Konczek József

Anekdoták

(a rúzsos szájú kalauznők)

A rózsarácsos tér sarkán vagy a klasszikus homlokzatú
Ház előtt, ahol a villamos lassan lejtette táncát a hullámos síneken,
És a galambok oda sem figyeltek a csörömpölő jószág szaladásaira,
A város öt-hat villamosából egyszerre mindig csak kettő üzemelt,
Így hát összesen két kalauznővel, akik egyébként festették a szájukat,
És amint a rúzsceruzát fogták, itt-ott vörösre mázolták a fogukat is,
Mivel a villamos a hullámos síneken néha zaklatottan lejtette lassú táncát,
Vagy a remízben szépítkeztek, amikor valamelyik villamost éppen reparálták.

(a festő nőkalandjai)

Hatkor már a festő is lejött a deszkaasztalhoz, amin a vászon-
Terítő épp a térdemig lógott és tenyérnyi kék nefelejcs-mintasor futott körbe rajta,
Olyankor már ittuk a révfülöpi rizlinget tisztán, mert erős, hidegtüzű bor, szódával se rossz,
Bár olyankor aranysárga színét kifakítja a hígítás, és az nem szerencsés egy zsánerkép
szempontjából,
Mondom, a festő is lejött és megszokott mód folytatódott a beszélgetés
Pincei kalandokról, hézagos kerítésekről, tán cseresznyefára futó babról, mit tudom én,
És persze igen gyakran asszonyokról is, akiknek a nevét sohasem árulta el a festő,
Gondolom, azért, mert így sokkal szabadabban ereszthette meg a fantáziája gyeplőszárát.

(Konczek szerkesztő úr)

Időnként a fény az asztallapra hullott, és úgy délelőtt tíz felé
Már az összes hírt kiolvasta az újságból az araszolgató sugár,
Máskor a város ágyékból égre okádó ködlámpái közt sétálgattam hajnalban, a gyors indulása előtt,
De nézegetni nem nagyon nyílt mód, mert olyankor még sötét is van,
És a házfalakba karcolt neveket olvasgatni sem tudtam,
Ugyanígy a piaci kosárral érkező olvasóra sem figyeltem túlságosan,
Miközben Optíma írógépembe fűzve, félig kihűlve
Kisriport, portré vagy színes írás, az is előfordult,
Hogy megkezdetlen fehér papírlap volt.

(a park pirosa)

A parkban félembernyi magasra nőtt nőszirmok, rózsák, vadvirágok
S más növények illeszkedtek a tengeri fű s talán violák közé.
A padok általában vörösek voltak, no, hát éppen erről akarok beszélni,
A festék kitartott a következő tavaszi padfestés idejéig,
Bár olyankor természetesen olajjal kellett megbővíteni,
Elbeszélgettem a parkőrrel is az idő tájt,
Meg az elmélyülten festegető festegetővel,
Aki cédulákat erősített a frissen festett padokra,
Hogy „Vigyázat! Frissen van festve!”,
De késő éjszaka ezt nem olvasták el a szerelmespárok,
hanem másnap hajnalban már jókora szív alakú piros női ülepek hirdették sietősen,
mármint hogy mikor, hol és milyen nagyon…