Vass Tibor

Sajátra hasonlító vers

A Sajátra hasonlító vers az enyém lesz,
én írom,
elragadtatással olvassa majd a rajongótáborom,
és utálkozva mindazok, akik valamilyen
érthetetlen vagy érthető oknál fogva ellenszenvvel
viseltetnek irántam.

Lesznek, akik a Sajátra hasonlító vers
miatt kezdenek
szeretetre méltóságom ellenére
az irántam való utálatba,
ők járnak jobban,
utálatuk a Sajátra hasonlító verssel kezdődik csak,
mit sem sejtenek a K. jó versről
és a Félkész versről,
ők valamilyen érthetetlen vagy érthető oknál fogva
az idáig lemaradtak az érintett lapok
érintett számainak olvasásáról.

Közutálat tárgya nem leszek,
annyian nem olvasnak.
Csömörből csömörbe talán igen,
esnek számosan,
merthogy jó ideig nem írok másként,
a lapok meg közölni akarnak, boldog,
amelyiknek Sajátra hasonlító verset írok.

Olvassák sokan a Sajátra hasonlító versemet,
közöttük nyilvánvalóan lesznek olyanok,
akik azt a következtetést vonják le,
hogy ilyet ők is tudnak, s felírják:
Sajátra hasonlító vers,
és megírják a saját Sajátra hasonlító versüket.

Az utánzásra számos példa adódik,
leutánozzák többen a K. jó és a Félkész versem,
tetszik nekik és a hódolatuk jeléül,
vagy mert sikeresek akarnak lenni,
esetleg nem tudnak mást, leutánoznak.

Esetleg tudnak mást,
de trend a Sajátra hasonlító versek modorában élni,
ezzel lehet érvényesülni,
vagy ha érvényesülni nem is, de vinni valamire,
idáig akár,
netán zöld ágra vergődni,
dűlőre jutni,
esetleg boldogulni csak.

Iskolát teremtek a verseimmel,
amiket én írok,
az enyémekkel tehát,
egyre inkább gyarapszik a rajongóim és
az utálkozók tábora,
mert a Sajátra hasonlító versben is meg tudom
élményszerűen különböztetni
a szentelményeket a szentélményektől,
a saját magamra hasonlító verset
a Sajátra hasonlító verstől.

Nem is igen tudok mást, mint leutánozni magam:
hódolatom jeléül
viszem magam valamire.

Utálkozom, rajongok, csömörlök:
a dűlőre jutás útján
egyenesben vagyok.