Bukovinában születtem, Istensegíts községben. Nős vagyok, egy gyermekem és három unokám van.
A bukovinai székely népművészet, a maroknyi magyar közösség érzésvilága, magyarsága, hite, vallásossága, szívóssága, mindennapi küzdelmei adott számomra példát egy életre.
Anyai nagyanyám és édesanyám szőttesei, édesapám fafaragásai, apai nagyanyám, özvegy Lőrincz Antalné, akit Kodály is felkeresett népdalgyűjtő útján Istensegítsen, gyönyörű népdalai jelentették az első gyermekkori művészeti élményeimet, amelyek későbbi munkásságom meghatározói.
Miután bukovinai életünk lehetetlenné vált, 1940-ben és 1941-ben az öt bukovinai székely falu megvált szülőföldjétől. Bácskába telepítettek bennünket.
1944 őszén viszontagságos menekülés következtében másodszor hagytuk el otthonunkat.
1945-ben Tolna megyében kezdtük újra az otthonteremtést szüleimmel és öt testvéremmel együtt.
Az összetartozás élménye, egymás segítése, erősítése, a család és gyermek szeretete és az őseinktől kapott hitünk segített át bennünket a sokszor tragikus körülményeken.
Nem véletlen, hogy képeim elsősorban az emberről szólnak. A hitről, a szeretetről, az összetartozásról. A világi témák mellett sok bibliai tárgyú képet festek. Az anyaság, az anya és gyermekének szeretete madonnáim mondanivalója is.
Képeimen a népművészet hatása is nyomon követhető.
Budapesten a művészeti gimnáziumban érettségiztem 1953-ban, majd tanulmányaimat a Képzőművészeti Főiskolán folytattam, ahol rajztanári oklevelet szereztem Jakuba János festőművész tanítványaként.
1957 óta számos hazai és külföldi kiállításon vettem részt önálló kiállításaim mellett (Budapest, Miskolc, Szeged, Pécs, Vác, Szentendre, Szekszárd, Salgótarján, Békéscsaba, Párizs, Bécs, Limoges, Tokió stb.).
Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetségnek.
Kezdetben olaj- és akvarellképeket festettem. 1964-ben a bonyhádi zománcgyárban alkalmam nyílt a tűzzománcozás megismerésére is. 1972–73–74-ben tanulmányúton több hónapot töltöttem Ausztriában a Wiener Email- und Glasurfarbwerk Schauer et. Co. meghívására, ahol lehetőséget kaptam technikai felkészültségem bővítésére.
A fafaragás gyermekkorom óta tevékenységeim közé tartozik. Nagyobb méretű zománckompozícióimat gyakran fafaragással ötvözöm (például a csopaki oltárkép).
Jelenleg az olaj, az akvarell, a pasztell, a tűzzománc és a fafaragás technikai megoldásai foglalkoztatnak.
Képeim magángyűjteményekben Európán kívül az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában és Japánban is megtalálhatók.
Köztulajdonban lévő alkotásaim: Csopak, római katolikus templom oltárképe, Szent István-legenda (fafaragás és zománc 200&215;250 cm), Stációk (14 tűzzománc fafaragással), Paks, Vak Bottyán Gimnázium Életfa murális zománckép (4,5 négyzetméter), Dávod-Püspökpuszta, oltár tűzzománccal, Fót, római katolikus templom közösségi háza, Korpusz (fafaragás), Ebes, római katolikus templom tűzzománc oltárképei, Szántódpuszta, római katolikus kápolna, Szent Kristóf és Szent Vendel zománcképek.
