Mikor – nyolcévesen – mint hosszan fektetett beteg, élményeimből egy kék-lila Írófüzetbe nyolcvan oldalon megírtam első (bámész tanító nénik kézen-közén eltűnt) regényem, családom úgy vélte: belőlem író kell legyen. Jóllehet nem tudtam, hogy ez az a hivatás, melyben az ember életét a műnek adja, ösztönösen próbáltam kitérni végzésem elől. Naivul színésznek készültem, sportban is értem el szerény fokozatokat. Mégis bölcsészkarra, könyvtár szakra kerültem.
Tanulmányaimból leszűrtem, hogy a világon temérdek a könyv, alkotóik között kevés az eredeti tehetség. Ez a belátás késztetett arra, hogy tanult szakmámban mindvégig a fontos művek kiválasztásában ügyködjek. (Így keletkezett a hatvanas-hetvenes években kedvenc rádiósorozatom, a Könyvek és századok, majd – 2001-ben – az a páratlan kötet, a Magyar könyvek, magyar századok, amelybe csak esszét írtam, de részbeni ötletgazdaként megtettem érte, ami tőlem tellett.)
1965-től 1972-ig voltam a hál’ isten fennálló Új Könyvek könyvtájékoztató egyik alapító, később fő szerkesztője. A lap koncepciójának – a korrekt tartalomközlésen túl – szintén lényege, hogy szelektálja a jelentős munkákat a folyamatosan ömlő sok ezerből. Utam innen vezetett – első verskötetem kiadása után – az Élet és Irodalomhoz. Természetesen a könyv- s részben a művészeti rovatot irányítottam. Lehetőleg a minőségkiemelés jegyében dolgoztam. Ez idő tájt kezdődött pikáns viszonyom a kommersz műtermékekkel. Lett belőle másfél évtizedes, vidám hangvételű filmjegyzet-sorozatom a Rádióban, majd Könyvek pizsamában rovat több lapban. Közönségérzékenységemre felfigyelt az akkori kultúrpolitika fő főnöke. Átküldött a Film Színház Muzsikához, főszerkesztőnek. Egyszerre népszerűnek és nívósnak tervezett hetilapomat 1990-ben kiadója gazdasági tönkremenetele szüntette meg. Evvel ért véget aktív szerkesztői pályám s maradt a kritikusi tevékenység, azzal a személyes érdekességgel, hogy tíz éve a Cégvezetés című közgazdasági folyóiratban is folytatom. Cikkeim száma mintegy másfél ezer.
Közben a szakkiadványokkal együtt közel harminc saját kötetem jelent meg. József Attila-díjamat 1982-ben a költő Iszlai Zoltán kapta. Négy és fél lírai kötetemnél tetemesebb számú a prózám, gyerekkönyvem, humoros összeállításom, kritikai gyűjteményem, riportválogatásom. Néhányuk megint eltér az adott műfaj szokványától. Nyugodtan nevezem irodalmi találmányaimnak e feltűnőbbeket. Egyedi megoldások persze kísérletező lírámat is jellemzik. Gyanakvóbb szerkesztők mindig elég nehezen fogadták el másokétól szolidan különböző (egyik pártfogóm, Kálnoky László szerint sötéten játékos, illetőleg komor humorú) verseimet.
Cseh származású anyámtól és színszékely apámtól örökölt, ironikus-groteszk látásmódomat egyebütt is pregnánsan érvényesítettem. Ékes dokumentum erre a Csirip-szótár bájos gyerekszájgyűjteménye. Ugyanilyen egyedinek számítanak a Makutyi dumák idézetválogatásai a jelenkori magyar tömegkommunikációból. Nőviszontagságokról írt regényeim egy része sem sima történetmesélés. Olyikban a dokumentum, az interjú, valamint a képzelet vegyítésére törekedtem. Finomodván ez a módszer egy háromszéki leány 1910-től 1988-ig ívelő életrajzregényében kamatozott.
Hangulatom mindenkor izgalmasan ingadozó természetű volt. Szorgalmas változékonyságom némileg befolyásolja írásaimat. Ötvenvalahány éves koromtól gyakran elfog a nosztalgia. Ellenállok neki. Engedékenységem következtében meghatott emlékezéseim azonban szépen gyülekeznek. Mintadarabjuk az eddigi halálesélyeimet latolgató önéletrajzi memóriagyakorlatféle, (A) semmi komoly című novelláskötetemben.
Munkáimról mintegy félszáz kritika jelent meg. Az a tény, hogy huszonöt évig könyvkritika rovatvezető, sőt, horribile dictu főszerkesztő voltam, gátlásossá tette a szűziesebb bírálókat. Egykor alapított tájékoztató folyóiratom viszont csaknem valamennyiről híven beszámolt. Ezért csatolom visszatekintésemhez a tőlük származó könyvjegyzéket. A tételek mellett a számok az adott ismertetés pontos feltalálási helyét jelölik! Onnan lehet legrövidebb úton megtudni, miről is szólnak az Iszlai-könyvek…
Idegen nyelvű folyóiratok jegyzéke nagyobb könyvtáraknak – 681181. Lármafa, versek – 701239. Csirip-szótár, gyerekszáj felnőtteknek – 720833 és 9920198. Kérdéses epizódok, novellák – 731294. Amíg vagyunk, versek – 760162. Kompánia, novellaciklus – 761842. Tabularáza, elbeszélések és szövegátvilágítások – 770922. Csirip jelenti, karcolatok, mesék – 782609. Manóalagút, meseregény – 791643. A Pityu kihajózása, regény – 812003. A valóság közelében, kritikák – 831331. Az iram, kisregény és elbeszélések – 832194. Apa, anya meg a tanya, gyerekregény – 850424. Emberek angyalbőrben, riportok – 851631. Makutyi dumák, idézetek és karcolatok – 863138. Pontatlan időjelzés, versek – 870943. Sziklás Madonnák, válogatott elbeszélések – 872335. Gyerünk a moziba be, filmjegyzetek – 872435. Olvastam és lőttem, idézetek – 9507134. (A) semmi komoly, novellák – 9601110. Sarolta köztünk járt, dokumentumregény – 200015233. Ütődöttek, elbeszélések, humoreszkek – 200125330. Megemlítendő még: Boldogság végünk van, memoár (1992), A fehér asztaltól a sárga földig, humoros gasztronómiai kultúrtörténet (1987), Felfordulás, költemények és játékok (2001).
