Szauer Ágoston

Látszatok

Az udvar vége, drótok négyzete,
levélről csepp hull, süncsalád motoz,
a réten túl a Göncöl, és vele
az égi gömb jár, jól bevált toposz –

a végtelennek mondott szűk világ
nem gömb a gömbben? Gömböknek sora?
A nézőpontot rejtik messzi fák,
csak egy a végtelen, az út oda.

Új helyszín

Teleszkóp, lassan célt keres.
A völgyre kék alkony feküdt,
csak házak, házak mindenütt,
közöttük nincs különleges…,

talán a léghuzat lehet –
az egyik megmozdul, nicsak:
a függöny ablakán kicsap,
s fehéren, hosszan integet,

most öntudatlan így jelez,
a választás hát rá esik,
s bár élhet nyugton reggelig,
a folytatásnak része lesz.