Gyimesi Kálmán
operaénekes, bariton (Csenger, 1933. május 13.)
Amióta az eszemet tudom, nagyon szerettem a zenét. Hegedűn, zongorán, orgonán keresztül jutottam el az éneklésig. A gimnázium zenekarában és a kisvárdai szimfonikus zenekarban hegedültem, mellette a katolikus templomban kántorkodtam.
Bár eredetileg orvos szerettem volna lenni, ez származásom miatt nem sikerült.
Verdi Rigolettójában
|
Érettségi után az Újpest Magyar Pamutiparnál dolgoztam. Ezután két és fél év katonaság következett, ahol énekkart alakítottam, mellyel a hadsereg versenyén első díjat nyertünk. 1955-ben szereltem le. 1956-ban aktívan részt vettem a forradalmi eseményekben, melynek következményeit úgy sikerült megúsznom, hogy felvettek a Zeneakadémiára, és így kikerültem a hatóságok látószögéből. Tanárom, Lendvai Andor kitűnő baritonista volt. 1962-ben diplomáztam. Számos külföldi szerződési ajánlatot kaptam, de az Aczél György által vezetett kultúrpolitika nem engedett ki. Szegedre küldtek azzal az ígérettel, hogy két év múlva felvisznek az Operába… Idén kezdem a negyvenegyedik szezonomat Szegeden.
Hogy mi történt közben? Ösztöndíj Siennában Gina Cignánál, közel hatvan opera bariton főszerepe, a színházban és a Szegedi Szabadtéri Színpadon, tíz-tizenöt magyarországi ősbemutató kortárs operákból, számos külföldi vendégszereplés Európa szinte összes országában, Juhász Gyula-, Liszt Ferenc-, Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj, érdemes művész, Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje kitüntetés, fesztiváldíjak, közte a legkedvesebb: a Szegedi Szabadtéri Játékok közönségdíja.
Csaknem egész életemet kitölti a zene.
Ami a családot illeti, két fiam van, az idősebbik rokon szakmában működik, a kisebbik jogászhallgató és politikai pályára készül.
Az Antall-kormány idején magam is rövid ideig, mint városi képviselő, a kulturális bizottság elnökeként részt vettem a város vezetésében. Szerepléseim mellett a Szegedi Nemzeti Színház énekmestereként tanítok is.
Egész életem alatt arra törekedtem, hogy a tőlem telhető maximumot nyújtsam művészetben, emberségben, hazaszeretetben.