Görög katolikus papcsaládba születtem. Budapesten láttam meg e szép világot, amit még a XX. századi világégés dacára is sokszor szépnek és ajándéknak tekintettem. Az otthoni légkör, az a szeretet, amit a szüleink nyújtottak nekem és a két fiútestvéremnek, egész életünkre végigkísért bennünket. Nyiladozó értelmem engem is a művészetek felé vonzott, a színi pálya lehetősége csillant fel. Énekelni tanultam. A Vígszínházban és a József Attila színházban próbálgattam szárnyaimat bontogatni. Húszas éveim elején beköszöntött a nagy szerelem! Válaszút elé állítottak, a szerelem vagy a színi pálya. Választottam. Ez volt az első házasságom. Sajnos mégis válás lett a vége! Diákkorom óta vonzott a muzeológia. Diákkorom legszebb nyarai az ásatásokon teltek. Szakmai életem első állomása: Aquincumi Múzeum, Nemzeti Múzeum, Budapesti Történeti Múzeum. Gyakornoki évek a Nemzeti Múzeumban. Mestereim: ásatáson mozaikok és freskók leemelése és kiemelése: Bartha László festőművész, fémtárgyak tisztítása, konzerválása, Szalay Zoltán, a Képzőművészeti Egyetem tanára, kerámia restaurálás, faragása, festése, kiegészítése: Rhé Mária főrestaurátor!
A négy évtizedes múzeumi munkám során számos egyedi lelet restaurálását végeztem. Őskori temetkezési urnák. Római kori ásatás, Hajógyári sziget. Urnák összeállítása, ókori „terrasigilata” tálak. Középkori edények és vegyes mázas reneszánsz kályhacsempék restaurálása egészen a török színes mintás tálakig. Később a Habsburg kályhacsempék restaurálásáig a kerámialeletek terén minden formáját és fajtáját magas fokon gyakoroltam!
Második házasságom még jobban hozzásegített a szakma teljes megismeréséhez. Házasságomból egy fiam – Bojár Iván András – született, aki követte édesapja szakmáját, és művészettörténész lett. E szakmán belül az építészet és építésztörténet a területe.
Visszatérve szakmai életemhez. Hosszú évtizedek munkássága után emlékeimben kutatva olykor a meghatódásig emlékszem vissza, amikor egy-egy unikális műtárgyat fogtam a kezembe és rám volt bízva a rendbehozatala, hogy ismét hosszú évekig hirdesse a magyar történelmet és kultúrát. Mindez nagy felelősséggel járt. Szerencsém volt abban is, hogy szakmailag elismert mestereim és tehetséges kollégáim kísérték végig szakmai utamat. Római kori ásatás, Hajógyári sziget, Óbuda, ásatás, leletmentés – Kaszásdűlő, Flórián tér. Középkori ásatás, várnegyed, leletmentés, Margitsziget. Budatétény, kora bronzkori urnatemető, középkori vászon fazekak, mázas lábasok, reneszánsz vegyes mázas edények és kályhacsempék. Gótikus szobrok tisztítása, török talpas tálak megmunkálása. Sorolhatnám, ámde nem teszem. Még sokáig tartana e hosszú élet és az abban rejlő meghúzódó múlt annak minden szépségei. Optimista alkatomnál fogva rosszakra nem emlékezem! Így volt szép és kerek az életem. Így volt jó végigélni! Isten kezében vagyunk. Ő tudja, mennyit szán még nekem e földi létből. Ezt is köszönöm! Jól éreztem magam még a viharos XX. században is. Hálás vagyok az Itáliában töltött ösztöndíjas tanulmányutakért. Csodálatos fiamért, hogy ilyen gyermekkel ajándékozott meg az Isten.
Maradnék még, ha lehet. Tele vagyok energiával. Négy éve a kisebbségi politikával foglalkozom. Újabb kultúra felfedezésével telnek napjaim. Nem állok le, dolgom van még, remélem, Istenem még ad – IDŐT!
