Fenyvesi Ottó

Dettre János (1886–1944)

– új partok felé –

Valaki majd beléd költözik Jean Jeudi.
A múzsa zenéje, a világ lármája.
Egy holt vitéz, ki ajkán kedvese nevével elesett.
Egy piarista szerzetes.
Álom és bor. Nő és Isten.
Beléd költözik Kolozsvár, Szeged.
Balázs Béla, Móra Ferenc, Juhász Gyula
és a körúti fűszeres. A szabadkőműves páholy,
az őszirózsás forradalom, a Bácsmegyei Napló.
Beléd költöznek a francia csapatok,
és Charpy tábornok szavai:
„ahol franciák vannak, ott nincs kommunizmus”.

Valaki majd beléd költözik Jean Jeudi.
Egy ártatlan lélek a pokolból.
Kusza pillanatok, rosszkedvű reggelek.
A szomorú színű alkony az egész megunt vidékkel.
Beléd költöznek az avarok és a falevelek.
Országok, klikkek, egyházak, erkölcsök,
vásári viccek. Erények és gyarlóságok.
Beléd költözik Kosztolányi,
ahogy betegen fekszik a kórházi ágyán
(a diagnózis: Cancer reg. sublingualis),
ahogy háromszor Stockholmba utazik
(két ízben kemény röntgensugárzás,
tizenegy vérátömlesztés, kilenc műtét).

Valaki majd beléd költözik Jean Jeudi.
A couleur locale és Szenteleky.
Szabadka és a vajdasági magyar irodalom.
A helyi színek első ügyvédje.
Beléd költöznek majd a jogszabályok
és károgó madarak.
Dalolva vonulnak a lidércek,
zengnek a zsoltárok.
És nem lesz szükség kanálra,
ha majd altatót kevernek a tejedbe.
Mielőtt elhurcolnának,
inkább zuhanás a boldog önkívületbe.
Vissza a semmibe.
Vissza valakihez, aki mindig
visszavár.

Dettre János (1886–1944). Budapesten született publicista. Szegeden a piaristáknál érettségizik, Kolozsváron szerzett jogi diplomát. Szegeden kormánybiztos, majd 1920-ban Szabadkára emigrál, ahol a Bácsmegyei Napló munkatársa lesz. 1925-ben kiutasítják, visszamegy Szegedre, ahol a Délmagyarország publicistájaként dolgozott. 1944 áprilisában, miután a topolyai gyűjtőtáborba hurcolják, megmérgezi magát.