Az Egy jelentései

A borról írni időszerűtlen. Ma jóformán a bor az egyetlen termék, amely (akár a piacképesség szempontját is figyelembe véve) lényegében elválaszthatatlan a helytől, ahol szüretelték. Melyre termőhelye jellemzőbb bélyeget üt, mint maga a fajta.
    Hamvas Béla A bor filozófiája című esszében nemcsak az igazság italának nevezi, hanem fogyasztását is a présházhoz köti: tény, hogy borozni a szőlőben, a hegyen az igazi, hiszen az ilyen alkalmakhoz óhatatlanul kötődik valamiféle meghitt, otthonos hangulat.
    Másfelől viszont szintén a bor az, amely - eszmetörténeti jelentőségét tekintve – a legegyetemesebb jelkép. Pán, Dionüszosz és Bacchus szertartásában csakúgy szerepe van, mint a kereszténységben; mint – Őszi pincézés című versében – Babits kiemeli, a must borrá való átlényegülése önmagában hordja „a Feltámadás drága titkát”. A legegyénibb és legegyetemesebb paradoxona tehát leginkább a borban mutatkozik meg, a szőlővel és borral való minden találkozás felvet egy kérdést. „A szőlők és borok olyanok - írja ismét Hamvas –, mint a drágakövek. Az egyetlen Egy jelentései.”
    De mi ezen „egyetlen Egy” jelentése ma, itt, most és holnap? A Napút szerzői – alább közölt válaszaikban – ezt a (meglehetősen intim és személyes) kérdést járják körül.