Bratka László

Haikuk

Tavasz, ősz, tél, nyár
– Az évben oldott haiku
Besűrűsödik.

Harangkondulás
– Az is a nagy kőtemplom,
Bronzharang része.

Bolond az utcán.
Ordít – az Istenének
Így telefonál.

„Intim” macskanász
– Lám, fordult az évkerék:
Kitavaszodott.

„Intim” macskanász.
Tavasz. Szétfutó konda.
Maszturbó kanász.

Tavasz. A lombot
Kilökve lomtalanít
Odalent a föld.

Eső: égből jön,
földbe szivárog – őket
összeragasztja.

Vásárt elmosó
eső. Sárban rothad az
elmaradt haszon.

Szürke szamárnak
Is kell a ködben lenni,
Ha egyszer köd van.

Énbennem – szólás.
Abban szürke szamár s köd.
A szólásban – én?

Kit górcső alá
Vesznek, arra már kész a
Vizeslepedő.

Tudtam: álmodom.
– De az álmáról tudót
Szintén álmodtam.