Zsigmond Győző
Hadilábon
A szeptember 11-i tragédiához és következményeihez fűződő magyar politikai viccek Romániában és Magyarországon
Bevezetés. Napjaink valószínűleg legélőbb népköltészeti alkotása a vicc. Azonban távolról sem a legtanulmányozottabb. A különféle viccfajták közül a politikai viccekre az utóbbi időben bár jobban odafigyelt a folklorisztika, jó néhány kérdés megválaszolatlan, illetve tisztázatlan maradt, sok érdekességgel szolgálhat még a kutatás.
Az azonos nyelvet használó, de különböző helyeken és különböző viszonyok közt élő jelértelmező közösségek számára – amint azt 1998 vicceinek Katona Imrével együtt végzett felmérése, vizsgálata tanúsítja – nem jelentenek akadályt a jelek, a viccek cseréjében, átadásában, megértésében a meglévő különbségek, mégis lényeges eltérések lehetségesek.1 Előfordulhat tehát figyelemre méltó különbség ugyanazon nép többségi, illetve kisebbségi helyzetben élő tagjainak a vicctermése között. Vajon ugyanazon események feldolgozása esetén szintén ez a helyzet ?
A viccekkel mint jelekkel való élés hogyan alakul a rendszerváltozást követően?
A válaszadásra egy még mindig időszerű világpolitikai jelentőségű eseménysor kiváltotta friss viccgyűjtemény rövid bemutatása során kerül sor.
Katona Imrével párhuzamosan jegyeztük le az 1998-as év politikai vicceit; ő az anyaországban, én pedig romániai helységekben. Voigt Vilmos felhívásának tettünk eleget ekképpen, jelenleg egyedül vállalkoztam (Katona Imre időközben elhunyt).
Igyekeztem minél pontosabban rögzíteni az adatközlés körülményeit. Passzív módszerrel gyűjtöttem, és csak az időszerű viccek iránt érdeklődtem. Mivel Romániában, az erdélyi Sepsiszentgyörgyön van lakhelyem és Bukarestben a munkahelyem, természetesen többször volt alkalmam itt viccet lejegyezni, viszont jó egy hónapig tartózkodhattam Budapesten 2001 novemberében és decemberében, s igénybe vettem máshol élő anyaországi ismerőseim, barátaim segítségét is, no meg az internetet úgyszintén. Ez utóbbi használata Romániában a magyarországi gyakorlathoz viszonyítva szórványosnak, ritkának mondható. Nem véletlen, hogy újság, internet útján Romániában egyetlen vicc került gyűjteményembe, míg Magyarországról hat, ugyanannyi, amennyit ott élőben is lejegyeztem. Ez az aránytalanság valamennyire helyrebillenti az egyensúlyt más szempontból: ugyanis Romániában összesen húsz a tematikába illő viccet jegyeztem le adatközlőktől, egyet közvetve (internet útján), lévén, hogy Magyarországon ritkábban fordultam meg, természetesnek mondható, hogy onnan több vicc – hat – jutott közvetve hozzám, összesen tizenkettőt tesz ki tehát gyűjteményemnek Magyarországról származó része.
Adatközlőim egy kivétellel (aki Pesten tanuló, de magyarul beszélő litván diák) magyar nemzetiségűek, tizenhárman a tizennégyből (legalábbis az általam ismertek közül).
Az adatközlők hovatartozása. Adatközlőimnek a sokfélesége a legszembeötlőbb. Vallási, felekezeti szempontból van köztük katolikus, református, lutheránus és Jehova tanúja is.
Lakhelyük szerint mindannyian városiak. Tizennégyen négy város (sepsiszentgyörgyi 10, bukaresti 1, budapesti 2, siklósi 1) lakosai. Többnek közülük más helységben élnek szülei, esetleg lakásuk is van máshol. Így tulajdonképpen Kolozsvár, Torda, Csíkszereda szintén tekinthető a lejegyzett viccek kirajzási helyének. Többször próbálkoztam faluhelyen is – helybeli gazdaembereket faggatva – szeptember 11-ével kapcsolatba hozható politikai viccek elmondatásával, de kísérleteim nem jártak sikerrel. Lehet, hogy az anyaországban más lett volna a helyzet.
Életkor szerint három csoportba soroltam adatközlőim. Nagyrészt – heten (6+1)2 – 30 és 40 év közöttiek. Négyen (3+1) a fiatalabbak (12–29 évesek), hárman (2+1) pedig az idősebbek (50 éven felüliek) közé tartoznak.
Foglalkozás szerint – viccről lévén szó – mondhatni természetes, hogy többségük értelmiségi (10). Tanár: 5 (4+1), mérnök: 3 (2+1), ügyvezető és üzletember (volt tanár, illetve mérnök): 2 (2+0), intézményvezető (volt tanár): 1 (1+0). Tanuló és egyetemista: 3 (2+1).
A viccek nagy részét persze értelmiségiek mondták. A gyakorló tanárok 13-at (10+3), az üzletemberek 5-öt (5+0), a tanulók 2-t (2+0), az egyetemi hallgató 1-et (0+1) , a mérnökök 5-öt (3+2), az intézményvezető 1-et (1+0), összesen: 26-ot, és e számot kiegészíti a 7 (1+6) internetről lejegyzett vicc, melyek esetében csak feltételezhetjük, hogy szerzőik megoszlása hasonló lehet.
A viccek élete. A „fénykorszak” (1965–1989) lehanyatlása után vége szakadt a politikai viccek virágkorának Romániában. Jelzi ezt az 1990 és 1997 között végzett gyűjtés összehasonlítása az előző évekével.3 Az 1998-as évben a Katona Imrééhez hasonló alapossággal végzett vicckutatás eredménye megerősít abban, hogy a mostani időszak visszaesést jelent, de távolról sem azt, hogy a műfaj elavult, halott a jelenlegi – olyan-amilyen – politikai demokráciában.4 Jóllehet a rendszerváltás óta politikai fegyverként kevésbé fontos a vicc, továbbra is szükség van rá örömforrásként és a tiltakozás egyik formájaként egyaránt.
2001-ben – szeptember 12-től dec. 31-ig – 23 (14+9) viccet, 2002-ben (január 1-jétől március 1-jéig) pedig 10-et (7+3) sikerült gyűjtenem, összesen tehát 33-at (21+12), a változatokat is számítva három viccnek volt változata. Kettő: 12., VI. (1+1), 20., III. (1+1), illetve négy: 5, 15, b, d (2+2). A változatok száma kétségtelenül elterjedtséget, népszerűséget jelez. A mi esetünkben mást is, ugyanis mindhárom változatokkal rendelkező közvetve vagy közvetlenül az arab terrorizmussal összefüggésbe hozható vicc lényegében nyelvi játék, nyelvi megalapozottságú csattanójuk van, tehát jellegzetesen magyar folklór alkotásoknak tekinthetők ezek, legalábbis kettő közülük, és valószínűleg ezért is lettek annyira közkedveltek, hogy egyiküknek négy változatát is lejegyezhettem. Az, hogy a harmadik kétségtelenül német nyelvismeretet igényel, valószínűsíti német átvétel voltát, de nincs kizárva, hogy magyar leleményként is létrejöhetett, lévén köztudott a német nyelv figyelemre méltó népszerűsége magyar nyelvterületen.
Harminchárom jelzett tematikájú politikai, mondhatni világpolitikai viccet tartalmazó gyűjtemény állt össze a magyar nyelvterület két régiójában alig 4-5 hónap leforgása alatt. Magam is, adatközlőim is kevesebbre számítottak. Ráadásul eléggé mellékesen folyt a lejegyzés, kimondottan a viccgyűjtés kedvéért sehova sem mentem el, legfeljebb érdeklődtem az újabb viccek iránt, amikor csak futotta időmből, miközben a szokásos módon éltem életem. Az írásban megjelent vicceket nem figyeltem, csupán 2002 februárjában indultam internetes terepmunkára magyar keresőprogramokat véve igénybe. Az ide felkerült viccek egy részét a szájhagyományból már ismertem (A, b, d), így ezek csak megerősítettek abban, hogy a politikai vicc olyan lényegében szóbeli műfaj, amely írásban is terjed, noha veszít varázsából, másfelől az időben és térben való gyors közlekedésnek is betudhatóan számottevő műfaja lett az írott folklórnak is. Nem csoda, mert időszerű volta életet önt bele olvasója szemében. Ha továbbmondhatónak ítélik, a leírt vicc nem tetem többé, nem élettelen és valótlan, visszakerül oda, ahonnan kiragadták: egy közösséghez, a szájhagyomány világába.5 Hasonlóképp viselkedik, mint a szóban hagyományozódó. Máskülönben nem mindig lehet pontosan nyomon követni, hogy egy vicc a maga élete során csak szájról szájra terjedt-e, avagy írásbeli rögzítése is hozzájárult az újabb változatok kialakulásához, továbbéléséhez.
Hol éltek, kik által és mikor a szeptember 11-i tragédiához valamiképp kapcsolódó romániai és magyarországi magyar politikai viccek? Minderre válaszolva folytatom az ismertetést a továbbiakban.
A tizennégy adatközlő több mint fele részének (10-nek) és a szerzőnek a lakhelye: Sepsiszentgyörgy, ez a város a legtöbb lejegyzett vicc (17) elmondásának a színhelye. A 33 viccet városon mondták el (Bukarestben 6-ot – 3 az anyaországban hallottat is –, Budapesten 3-at). Az érintett helységek száma nagyobb, ugyanis a viccek nagyobbik részét (kb. 20-at) nem Sepsiszentgyörgyön hallották a például kolozsvári, tordai, csíki, orbai meg kézdiszéki illetőségű és általában sokfele megforduló adatközlők. A Székelyföldön kívüli helységekben a vicceknek kb. 1/3-át rögzítettem (az internetről lejegyzettek nagy részét nem itteninek tekintem tehát). A kutatás Székelység-központúsága így is tagadhatatlan.
A viccmondás helyszínét tekintve egyfelől meghatározó, gyakoribb az urbánus környezet. Másfelől az is jellemzi e műfajt, hogy gyakran valamilyen vendéglátóipari egységben, szórakozóhelyen, sportolás helyszínén (négyszer ezúttal, 4+0) vagy a munkahelyen (hétszer esetünkben, 4+3) adják elő. Amennyiben valaki otthonában mondanak viccet (tizenegyszer a huszonhatból ezúttal, 9+2), vagy útközben (négyszer jelen esetben, 3+1), úgy leggyakrabban az ünneplés, a szórakozás alkalmait kívánják fűszerezni viccmondással, mindenekelőtt jó hangulat keltésének a céljából, a mindennapok gondjain való felülemelkedés végett.
A vizsgált viccek közt a lejegyzésük, keletkezésük helyszínei közti azon különbségből, hogy ezek két ország területén találhatók, szintén adódnak eltérések. Ráadásul ezen országok más-más etnikai összetételűek, Romániában jelentős a magyar kisebbség száma, Magyarországon jelentéktelen a román kisebbségé. Jellegzetessége a romániai magyar vicceknek, hogy esetükben kétségtelen a román hatás. Ennek sokatmondó bizonyítéka a 2-es vicc, melynek megértéséhez a román nyelv ismerete szükséges.
A viccmondás alkalmait és időpontjait ugyancsak rögzítettem. Az élőszóban elhangzott viccek (20+6) egyetlen kivétellel (a 4-es munka közben munkahelyen) valamiféle szórakozás közben hangzottak el (kártyázás, asztaliteniszezés, evés-ivás, vendégfogadás, kirándulás, ünneplés, gombászás). A legkevesebb vicc, egyetlenegy délelőtt (0+1), 13, a legtöbb, délután (10+3) és este s éjjel – 12 – hangzott el (10+2). Jele ez annak, hogy megvan bár az igény a kikapcsolódásra a nap minden szakában, de idő rá inkább csak a délutáni, esti, éjjeli órákban jut. A havonkénti eloszlást illetően csak a romániai adatok mérvadók (télen nem voltam Magyarországon), ezért itt csak ezekre utalok. A téli hónapokban mondták a legtöbb viccet, összesen tizenkettőt a húszból (decemberben ötöt, ugyanennyit januárban, kettőt februárban). Ősszel, októberben hetet, novemberben egyet jegyeztem le.
A viccek lejegyzésének ideje és az elmondott viccek hallásának, hírül vételének, átvételének az ideje nagyjából egyezik, ugyanis a viccek túlnyomó többségét frissen hallottként mesélték tovább terjesztőik. A régebben (általában legfeljebb pár hete, egy hónapja) hallott viccek múltidézése is mindig a jelennek szólt, a jelen mérlegelését segítette elő.
Tematikus csoportok. Dokumentumértékkel bírnak politikai vicceink annak megállapításában, hogy milyen gondok túlsúlya, megléte, aránya a jellemző egy bizonyos időszakra. Nincs ez másképp akkor sem, ha csupán meghatározott tematikájú politikai vicceket elemzünk, mint jelen esetben.
Nehéz meghatározni a tematikus csoportok határait, számuk, besorolásuk csak hozzávetőleges, meg aztán egy bizonyos téma olyan megvilágításban is előjöhet, hogy annak vajmi kevés köze van a tulajdonképpeni választott témához. Lásd például a 3-as, 19-es és a 17-es viccek esetét, amelyek valójában román–magyar gondokról szólanak, interetnikai viszályról, illetve az anyagi, egzisztenciális nehézségek nagy súlyáról Románia területén, illetve ezek ilyen fokú meglétének hiányáról az uniós tagságra nem véletlenül fő esélyes Magyarországon.
1998 romániai magyar politikai viccei közül szám szerint a legtöbb a román–magyar viszonnyal (15), a kisebbségi sorssal (12) és a megélhetési gondokkal, az áldatlan gazdasági helyzettel volt kapcsolatos. Viszonylag előkelő helyen szerepeltek a további sorrendben már akkor az „amerikás” viccek: Románia és Magyarország kapcsolata (8), politikai pártok (7), Amerikai Egyesült Államok (7), Szovjetunió, Oroszország (5) stb.6
A politikai vicc az eseményre gyorsan reagál. Szeptemberben egyébként még nem fogtam hozzá a szeptember 11-éhez kapcsolódó viccek lejegyzéséhez, de október első felétől ez a tény már jól nyomon követhető jelen gyűjteményemben is.
Ha valami hatása, utóhatása tartós, a rá vonatkozó viccek – mint nem egyszer jelen esetben – heteken, sőt hónapokon keresztül fennmaradhatnak. A tematika szempontjából 89 után jórészt kiszorultak a forgalomból a diktatúra, a személyi kultusz, a kommunista–kapitalista szembenállás tárgykörébe tartozó politikai viccek. Megmaradt, sőt fokozódott a kisebbségi sorssal, a megélhetés nehézségeivel kapcsolatos viccek időszerűsége. Nem sokat, de oldódott a régió elszigeteltsége, tanúsítják ezek a viccek is. Jól tükrözik, hogy mekkorát javult a külföldhöz fűződő viccek aránya. Több olyan vicc vált ismertté a tárgyalt témában, amely nem vonatkoztat a romániai állapotokra. Újdonság volt ez 1989 után az addigi romániai vicctermés viszonylatában, jelenlegi gyűjteményem a folyamat folytatását, a világpolitikával való foglalkozás fokozódását tanúsítja, s azt is, hogy ennek mértéke nagyobb Magyarországon, mint Romániában. A romániai magyar „amerikás–arabos” viccek közt öt is van, amely nem csupán, illetve elsősorban nem a szeptember 11-i eseménnyel és annak következményeivel kapcsolatos (3, 19, 17, 14, 20). A magyarországi azonos tematikájú magyar viccek közt azonban egy sincs, mely tulajdonképpen ne a megjelölt témával függne össze, vagy valamiképp a magyarországi helyzetet is jellemezni akarná.
A tárgyalt vicceket tematikai szempontból hét csoportra osztottam. Az első négy csoport esetében néhány vicc máshova is besorolható. Íme a jelzett csoportosítás:
1. Szeptember 11. New Yorkban (17+8) 2. Arab terrorizmus (13+9) 3. Amerika bosszúja (6+3) 4. Amerika, a világ csendőre (4+1) 5. Kívülállás (2+0) 6. Magyar–román viszony (2+0) 7. Arab–izraeli viszály (0+1)
Csupán a három utóbbi csoportban nem volt vicc Romániából és Magyarországról is, ez kétségtelenül jelzésértékkel bír, bár messzemenő következtetés levonásához több adatra volna szükség. Sajátossága a romániai viccanyagnak, hogy a magyar–román viszony kérdése még a szeptemberi New York-i eseményekkel kapcsolatban is előjön. Hasonlóképp sajátosnak mondható a magyarországi viccanyagot illetően, hogy ott meg a zsidókra való utalás nem marad el. A kívülállást, a világpolitika háttérbe szorítását mutató „amerikás” viccek valószínűleg nem véletlen, hogy a nagyvilágtól még mindig elzártabbnak számító, több megélhetési gonddal küszködő Romániából, az itteni magyar viccek közül kerültek elő, Magyarországról nem.
Katona Imre (1974, 1977) szerint minél mozgalmasabb egy időszak, annál több vicc terem, és fordítva. Ez lehet, hogy sokszor érvényes, de 1977 és 1997 közt végzett gyűjtésem alapján úgy vélem, a viszonyok kiélezettsége, a kor polarizáltsági foka döntőbb tényező. Ezt látszik alátámasztani a 98-as viccek közepesnek mondható száma. Az „amerikás–arabos” viccek szép száma mindkét említett tényező ösztönző hatását szemlélteti. Egyfelől adva a kiválóan sarkított helyzet, a jó és a rossz szembenállása (e sarkítást a politikusok olykor eltúlozzák, s erről is szól – akár érintőlegesen bár – jó néhány vicc, például a következők: 4, 14, 16, e, f), másfelől valóban a világpolitika egyik legmozgalmasabb időszaka a 2001. szeptember 11. óta eltelt mintegy fél év. Ide kívánkozik egy harmadik tényező megemlítése is, az, hogy a média, a modern kommunikációs eszközök, az információk szabadabb áramlása szerepének megnövekedése ugyancsak sokban hozzájárul ahhoz, hogy mindennapjainkban nagyobb fontosságuk legyen a tőlünk távol lejátszódó eseményeknek is. Amennyiben ez nem mindenhol történik így, az szintén vicctéma, lásd a 3-as és a 17-es viccet. Ezek a saját, alapvető – megélhetési – gondokkal elfoglalt emberek által lakott régiók sajátos kívülállását mutatják, fekete humorú, az elmaradottságot hangsúlyozó mivoltukkal élesen elütnek a gyűjtemény többi viccétől (máskülönben mind a kettő romániai adatközlőktől származik).
A viccek szereplői. Valódi és csak névlegesen szereplők között jelen gyűjtemény esetében jelentéktelen a különbség, már az emlegetettség által érintettje lesz mindenki a tárgyaltaknak. Legtöbbször persze bin Laden, a terroristavezér neve fordul elő gyűjteményünkben: kilencszer, pedig tulajdonképpen csak hat viccnek igazi szereplője, háromnak csak emlegetettje, kipécézettje, jeltárgy. A harminchárom lejegyzett vicc közül hét esetben (ezek nagy része találgatós) nincs igazi szereplő (8, 9, 13, 15, 16, II, VI), egy esetben nincs megnevezve, illetve általános alannyal van dolgunk (20).
A szereplők többsége férfi és felnőtt. Csupán három viccnek a szereplője nő, úgy, hogy foglalkozásra, hivatásra is történik utalás: egyszer jósnő, egyszer anya, egyszer pedig légikisasszony (c, 17, IV). Nőt, nőket még csak egy vicc említ, abban viszont a legnagyobb e dolog jelentősége, hisz ebben történik utalás a nők jogfosztottságára, illetve ennek a kifogásolására az európai és az amerikai közvélemény által. Gyermek öt viccben szerepel (kettőben amerikaiként, kettőben bin Laden fiaként, egyben pedig székelyként).
Foglalkozásra, tisztségre közvetlen vagy közvetett utalás huszonkét viccben van (3, 5, 6, 9, 10, 11, 12, 14, 15, 17, 18, 19, 20, IV, VI, a, b, c, d, e, f). A legtöbbször (tizenhétszer) valamilyen főnök a szereplő, az említett: terroristavezér (bin Laden, kilencszer), államfő (Bush, ötször; Ariel Saron és Putyin egyszer-egyszer), külügyminiszter (Colin Powell egyszer), polgármester (a kolozsvári Funar kétszer), tábornok (egyszer). Több vicc szereplője: a falusi gazda (olykor János bácsi néven vagy székelyként, háromszor), a pilóta (6, 18), csak egy-egy viccben szerepel: a rendőr (3), a határőr, a vámos (20), a légikisasszony (IV), a jósnő (c), az utas (IV). Nem hiányzik Amerika (3), a dzsinn (f), a bacilus (I) meg a nyulacska (20, III) szerepeltetése sem. Megfigyelhető a tipikus vicchősök hiánya, valószínűsíthető, hogy ezek ezúttal – egy kivétellel – azért hiányoznak, mert a viccek fő témája kifejezetten amerikai, a magyar nyelvterületet kevésbé érinti. Ezt erősíti meg a kivétel, az, hogy János bácsi, ki (mondjuk Mórickához, Bulához hasonlóan) szintén tipikus hős, a gyűjtemény egyetlenegy viccében fordul elő.
A nemzeti kérdés csupán magyar–román meg zsidó–arab vonatkozásban fordul elő gyűjteményemben. Noha hétféle nemzetről esik szó, a magyarról és az afgánról egy-egy nemzetrész külön megnevezésével is (székely, illetve tálib). Magyar nemzetiségű szereplő négyszer (két viccben székelyként, egyben János bácsiként, egyben egyszerűen magyarként) fordul elő. Amerikai persze jóval többször, tizenháromszor (1, 2, 3, 4, 7, 8, 9, 14, A, IV, a, e, f), arab ötször (4, 15, A, IV, V), afgán nyolcszor (14, b, hatszor tálibként: 5, 6, 7, 17, III, d), orosz háromszor (3, IV, f), román (3), német (12) és zsidó (e) egyszer-egyszer.
Az áldozatok, a megtámadottak, illetve a kisebbségek ügyében emel szót, bírál, gúnyolódik a valamiképp nemzetiség-megnevezőeknek tekinthető viccek többségén kívül több vicc, amelynek nem igazi szereplője, inkább képviselője a kifejezetten valamilyen nemzetiségű valaki.
A viccbeli jellemzések sarkítottak, beskatulyázók. Például: többnyire ilyen eltúlzott, sztereotipnak tekinthető tulajdonságokat társítanak a megjelenített nemzetiségekhez.7
A szereplők (körülbelül 17, és mintegy 5 csoportot, tábort képviselnek) száma nem sok, és ez általában jellemzi a vicceket. Leegyszerűsítve: kigúnyoltak és kigúnyolók, megtréfálók és megtréfáltak; szenvedők, kihasználtak és haszonélvezők, valamint különféle eszközök, eljárások megszemélyesítői lépnek fel a politikai viccek színpadán.
Műfaji átcsapások. E gyűjtemény vicceinek többsége egyféle nyelvi játék, nyelvi megalapozottságú is a csattanó (9+6), a Romániában lejegyzetteknek több mint fele (11) találós. Két magyarországi vicc állatmeséhez hasonló (I, III), egy erdélyi pedig tréfás népi elbeszélésnek is beillik (19).
Az elhangzott viccek többsége politikai vicc volt 2001 Romániájában, ebből a szempontból a helyzet hasonló a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes évekbelihez.8
Összefoglalás. Tematikai eltérések mutatkoznak a részletekben a romániai magyar meg az anyaországi magyar politikai viccek között. Alapvető különbséget jelent a román–magyar viszonyra mint többség-kisebbség viszonyára utaló rész megléte és súlya, valamint a helyszínek és a szereplők különbözősége. Eltérést mutat a tárgyalt romániai és magyarországi magyar viccek esetében a téma más-más észjárással, táji ízekkel való kezelése, valamint a román hatás különböző mértékű kamatoztatása.
Figyelmet érdemel, hogy jelen gyűjteményünk vicceinek nagyobbik részének csattanója részben vagy egészében nyelvi megalapozottságú, és főleg a romániában lejegyzettek közt nagy a találósok száma (a többség ilyen).
A politikai vicc továbbra is eleven műfaj tájainkon. Érzékeny hangulati fokmérője, sajátos tükre korunk, világunk társadalmának. A tárgyalt viccek jól tükrözik, tanúsítják, hogy a történelmi szituáció (itt a szeptember 11-i New York-i tragédia és annak a következményei által kiváltott helyzet) vicctípus-alakító hatása mennyire erőteljesen érvényesül.9 Alig négy hónap alatt passzív módszerrel is harminchárom idevágó magyarok által népszerűsített politikai vicc (21+12) gyűlt össze Romániában és Magyarországon. Jele ez annak is, hogy a globalizáció, a modern kommunikáció, a nyitottság külföld irányában és a nagyhatalmak befolyása, hatása egyre inkább érződik tájainkon.
A vicc ellenzékisége ugyancsak megnyilatkozik. Nem csupán abban, hogy a terrorizmust elítéli, de abban is, hogy bizony nagyon bírálja a nagyhatalom Amerikát, noha itt az többnyire áldozatként, megtámadottként szerepel.
Adattár
Szeptember 11. – Az Egyesült Államokban helyi idő szerint a reggeli órákban terroristák négy amerikai utasszállító gépet térítettek el. Közülük kettőt 18 perc különbséggel a New York-i World Trade Center (WTC) két ikertornyának irányítottak, amelyek nem sokkal később leomlottak. A harmadik repülőgép a Pentagonra zuhant, míg a negyedik Pittsburgh közelében robbant fel. A merénylet után október végén 4339 személy volt az eltűntek listáján, 478 holttestből 425 személyazonosságát állapították meg. November végén 3900-ban állapították meg az áldozatok lehetséges számát. Az esemény mögött nagy valószínűséggel az Afganisztánban bujkáló szaúd-arábiai milliomos Oszama bin Laden és az al-Kaida terrorszervezet áll. Október 7-én az Egyesült Államok ellencsapásként háborút indított a tálibok kormányozta Afganisztán ellen.
Sepsiszentgyörgy
1.
– Hogy mennek át az úton az amerikaiak?
– Néznek jobbra, néznek balra, és azután felfelé…
2.
– Bush sakkozik bin Ladennel. Ki nyer?
– Bin Laden, mert „are doua turnuri lipsa”.
3.
Amerika, a világ csendőre, magához hívatja a népeket leszámolás végett.
A magyar (szilva), román (alma), orosz (dinnye) következik sorban. Lenyeleti velük azt, amit hoztak neki ajándékba. A magyar kérleli, ne tegye, akár Funarral is táncol egyet, ha kell…
(K. J. és neje)
4.
2080-ban New York központjában sétál egy amerikai kisfiával.
– Miért olyan üres ez a tér? – kérdi egyszer a gyermek.
– Mert valamikor ikertoronyház volt itt, de az arabok lebombázták.
– Mi az az ikertoronyház?
– Két egyforma magas toronyszerű épület egymás mellett.
– Kik azok az arabok?
– Azt már nem tudom, fiam…
(K. A.)
A. Romániai Magyar Szó, 2001. nov. 3–4. (internetről)
Jó vicc!
2031-ben New York utcáján sétál egy apuka a gyerekével. A WTC-emléktábla előtt kérdi a gyerek:
– Apuka, miért van ez az emléktábla?
– Tudod, kisfiam, valamikor állt itt két hatalmas felhőkarcoló, de az arabok 2001. szeptember 11-én szörnyű merénylettel a földig döntötték…
– Apuka, kik azok az arabok?
(Beküldte: Gál Botond)
5.
– Hogy kártyáznak a tálibok?
– Összegyűlnek és mondják: – Osszá má, bin Laden!
6.
– Hogy vezetik a tálibok a repülőgépet?
– Toronyiránt.
7.
– Hogy adják az amerikaiak a repülőjegyet a táliboknak?
– „Hányadik emeletre kérik?”
(K.G.)
8.
– Miért az amerikai légi járat a legjobb?
– Mert egyenesen az irodába visz…
(Zs. L.)
9.
– Hogy köszön bin Laden Bushnak?
– (Mutatja integetésre emelt kezén, hogy két tornya leesett a másiknak!)
(Zs. J.)
10.
Bin Laden fiát megkérdezték az iskolában még szeptember 11-e előtt, hogy melyik New York legmagasabb épülete.
– Az Empire State Building! – mondta.
Otthon elpanaszolta apjának, hogy miért nem kapott tízest földrajzból.
– Nem baj, fiam, teszünk róla, hogy igazad legyen…
(K. J.)
11.
Bin Laden fia újságolja otthon:
– Láttam egy rémfilmet a tévében, egy repülő belement egy nagy magas épületbe…
– Fiam, az nem rémfilm volt, hanem sorozat, ez volt az első része…
12.
– Hogy mutatkozik be a német terrorista?
– Ich bin Laden.
13.
– Hogy pihen a fáradt torony?
– Bekap egy Boeinget, s ledől…
(J. B. Cs.)
14.
New York egyik bárjában Bush sörözik Colin Powell-lel. Egy idegen érdeklődik, hogy miről is beszélgetnek.
– Arról, hogy elintézünk 150 millió afgánt és egy biciklis postást…
– A biciklis postást miért?!
– Na látod, Powell, a 150 millió afgán a kutyát se érdekli!
(K. Z.)
15.
– Hogy kártyázik a székely az arabbal?
– Osszá má, bin Laden!
16.
– Mi a különbség a 48 utáni Hirosima és a mostani Afganisztán között?
– Szinte semmi…
(H. A.)
17.
– Édesapám – kérdezi a kaszálás szünetében fia a székelyt –, annyit hallom, olvasom, hogy bin Laden, tálib, Afganisztán. Hol van az az Afganisztán?
– Nem tudom, fiam, anyád csomagolt…
(K. G.)
Bukarest
18.
János bácsi stoppol a WTC tetején. Jön is egy repülőgép, de a pilóta inti, hogy csak ide megyek…
19.
Megtalálták az egyik a World Trade Centerbe fúródott repülőgép fekete dobozát. Rajta Funar hangját vélik felismerni:
– Biztos, hogy Budapest fölött járunk?!
20.
Csomagot ellenőriznek a határnál, félve, óvatosan bontják ki. Nyulacska van benne, s csak azt nem tudják, hogy ingyom, bingyom vagy pedig tutáliber, máliber…
(B. É.)
Budapest
I.
Két bacilus sakkozik:
– Te lépsz!
– Lép a fene! – mondja a másik.
– Na, ezt borítékoljuk! – így a társa.
(2001. okt. 5. – Az Egyesült Államokban ekkor történt az első haláleset, amely anthrax-fertőzés következménye volt, miután több városban, központi hivatali épületekben, főként levélküldemény útján lépfene-baktériumokkal fertőzték meg az embereket. Azóta többen meghaltak. Az esetek világszerte pánikot keltettek.)
II.
– Mondj egy olyan szót, amibe benne van a repülő is!
– Felhőkarcoló…
(Sz. T.)
III.
Faggatják a nyulat, hogy ki volt a tettes szeptember 11-én New Yorkban.
– Tálib, csak azt nem tudom: tutáliber vagy táliber …
(M.)
Siklós, Pécs
IV.
A légikisasszony megkérdezi a repülőgépen az utasokat, hogy ki mit iszik.
Az amerikai whiskyt, az orosz vodkát kér. Az arab azt mondja: – Köszönöm, nem iszom, mindjárt vezetek…
V.
Az arab repülőjegyet vesz:
– Az I. osztályra, az ablak mellé, a 28. emeletre kérem…
VI.
– Hogy mutatkozik be Németországban a terrorista?
– Ich bin Laden…
(K. J.)
Magyarország (internet)
a.
Az amerikai hadsereg tábornokai tanakodnak, hogy mi legyen Osama bin Laden méltó büntetése.
Ha megölik, csak mártírt csinálnak belőle. Ha börtönbe zárják, egy csomó terrorista fog gépeket eltéríteni, túszokat szedni, hogy engedjük el.
Végül arra jutottak, hogy a legjobb büntetés az lenne, hogy elfogják, titokban nővé operáltatják és visszatoloncolják Afganisztánba, éljen ott nőként a tálibok között.
b.
Három afgán kártyázik. Az egyik megszólal:
– Osszá, má bin Laden!
c.
Bin Laden elmegy a jósnőhöz.
– Látom a jövőt! – mondja átszellemülten a jósnő. – Egy amerikai nemzeti ünnepen fogsz meghalni!
– Melyiken? – kérdi a terroristavezér.
– Teljesen mindegy, amikor meghalsz, az a nap amerikai nemzeti ünnep lesz!
d.
Kártyáznak a tálibok.
– Én tegnap osztottam, ossza ma bin Laden!
e.
Ariel Saron felhívja Busht szeptember 11-én.
– Kedves George, fogadd őszinte részvétünket. Izrael népe egyként áll ki mellettetek, készen vagyunk bármiben támogatni benneteket. A mai nap számunkra is nemzeti tragédia…
– De hát miről beszélsz, Ari?!
Ari lecsapja a kagylót:
– … Basszus, az időzóna-eltolódás!
f.
Putyin, Bush és bin Laden sétálnak a tengerparton. Egy lámpásba botlanak, amelyből kijön a dzsinn. Mindhárman kívánhatnak egyet.
Putyin kezdi:
– Oroszországban fagyott a föld, a nép éhezik, egész Oroszország legyen jó termőföld!
Bin Laden folytatja:
– Én egy nagy falat akarok Afganisztán köré, hogy senki se támadhasson meg engem.
Puff, ott a fal.
Bush megkérdezi a dzsinnt:
– Milyen falat kapott bin Laden?
– Hát, az a fal 1 km széles és 10 km magas, senki se ki, se be.
– Helyes, töltsd meg vízzel!
A tanulmány megírását követően találtam rá az interneten a következő viccre, adalékként mellékelem:
George Busht telefonon keresi Oszama bin Laden.
– Van egy jó meg egy rossz hírem. Melyiket mondjam hamarabb?
– A jó hírt – mondja Bush.
– A jó hír az, hogy megadom magam. A rossz az, hogy repülővel érkezem…
(Gyergyói Kisújság, 4/2002)
Irodalom
Balázs Géza: Magyar nyelvkultúra az ezredfordulón. Bp., 1998
Banc, C.–Dundes, Alan: First Prize: Fifteen Years! An Annotated Collection of Romanian Political Jokes. Printed in the U.S.A., 1986
Bromberger, Christian: Les blagues ethniques dans le nord de l’Iran. Cahiers de Litt. Orale nr. 20. 73–101., 1986
Dundes, Alan: Slurs International: Folk Comparisons of Ethnicity and National Character. Southern Folklore Quarterly 39, 15–38., 1975
Katona Imre: A mai városi szóbeli műfajok. In: A szájhagyományozás törvényszerűségei. Bp., 1974
A nevetés szociológiája. In: Előmunkálatok a magyarság néprajzához 1.sz., 1977
Mi a különbség? Közéleti vicceinkről. Bp., 1980
A helyzet reménytelen, de nem komoly. Politikai vicceink 1945-től máig. Bp., 1994
Az 1998-as év politikai viccei Magyarországon. Kézirat, 1999
Szilágyi Ákos: Tetem és tabu. Egy viccbalzsamozó feljegyzései. Bp., 1996
Voigt Vilmos: Kisepikai prózaműfajok. In: A magyar folklór. Bp. 283–323., 1989
Zsigmond Győző: Három kismacska… Erdélyi politikai viccek 1977–1997. Bp., 1997
Politikai humor Erdélyben. Az 1998-as év politikai viccei. Előadás a Kultúra és hatalom című V. nemzetközi hungarológiai kongresszuson. Finnország, Jyväskylä, 2001. augusztus 6–10. (kézirat)
1 Katona 1999, Zsigmond 2001
2 Az ekképp, zárójelben megadott számok közül az első a romániai, a második a magyarországi adatközlőkre, illetve viccekre, helyzetre utal.
3 Zsigmond 1997: 10.
4 Vö. Szilágyi 1996: 49.
5 Vö. Szilágyi 1996: 21–27.
6 Zsigmond 2001
7 L. még pl.: Dundes 1975, Bromberger 1986
8 Zsigmond 1997, 2001
9 Vö. Voigt 1989: 304.