„A Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőri szakán 1957-ben fejezte be tanulmányait. Diplomamunkája a Gaál István által rendezett Pályamunkások című etűd volt. Rendezőként is (Cigányok), operatőrként is (Oda-vissza, Tisza – őszi vázlatok) költőien megformált dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, majd a hatvanas és a hetvenes években nemzedékének egyéni látásmódú képírójaként meghatározó szerepet játszott a magyar filmművészet fellendülésében. A legtöbb alkalommal Kósa Ferencnek (Tízezer nap, Ítélet, Nincs idő, Hószakadás) és Szabó Istvánnak (Apa, Tűzoltó u. 25., Budapesti mesék) volt alkotótársa, de jelentékeny filmekben dolgozott együtt Gaál Istvánnal, Rózsa Jánossal, Kardos Ferenccel, Huszárik Zoltánnal, Ranódy Lászlóval és másokkal is. Úgy alkalmazkodott a különböző világlátású rendezőkhöz, hogy eközben maradéktalanul kibontakoztatta látványteremtő képességének sokoldalúságát, gazdagságát és kifejezőerejét. Műgonddal megkomponált képein az emberi arc és a magyar táj árulkodó módon vallott arról, hogy mi történt az emberben és az emberrel a történelmi kataklizmák során.
A hatvanas évek második felében rendezőként is bemutatkozott Sára Sándor. Az önéletrajzi motívumokban gazdag Feldobott kő (1968) főhőse egy fiatalember, akinek eszmélődése a magyarországi sztálinizmus legkomorabb időszakára esik. „Számon kérik tőled a történelmet s igazuk lesz. Kérd számon a történelemtől az embert s igazad lesz” – hangzik a film mottója, amely máig érvényes ars poeticája a rendezőnek.
A játékfilmes bemutatkozást később olyan munkák követik, mint a Holnap lesz fácán, a Nyolcvan huszár, a Tüske a köröm alatt, a Könyörtelen idők, legutóbb pedig a Vigyázók.
Sára Sándor pályája a nyolcvanas évek elejétől kezdve ismét a dokumentarizmus igézetében alakul. A televízió megbízásából elkészíti a II. Magyar Hadsereg tragédiáját felidéző 25 részes Krónikát, illetve ennek moziverzióját, a Pergőtüzet, majd Bábolna múltjáról és jelenéről forgat nagyívű szociográfiát, majd figyelme azokra a kollektív történelmi fájdalmakra irányul, amelyekről évtizedeken keresztül tilos volt nyilvánosan beszélni. A bukovinai székelyek közelmúltbeli hányattatásait tárja fel a Sír az út előttem című többrészes filmeposz, míg a Csonka Bereg, a Te még élsz?, a Lefegyverzett ellenséges erők és a Magyar nők a Gulágon című dokumentumfilmjei a háború következtében idegen fogságba került, elhurcolt és meggyötört emberek sorsával figyelmeztetnek múltunk keserves üzenetére.
Sára Sándor filmjeit több mint félszáz országban vetítették, s számos hazai és nemzetközi fesztiválon tüntették ki díjakkal.
Kitüntetései: 1963 – SZOT-díj, 1968 – Balázs Béla-díj, 1974 – érdemes művész, 1978 – Kossuth-díj, 1983 – Március 15-i Érem, 1987 – kiváló művész, 1991 – Stephanus Rex, 1992 – Emléklap–1956, 1993 – Ullein–Reviczky-díj, 1994 – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, 1995 – Tura nagyközség díszpolgára, 1995 – Tőkés László Alapítványi díj, 1997 – Politikai Elítéltek Közösségéért Érdemkereszt, 1997 – Magyar Örökség Díj, 1997 – „Hűség a Hazához” Érdemkereszt, 1998 – Pest megye díszpolgára, 1999 – Magyar Művészetért Díj.”
