Fecske Csaba

A vinkókrul

mondhatom ő is jó firma
volt hajdanán Kocsis Irma
maligánját olcsón mérte
sokan bolondultak érte

kocsmák réme Durbincs sógor
no az se volt éppen óbor
de fröccsnek azért megjárta
aki itta jól megjárta

tőled lett sok testvér dinka
lőrék anyja kövidinka
borisszáknak a sors nyert meg
répaföldön szüreteltek

savanyú bort szeretsz koma
összehúzza szád a Nova
szemed csillagokat hányva
szédelegsz a nirvánába

agyamban emlékek forrnak –
megvan bora minden kornak
becsiccsentünk hébe-korba
s azt se tudjuk ki vert orrba

összhangban tartalom forma
gondoljunk a kannás borra
van benne sokféle vegyszer
megkóstolni elég egyszer

Bacchus

áldalak Bacchus bornak istene
a te véred jóféle hegy leve
minden lopóval néked áldozok
öröm vagy bánat ér ez inni ok

reggel és este iszom bármikor
bennem nyomban vérré válik a bor
én istenem Bacchus papod vagyok
hűvös borospince a templomod

oltárod előtt ülnek híveid
az örök üdvösséget hirdetik
máris a mennyben érzi mind magát
fenékig ürítvén a poharát

áldalak Bacchus bornak istene
a poharamat mindig töltsd tele
s ha e világon időm eltele
egy lopóval bocsáss a földbe le

Égi hordó

a mindenség pincemélyén
óriási hordó az ég
beleütve a nap-dugó
szét ne folyjon az űri kék

ó mulandóságunk bora
idő amit a Gazda tölt –
létünk törékeny poharát
édes Istenem el ne törd