Lászlóffy Csaba

Kisülések a ködben

Zabálhatsz a redőny mögött
terror okádéka után
anarchia szül ördögöt
zabálj zúzott orángután
s ha elfogyott a tejfölöd
végzések (álisten)körök
béklyóját képzeld hogy örök-
lött rutinnal összetöröd

vállcsontod nyilallása mint
villám – szorít  a  bent  a  kint –
meddő kisülések amint
agancsod ágboga a kínt
ködbe lövelli hogy tovább-
adja a zavaros világ

Hullt a hó

„… és lám, csodákat beszélünk róla”
                                    Saint-John Perse

Hiány hava! elégiákat befagyasztó télből
üzenő, láthatatlan (m)érték. Kiváltságokkal
ajándékoz meg az idő a legtöbbünket
minden bizonnyal; mégis mennyi üres vil-
logás és meggyalázott, elhagyott rom.
Önkívületünkben, mint nyálkás anyaméhben,
ocsúdás előtt mohón szívjuk magunkba a
létezés végtelen lehetőségét; persze, az út
a kúszástól a repülésig kifulladással rémítő,
nehéz. A mélységből egy kétes hang kísér,
ahonnan isteneink ki(f)szakadtak. Vajon
fölfedi-e a nappalok kitartó tüze a több (száz)-
ezer éves tévedést?… Az emlékezés sebei
csak a halál előtti szomjat oltó oázisok.