Báger Gusztáv

Misztérium

A bentről semmit sem tudunk.
Nem látjuk a nedvben úszó fényeket,
a bonyolult képletű labormunkát,
csövek, hólyagok elcsúszott menetét.

Bentről szinte semmit se hallunk.
A kis gyutacsok csak néha robbannak.
Halkan pisszegnek a gombnyi pumpák,
a hártyákat körbezáró szelepek.

Bentről szinte semmi se látszik.
A forgókat hányszor olajozzák csontok.
Hogy követik a vér rajzai
egy terebélyes fa ágait.

Bentről szinte semmit se érzünk.
Mintha minden simán működne tovább.
S mikor elér egy váratlan jelzés,
mintha meg se riadnánk.

Hajnali séta

Nem hinném, hogy fények.
Tollászkodó cserepek közt
friss tojás sárgája dermed.
Lassú ébredések.

Nem hinném, hogy kutyák.
A tűnő sötétség
széthulló bugyrait
apró füvek közé rejtik.

Nyitott ablak kertje.
Egy taxis úgy alszik épp,
mint éj faláról lehullt,
kettétört üveg.