Kárpáti Tünde

Árokhát utca

Borzas tamariszkusz hajlik vaskerítésre,
tócsát fényez szentgyörgynapi szél.
Fölhabzik a spírea bokra, meggyfa virágzik.
Április kócos szele vattacukorként dobja a
lombkoronákat. Felröppen a kék hideg égre,
bárányfelhők közt lebeg át a valóságon
külvárosi utca kettős meggyfasora. Ibolyával
együtt kivirult pitypang, kutyatej, méztől sárga
az Árokhát utca. Szúrós kis szellők
fodrozzák, tócsában gyönge bárányfelhő,
meggyfavirág. Tavasz ez, kószálunk Te meg
én, ki-ki útján, már egyedül.

Korábban jön minden idén

Vizek zuhogtak szakadatlan, majd téltemető
Nyílt, tulipánnal egyszerre ibolya, s az akác
Korábban jött, májusban a nyár hevesen
Erdőtűzzel, harapós ifjú szerető

Hamarabb jön az ősz is fénnyel verten
Kihűlnek a padok, elárvul a tér
Forgószél karikázza hiányod. Kertem
Fáit palaszürkébe vonja a dér,

Jön a tél, betakar szárnyával. A fagy
Megdermeszt, csúfol – mit akarsz még?
Felszikrázik a csönd. Szelídül. Másé vagy.
Hózuhogás jön, ködpuha hószakadék.