Herceg Zsolt

színművész (Budapest, 1933. június 23.)

    Édesapám és édesanyám tisztviselők voltak. Édesapámat 1936-ban elbocsátották állásából. Ekkor szüleimmel Szombathelyre költöztem. Itt kezdtem meg 1943-ban gimnáziumi tanulmányaimat. Szombathelyen éltünk 1948-ig. Ekkor apámat visszavették budapesti állásába, így ismét visszaköltöztünk a fővárosba. Sajnos szegény apám nem sokáig élvezhette a régi állásba történő visszavételének örömét, mert a rákövetkező évben az átélt háborús izgalmak következtében hirtelen meghalt. Azután özvegy anyámmal éltem együtt, annak 1984-ben bekövetkezett haláláig. Életünk – különösen az apám halálát követő években – eléggé nehéz volt, mert anyám tisztviselői keresetéből két felnőtt csak nagyon szűkösen tudott megélni.

Puck szerepében (Shakespeare: Szentivánéji álom)

    Gimnáziumi tanulmányaimat 1951-ben Budapesten fejeztem be. Ezt követően jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, felvételt nyertem. A főiskoláról azonban két év múlva távoznom kellett, mert a főiskola akkori vezetése nem tartott a pályára alkalmasnak. De ez a negatív vélemény nem tartott vissza attól, hogy megvalósítsam életcélomat, a színészi hivatást. Így, bár kissé körülményes utat bejárva, mégis színész lettem. Ehhez egy volt főiskolai tanárom – aki bízott tehetségemben – nyújtott segítséget oly módon, hogy beajánlott a kaposvári Csiky Gergely Színházba 1958-ban, ahol szerződéses színészként három évig dolgoztam. Kezdőként kisebb-nagyobb karakterszerepeket osztottak rám. Amennyire visszaemlékszem, elég szép sikerrel oldottam meg feladataimat. Mégis elhagytam a színházat, mert a bérezés igen gyenge volt. Visszaemlékezve erre az időszakra, az itt töltött évek mint a szűkölködések évei élnek emlékezetemben.
    1961-ben a győri Kisfaludy Színházhoz szerződtem. Itt értem el első igazi sikeremet Gáspár Margit Hamletnek nincs igaza című darabjában. Ebben a színházban nagyobb szerepeket is kaptam ugyan, de szívem a debreceni Csokonai Színház felé húzott. Ez a színház ugyanis akkoriban fénykorát élte. Latinovits Zoltán, Pethes György és Szendrő József szellemi légkörében folyt ott a munka, s ez a légkör engem is igen vonzott. 1966-ban sikerült Debrecenbe szerződnöm. Itt szép vezető szerepeket játszottam a könnyű műfaj területén. Különösen kedves szerepem volt Csiky Gergely Nagymama című darabjában Koszta lelkipásztor szerepe, már csak azért is, mert megtisztelő volt számomra, hogy Neményi Lili partnere lehettem. A Csokonai Színház tagjaként kapcsolódtam be az éjszakai szórakoztató műfajba az Arany Bika Szálló híres Grilljében, ahol humoros jeleneteimmel jelentős sikereket arattam.
    Debreceni működésem alatt ismerkedtem meg Ruszt Józseffel, a neves rendezővel, aki éveken át támogatott pályámon. Ugyancsak a hála szavával kell megemlékeznem a debreceni színház kiváló főrendezőjéről, Giricz Mátyásról. Tulajdonképpen a vele kialakult szoros kapcsolat miatt hagytam el Debrecent. Őt ugyanis a Szegedi Nemzeti Színház igazgatójának nevezték ki 1971-ben, és én egy évvel utána – hívására – mondtam búcsút Debrecennek.
    Immáron Szegeden dolgozom tehát több mint harminc esztendeje a város megbecsült színészeként. Munkám elismeréseként 2001-ben a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja lettem. A sok szép szerep közül, melyet az itt töltött hosszú idő alatt játszottam, csupán egyet emelek ki: Shakespeare–Britten Szentivánéji álmában Puck szerepét, mely szerepért 2002-ben Gábor Miklós-díjjal tüntettek ki.