csak ment, rohant a kardcsapások közé… Fejsebet kapott. Félholtan vitték kórházba. Napokig nem volt magánál.
ŐRNAGY	Széthasad a fejem… Jobb lett volna meghalni.
EMMI	Meg fog gyógyulni. Semmi másra nincs szükség, csak pihenésre. Pihenni meg itt tud a legjobban.
ŐRNAGY	Emmi…
EMMI	Igen?
ŐRNAGY	Mi történt? A csatában.
EMMI	Mindegy. Azóta már vége. A háborúnak. Letettük a fegyvert.
ŐRNAGY	Micsoda?
EMMI	Ezzel most ne törődjön. Rendbe jön hamar. Megengedték, hogy itt legyen nálam …
ŐRNAGY	Vége?… Letettük a fegyvert? És mi van most?…
EMMI	Semmi egyelőre. Nyugalom.
ŐRNAGY	Nyugalom… Emmi… Talán lázálmok lehettek… Tudja, hogy magáról álmodtam?
EMMI	Pihenjen.
ŐRNAGY	Magát láttam álmomban. Nem a feleségemet.
EMMI	Néhány nap múlva felkelhet. Ha nem haragszik, most az én ágyamban fekszik, hogy ne legyen távol tőlem. Én is itt alszom, a szobában, hogy ha bármire szüksége van, vagy ha fáj, tudjon szólni.
ŐRNAGY	Adna egy kis teát?
EMMI	Óvatosan üljön föl. Segítek.
(Emmi segít felülni az Őrnagynak, aki iszik.)
ŐRNAGY	Köszönöm.
EMMI	Hozzak új borogatást? Nem esne jól a hideg?
ŐRNAGY	Nem tudom. Meghalt…
EMMI	Hozok mindjárt. Addig is aludjon nyugodtan. Majd ráteszem.
ŐRNAGY	Miért törődik velem?
EMMI	Kivel törődjek? (Leveszi a borogatást a fejéről, kimegy.)
13.
(Ugyanott, Emmi és Őrnagy. Őrnagy már jól van, sétálgat. Mindketten zavarban.)
ŐRNAGY	Megmosott?!
EMMI	Nem is emlékszik?
ŐRNAGY	Nem.
EMMI	Akkor nem volt emlékezetes.
ŐRNAGY	És… Hogy?
EMMI	Hát… Lemostam.
ŐRNAGY	Mindenhol?
EMMI	Mindenhol.
ŐRNAGY	Miért nem emlékszem?
EMMI	Nem volt jól.
ŐRNAGY	De magamnál voltam.
EMMI	Többnyire.
ŐRNAGY	És nem szóltam semmit?
EMMI	De. Hogy fáj. A feje. Nem a mosás.
ŐRNAGY	Itt az ágyban?
EMMI	Itt.
ŐRNAGY	Mivel?
EMMI	Hát kendővel. Meg a kezemmel.
ŐRNAGY	És nem érezte kellemetlenül magát?
EMMI	Kellemetlenül? Nem. Azt így nem mondanám.
ŐRNAGY	Hát… Köszönöm.
EMMI	Semmiség.
ŐRNAGY	És… Hányszor mosott meg?
EMMI	Csak kétszer. Egyszer, mikor idekerült, akkor még rosszul volt. Aztán két nappal később megint. Azt hittem, érzékeli, nagyon szépen emelgette a kezeit meg a lábait.
ŐRNAGY	A lábaimat is emelgettem?
EMMI	Csak ahogy mostam.
ŐRNAGY	Nem is kellett segítenie? A lábamat emelni.
EMMI	De, egy kicsit kellett.
ŐRNAGY	Értem.
EMMI	Utána meg, amikor megint magához tért, azt mondta, rólam álmodott.
ŐRNAGY	Igen… És mit?
EMMI	Azt magának kell tudnia.
ŐRNAGY	Emlékszem már, igen.
EMMI	Arra emlékszik, ami álmában történt, arra meg nem, ami ébren…
ŐRNAGY	Mit csináljak?
EMMI	Ennyit még nem kellene járkálnia. Üljön csak le. Még pihennie kell.
ŐRNAGY	Látja, minden hiába volt. Elveszítettem a feleségemet, és letettük a fegyvert. Köszönöm, hogy megnézte a tábort. Már tábor sincs. Hiába volt. Én elveszítettem a feleségemet, az ország pedig a háborút. Az áldozat nem ért semmit. Az, hogy vége, az azt jelenti, hogy életveszélyben vagyok. Mint mindenki, aki fegyvert fogott. De a gyerekeim és az apósomék várnak engem. Ott én nem őrnagy vagyok, hanem… Ott csak egy ember.
EMMI	Igen…
ŐRNAGY	Csak egy ember…
EMMI	Igen.
ŐRNAGY	Nem jött levél azóta? A gyerekektől, vagy róluk esetleg… Vagy hogy a temetés? Biztosan már megvolt… Nem is tudtam odamenni… Még a temetésen se… Nem írtak?
EMMI	Nem.
ŐRNAGY	Nem. Emmi… Kérdeznem kell valamit magától. Jöjjön ide, figyeljen jól.
EMMI	Igen?
ŐRNAGY	Figyeljen, nagyon figyeljen.
EMMI	Igen.
ŐRNAGY	Szereti kegyed a kisgyerekeket?
EMMI	Hogy én? Szeretem, persze.
ŐRNAGY	Jók, kedvesek, mint az angyalok.
EMMI	De hát… Kikre gondol?
ŐRNAGY	A gyerekeimre. Az én árva gyermekeimre. Tudná szeretni őket?
EMMI	A gyerekeit?
ŐRNAGY	Igen.
EMMI	Én?…
ŐRNAGY	Igen.
EMMI	Igen…
ŐRNAGY	Igen?
EMMI	Igen… Igen. Igen!
(Átöleli az Őrnagyot. Sír, megcsókolja.)
14.
(Kocsin ül Emmi és az Őrnagy. A kocsi halad. Mellettük csomagok, bőröndök.)
EMMI	Leírtam mindent.
ŐRNAGY	Nem kellett volna megvárni őket?
EMMI	Magyarázni kellett volna hosszasan… De leírtam, hogy egy hét múlva visszajövök a holmikért.
ŐRNAGY	Nem fog haragudni?
EMMI	Anya? Majd megismer. És akkor nem.
(Csend.)
ŐRNAGY	Ideges vagy?
EMMI	Nem tudom, mit szólnak majd, ha meglátnak.
ŐRNAGY	Szeretném, ha második édesanyjuk lennél.
EMMI	De mit szólnak majd ők?
ŐRNAGY	Az én új boldogságom kárpótolni fogja a régit. Biztos vagyok benne.
EMMI	Nem fog ő az eszedbe jutni, bármit csinálok?
ŐRNAGY	Nem tudom… Ezt egyelőre nem ígérhetem meg. Még nem felejtettem el.
EMMI	Persze, persze. Messze vagyunk még?
ŐRNAGY	Nem. A katonák miatt kerültünk, de most már mindjárt odaérünk.
(Csend.)
EMMI	Talán gyűlölni fognak.
ŐRNAGY	Ne gondolj ilyesmire.
(Csend.)
EMMI	Itt van minden? (Nézegeti a csomagokat.)
ŐRNAGY	Ami kell, az itt van. A házad egyelőre maradjon úgy, ahogy van. Szépen lassan majd idehozatok mindent, ami még ott maradt. Nem lesz könnyű most neked.
EMMI	Tudom…
ŐRNAGY	Nem a gyerekek miatt mondom. Új lesz minden neked…
EMMI	Nem baj.
(Csend.)
ŐRNAGY	Majd segítenek, meglátod.
(Csend.)
ŐRNAGY	Nemsokára ott leszünk.
(Csend.)
ŐRNAGY	Ott van! Már látom a házat!
EMMI	Hol? Melyik?
ŐRNAGY	Nézd csak! Az ott!
EMMI	Az?
ŐRNAGY	Igen. Látod a galambokat a háztetőn? Az ott a lugas, amely alatt este üldögélni szoktunk. Vagy ha nem ott, akkor a verandán. Az oleanderek most is virítanak az ablak előtt.
EMMI	Gyönyörűek.
ŐRNAGY	Látod a kis őzikét?
EMMI	Őzikét?
ŐRNAGY	A kertben.
EMMI	Látom. Piros szalag van a nyakában?
ŐRNAGY	A kisfiam őzikéje. (Csend.) Azt se tudom…
EMMI	Igen?
ŐRNAGY	Azt se tudom, megvolt-e már a temetés. Arra se volt módom, hogy megérdeklődjem… És nem szóltak, pedig hát tudták a címet…
EMMI	Ők azok?
ŐRNAGY	Igen! Ők a gyerekeim! Virágot tesznek a fejére… Az őz pedig megeszi a koszorút. Hogy nevetnek… Érdekes…
EMMI	Bementek.
ŐRNAGY	Igen. Na, itt is vagyunk.
(Leszállnak a kocsiról.)
EMMI	Menjek én előre?
ŐRNAGY	Nem. Majd szólok nekik. Addig maradj itt.
EMMI	Jó.
(Nyílik az ajtó. Kilép a Feleség.)
ŐRNAGY	Uramisten…
(Feleség a nyakába borul. Sírva öleli.)
FELESÉG	Hát itt vagy…
ŐRNAGY	Te… Te…
FELESÉG	Édes!… Semmi bajod?…
ŐRNAGY	Hogy lehet?… Te… Élsz?…
FELESÉG	Mit mondasz?…
ŐRNAGY	Azt hallottam… Vagyis egy levél… Hogy mi történt veled… Hogy meghaltál, azt írták…
FELESÉG	Én? Milyen levél?…
ŐRNAGY	Nem tudom…
FELESÉG	(Emmire mutat)  És ő?…
EMMI	Én…
ŐRNAGY	Ő… Emmi.
EMMI	Istenem…
FELESÉG	Menjünk be.
ŐRNAGY	Várj… Nem tudom, mit mondjak…
EMMI	Az a helyzet…
ŐRNAGY	Tudod, nála laktam. Beszállásoltak bennünket.
FELESÉG	Igen, tudom, hogy… Volt itt egy… Hallottam róla, csak nem írtál…
ŐRNAGY	És akkor híre jött, hogy nem élsz már… És…
EMMI	Egy levél, hogy „férje utáni aggodalma”, meg hogy „forró betegség”…
FELESÉG	Rólam?
ŐRNAGY	Ő ápolt. Megsebesültem az utolsó csatában. Elvesztettem az eszméletemet, és nála voltam aztán. Ő ápolt. Nem tudom, hogy mondjam… Mert azután… Megkérdeztem tőle, hogy tudna-e anyja lenni a gyerekeknek.
FELESÉG	Micsoda?
ŐRNAGY	Úgy tudtam… Hogy helyetted, aki már nincs…
FELESÉG	Maga írta! Maga írta.
EMMI	Nem!…
FELESÉG	Hogy elvegye tőlem!…
EMMI	Nem… Nem!
FELESÉG	Elvette a férjemet!… Maga…
EMMI	Szereti magát. Magát szereti.
FELESÉG	Jézusom…
EMMI	Elmegyek. Kérem… Ne haragudjon. Én nem akartam… Ne haragudjon rá… Ő… A legjobb ember… (Sír.) Elmegyek.
ŐRNAGY	Nem.
FELESÉG	Nem?…
ŐRNAGY	Már nem lehet.
FELESÉG	Akkor én.
ŐRNAGY	Nem. Szeretlek!
FELESÉG	Na, ebből elég.
ŐRNAGY	Meg kell értened.
FELESÉG	Megyek. A gyerekekkel.
ŐRNAGY	Nem mehetsz el.
FELESÉG	Éljetek boldogan.
ŐRNAGY	Nem mehetsz el.
FELESÉG	Elég!…
EMMI	Kérem…
FELESÉG	Én nem harcolok. Vége van.
ŐRNAGY	Nem. Figyelj rám… Próbáljuk meg. Hárman.
EMMI	Jaj, hát…
FELESÉG	Ezt nem mondod komolyan.
ŐRNAGY	Nem tudok nélkületek…
EMMI	Hogyhogy hárman?…
ŐRNAGY	Próbáljuk meg.
FELESÉG	Szereti?
EMMI	Ahogy maga.
FELESÉG	(Őrnagynak)  Akkor válassz.
ŐRNAGY	Nem tudok.
EMMI	Így nem lehet.
FELESÉG	Nem lehet.
EMMI	De miféle levél volt?… Csak Viktor lehetett.
FELESÉG	Válassz.
EMMI	Viktor…
FELESÉG	Hát persze… Viktor. Aki idejött, valami Viktor… Volt itt egy ember. Hogy az ő menyasszonyánál laksz, azt mondta… Ó, hát persze… Hogy nála laksz… Még mondta is… Milyen ostoba vagyok…
EMMI	Kérem, asszonyom…
FELESÉG	A volt menyasszonyánál, azt mondta…
EMMI	Biztosíthatom, hogy amíg a levél nem jött meg… Higgye el… A férje szereti magát… Ahogy csak szeretheti…
FELESÉG	Ó, igen. És magát is.
ŐRNAGY	Mindkettőtöket. Igen. Menjünk be.
FELESÉG	Nem.
EMMI	Nem lehet.
FELESÉG	Nem.
EMMI	Nem akarom.
ŐRNAGY	Az életem vagytok mindketten már…
FELESÉG	Nem…
ŐRNAGY	Menjünk be a házba. Megbeszéljük.
FELESÉG	Nincs mit.
ŐRNAGY	Megpróbáljuk.
EMMI	Nem lehet.
(Indulnak.)
ŐRNAGY	Megbeszélünk mindent.
EMMI	Mit?…
ŐRNAGY	Jól lesz minden.
FELESÉG	Nem…
(Bemennek.)
15.
(Emmi háza, Veronka pakolgat, Viktor rohan be.)
VERONKA	Viktor úrfi!…
VIKTOR	Hol van?
VERONKA	Viktor úrfi!… A kisasszony?…
VIKTOR	Merre van? Mit műveltem!… Azt se tudtam, mit csinálok… Részeg voltam… Csak rossz tréfa!… Micsoda szörnyűség…
VERONKA	Mi van magával?…
VIKTOR	Nem, azért nem tréfa… Nagyon is komolyan…
VERONKA	Viktor úr…
VIKTOR	Ha nem gyűlölt eléggé, majd most fog… Én napok óta már… Azt se tudom, hogy… Hol van?
VERONKA	Nincs itt.
VIKTOR	Azt akartam, hogy ha veled lesz… Ha látja, hogy veled van… De akkor jött be, mikor megcsókoltam a szádat, és akkor… Aztán csak úgy jött az ötlet… Csak egy rossz pillanat…
VERONKA	Viktor úrfi… Semmi baj, Viktor úr…
VIKTOR	És az Őrnagy? Legalább örül azóta… Vagyis… Elment, ugye? És te? Megtetted? Te megtetted?
VERONKA	Azt, amit… Hogyan, hát én már másnap mentem vissza…
VIKTOR	Szóval nem.
VERONKA	De hát…
VIKTOR	És?
VERONKA	És?
VIKTOR	Szóval nem lett semmi bajod amiatt a… hogy megcsókoltalak…
VERONKA	Ó, hát nem…
VIKTOR	Nem haragudott? Nem is mondott semmit?
VERONKA	Nem volt baj végül, mert…
VIKTOR	Jól van. Hol van Emmi?
VERONKA	Elment. (Átad egy levelet.) Elmentek. Ezt hagyta itt. A nagyságos asszony most olvasta… Néhány órája jöttünk… Nem is gondoltam, hogy látom magát… A nagyságos asszony egyébként itt van kinn… Szólok neki.
(Viktor olvassa a levelet, közben megfogja az induló Veronka kezét. Összegyűri, ledobja a levelet.)
VIKTOR	Micsoda?… Elment vele?…
VERONKA	Igen.
(Csend.)
VIKTOR	Micsoda?!…
VERONKA	Nekem azt mondta a kisasszony, még pár napja, hogy a Viktor úr soha nem jön ide többé.
VIKTOR	Nem is kellett volna.
VERONKA	Dehogynem…
VIKTOR	Elment vele… Elment… Hogyan?… És… Aljasabb, mint gondoltam… Ez aljasabb, mint gondoltam… Hát nem gyászol?!… Nem futott a világnak?! Én ölni tudnék, ő meg… A halálhírre?! Mindjárt a másikkal?… És Emmi… És most… Odamentek!…
VERONKA	Én azért itt vagyok… És… Akartam már mondani… Amikor megcsókolt…
VIKTOR	Mikor mentek el? Tegnap?
VERONKA	Tán egy hete is megvan már.
VIKTOR	Egy hete?!
VERONKA	Nézze, itt a dátum, amikor írta… Nyugodjon már le. Nem sebesült meg, látom. Jól van… Mi történt a seregével?
VIKTOR	Úgy tudja, meghalt, és nem rohant a világnak?… De hát ha oda…
VERONKA	Miről beszél?
VIKTOR	Mit csináltam!…
VERONKA	Viktor úr!… Mindenki hazament?
VIKTOR	Hogy, Veronka?
VERONKA	A sereg…
VIKTOR	Én már régen… Én megszöktem…
VERONKA	Hál isten, hogy jól van minden… Vagy…
VIKTOR	Jézusom…
VERONKA	Talán… Fejseb?…
VIKTOR	Elment… (Maga elé mered.) Én hoztam össze őket…
VERONKA	Viktor úr, mutassa magát…
VIKTOR	Én… Hát persze… Megvigasztalódott… Emmi… Elment…
VERONKA	De én… Én itt vagyok. Mondjuk tudom, hogy én… Hogy én csak… De hát miért ne, ha egyszer…
VIKTOR	Mi?
VERONKA	Ha már találkoztunk… És ha már így alakult, hogy ők…
VIKTOR	Gyalog, míg odaérek…
VERONKA	Szerintem mi…
VIKTOR	Hogy lehetne visszacsinálni… Késő… (Elrohan.)
VERONKA	Viktor úr…
16.
(A Feleség háza. Emmi, Feleség és Őrnagy ülnek.)
ŐRNAGY	Nem.
FELESÉG	Nem.
EMMI	Nem.
(Csend.)
ŐRNAGY	Jól van.
FELESÉG	Akkor?
(Csend.)
ŐRNAGY	Megpróbáltuk.
FELESÉG	És most?
ŐRNAGY	Nem tudom.
(Csend. Emmi feláll.)
EMMI	Nekem már úgyis mindegy. Nekem mindegy. El fogok menni. Nem tarthatsz vissza. Így nem lehet… Így nem tudok… Nevetséges… A gyerekek miatt se…
FELESÉG	Kérdezik, ki a néni?… Mit mondjak?
ŐRNAGY	Hol vannak?
FELESÉG	Odaát. Még jó, hogy a nagyszülők csak ketten vannak.
ŐRNAGY	Szerencse.
FELESÉG	Napok óta… Itt mégse lehetnek…
(Emmi indul.)
ŐRNAGY	Ülj le.
(Csend.)
ŐRNAGY	Én… Azért mondtam, hogy próbáljuk meg… Ne haragudjatok… Nem akarlak bántani titeket… Egyikőtöket se, mert… (Feleséghez) Te egy vagy velem. (Emmihez) Te vagy az életem. Már… Nem értem én sem… Hiszen hát amikor odakerültem… Pedig nem akartam, de éreztem mindjárt… De nem akartam, küzdöttem ellene, azt akartam, hogy a vőlegényed… Így kellett lennie.
EMMI	Nem hagynak a csillagok… Hát igen…
ŐRNAGY	A csillagok?
EMMI	Igaz… Igazán így van… Nem hagynak…
(Csend.)
FELESÉG	Nem. Hárman nem.
ŐRNAGY	Értem.
(Csend.)
ŐRNAGY	A gyerekek…
FELESÉG	Nekik jó ott.
(Csend.)
EMMI	Kibírom. Én majd kibírom.
ŐRNAGY	De én nem.
(Csend.)
ŐRNAGY	Az nem az igazság lenne. Az igazság…
FELESÉG	Akkor?
17.
(Viktor a bokorral a színpad előterében.)
VIKTOR	Ha nem írom meg a levelet, talán semmi nem történik. Az Őrnagy szépen hazamegy a harcok végén. De így… Három ember vált semmivé miattam. Átadva a világ, a törvény, a szív ítélőszékének. Egy reggel halva találták mind a hármat. Egy reggel már nem tudtak felkelni. Mire ideértem, már… Ma van a temetés… (Sírva nevet.) Mindketten szerették őt, és ő szerette mindkettőt. Egyik sem tudott lemondani. Az élet úgy volt összebonyolítva rájuk nézve, hogy azt csak a halál oldhatta meg. Nem akartam… De velem ilyet!… És én nem… Én csak a szabadság alatt mentem más lányokhoz, hogy még… Éljek egy kicsit, mielőtt elveszem. Mert elvettem volna. És ehelyett… Közös sírba teszik őket, azt mondják. Még oda se mehetek utánuk. Még a sírba se. Ez a büntetés. Csak három koporsót visznek majd, nem négyet. Én vagyok az ördög… Egy igazság van, kettő nincs, őrnagy. Mész a pokolba. Megyek én is. Két kis szőke gyerek sétál a koporsók után. Egy nagy sírba teszik mind a hármat. Összehoztam őket. Csak egy levél… Miért legyenek boldogok? Most már boldogok.
(Három koporsó közeleg.)
VIKTOR	Végül is hozzájuk tartozom. Odatartozom én is. Mit csinálnék már nélkülük?
(A koporsók közelednek, gyászmenet, harangszó.)
VIKTOR	(elővesz egy pisztolyt)  Megyek már, várjatok. Eddig tartott a mese. Várjatok… Ez így nem igazság… Nagy nap ez a mai… Lelövi magát az ördög… Én vagyok az ördög. Az a lány pedig angyal. Én rossz vagyok. Ő jó. Én feketében vagyok. Ő pedig fehérben lesz.
(Lelövi magát. A menet elmegy mellette. Ülve hal meg, olyan, mintha aludna. Kis idő múlva Veronka közelít, fehér ruhában. Meglátja Viktort. Odafut hozzá.)
VERONKA	Hát itt van… Most elmondom magának… Mert értek én mindent… Értem most már, miért akarta, hogy az Őrnaggyal… Tudom… Őt szerette, de látja, ők egymással boldogok, Viktor úr… Pedig én megtettem volna… Magáért… És most már el kell mondanom, akármi lesz is… Hallgasson végig… Viktor úrfi!… Én… Tudom, én csak egy cselédlány vagyok, nem méltó magához, de hát… Muszáj mondanom. Hogy is mondjam… Én szeretem!… Szeretem! Viktor úrfi!… Igen… Én… (Hozzáér a mozdulatlan Viktor fejéhez, meglátja az arcán lecsorgó vért.) Nem… Nem… Nem… (Rémülten hátrál.)