Barna T. Attila

Áprilisi szél

Őt hirdetem,
a szeszélyest, vadat,
idegen rongyokkal kötekedőt,
zúgó, magányos rohamát
az üres tereken,
büszke tornyok előtt,
hirtelen megfordulásait,
váratlan hadicseleit,
ahogy betör
a meglapuló sikátorokba,
átkutat minden zegzugot,
bevág ajtót és ablakot
– szilánkok csattanó zápora! –,
s rohan tovább,
szegezve szuronyát
támad a szél;
nagykapu jajgat, törött
lámpaüveg zörög,
összebújnak a fák is, félnek,
hatalmát rongyos fellegen,
forradalmát a szélnek,

őt hirdetem.

November

Didergő nádak panaszát
hordja a szél,
károgó kabátban fáznak a fák,
kavarog körülötted ezer levél,
hófelhők rohannak
borzongó dombokon,
elolvad egy csillag
arcodon.