Köszöntöm az olvasót! Hetvenedik évemhez közeledvén azt hiszem, megállapíthatom, hogy több szempontból szerencsés embernek mondhatom magam. Túléltem a háborút és az azt követő nehéz éveket, tanulhattam, rendezett családom volt, és majdnem egész munkásságom alatt azzal foglalkoztam, amit szeretek csinálni. Így több mint 45 éven keresztül ugyanazon a munkahelyen dolgoztam, végigjárva a szamárlétrát, egészen a vezetésig. Viszonylag kevesebb szerencsém volt a korszakkal, mindenért keményen meg kellett dolgozni, és a világból is kevesebbet ismerhettem meg, mint a mai fiatal generáció.
Középosztálybeli családban születtem. Édesapám jogot végzett, de egy kereskedelmi cégnél volt alkalmazásban. Édesanyám a háztartás mellett kézi szövéssel is foglalkozott. Egy leánytestvérem van. A háborúban, illetve azt követően szüleimet elvesztettem, és egészen a középiskola befejezéséig fővárosi, illetve állami gondozottként nevelkedtem.
Budapesten a Petőfi Sándor (korábban Werbőczy) Gimnáziumba jártam, amely sok híres embert adott az országnak. 1952-ben érettségiztem, mely a Rákosi-éra talán legsötétebb éve volt. Az osztálytársak közti kapcsolatok szétestek. Érettségi találkozóink nem voltak. 2002-ben – az ötvenéves találkozón – láttuk újra egymást.
A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem gazdaságföldrajz szakán végeztem 1956-ban. Ez – a külkereskedelmi szak mellett – az egyetem legelitebb szaka volt. Az igényekhez igazodva, időszakosan funkcionált és ilyenkor is évenként egy-egy szemináriumnyi (körülbelül húsz fő) hallgatót bocsátott útjára. A szakmai és politikai légkör, a tanszék és a hallgatók kapcsolata itt teljesen más volt, mint az akkori egyetemen általában, és ennek hosszú távú kihatásai voltak. Szerencsém volt, hogy e szakot végezhettem, és így területi tervező lehettem. A politikai és társadalmi élet több, később ismertté vált jeles személyisége is e szakot végezte (miniszterhelyettes, illetve államtitkártól a Magyar Tudományos Akadémia alelnökéig). Az egyetemet követően doktori, majd 1973-ban kandidátusi fokozatot szereztem, mindkettőt gazdaságföldrajz tudományágban.
Most már több mint negyvenöt éve a területi tervezés különböző feladatain (területfejlesztés, területrendezés, területi kutatás) dolgozom (az első három évet leszámítva) ugyanazon a munkahelyen, a VÁTI-ban. A konkrét tervezési feladatokat szeretem, így bár többször is hívtak a közigazgatásba különböző vezető helyekre, egyszer sem tudtak elcsábítani. Mivel a munkák zömmel az államhatalom különböző szintjeinek (főhatóságok, önkormányzatok) megbízására készülnek, elkerülhetetlen, hogy a szakember a mindenkori politikai hatalommal szoros munkakapcsolatba kerüljön. Szakmai hitvallás kérdése, hogy az ember elvtelenül kiszolgálja ezt, vagy igyekszik a szakmai és emberi becsület határain belül a politikai akaratot befolyásolni. Mivel soha egyetlen pártnak nem voltam tagja, ez utóbbit próbáltam megvalósítani. Kihozni a politikai szándék jó oldalait, mérsékelni az esetleges hátrányokat, korlátozni a káros következményeket, felhívni a figyelmet a továbbgyűrűző hatásokra stb. Ennyi évtized alatt az ember számos „divatos” politikai irányvonalat, szakmapolitikai törekvést megél. Így a településhálózat-fejlesztés, a regionalizáció az iparfejlesztés, a fenntartható fejlesztés stb. súlyponti feladatait. Ha szakmai szerénységgel és becsülettel közelítünk bármely kérdéshez, a későbbiekben is nyugodtan nézhetünk a tükörbe. Segítettük a települések funkciómegosztását, az optimális méretek kialakítását, a társadalmi, a gazdasági és a környezeti hatások figyelembevételét stb.
Ez számtalan konkrét munkafeladatot jelent. Ezen felül a szakmai publikációim száma is meghaladja a százat (ennek mintegy tíz-tizenöt százaléka külföldi), néhány szakmai könyv társszerzője vagyok és esetenként meghívott előadóként különböző egyetemeken oktatok. A pályám során több kitüntetésben részesültem, legutóbb 2000. március 15. alkalmával Pro Regio Díjat kaptam.
Családi körülményeim rendezettek. 1960-ban nősültem. Egy fiam van, aki magasépítési üzemmérnöki végzettséggel a rendszerváltás körüli évek tipikus pályaelhagyási tendenciáinak megfelelően ma teljesen más munkaterületen boldogul.
1995-ben nyugdíjba mentem, és azóta mint egyéni vállalkozó végzem ugyanazokat a tevékenységeket, mint korábban. A területi szemléletnek a piacgazdasági feltételek között is nagy feladatai vannak, különösen a területspekulációs törekvésekkel szemben, valamint az emberi környezet védelme érdekében. Így amíg erőm engedi, feladatok várnak.
