Gyárfás Endre

Ha fejsze csattog

Ha fejsze csattog,
a visszhang
már sohase némul el:
ágak között verődik-
vergődik, százezer
darabra törik, a széllel
szóratja szét magát,
odvakat zendít, pincék
méhében bong tovább,
ürgelikakba csetteg,
harkálykoponyába kopog,
ütemétől szétveretődnek
rigófütty-dallamok.
Ha fejsze csattog,
a visszhang
soha már el nem ül:
megörökíti a fejszét
jóvátehetetlenül.

A kidöntött fa gödre

A kidöntött fa gödre
a sötétségre ablak.
A bennszakadt gyökérből
csillagok nem fakadnak.

Holdsarlót sem mutat fel
gyökér alól a kőzet.
Nem ígérkezik rejtett
aranypénz üstökösnek.

Feketeségre tárul
a kidöntött fa gödre.
Tudod-e, hova bámulsz:
távolba vagy tükörbe?