Bolberitz Pál

Lucifer, a démon

    A keresztény vallási tanítás összefüggésében Lucifer (világossághordozó) démon, vagyis bukott angyal. A bibliában angyalnak nevezik Isten küldötteit (angelosz, angelusz=küldött). Az angyalok teremtmények. Tiszta, személyes szellemi lények. Nincs testük, ámbár Isten akaratából – a biblia tanúsága szerint – emberi testben (v. ö. fiatal, fehér ruhás férfi), sőt megszemélyesült természeti erőkben (v. ö. Jelenések könyve), különösen a világ végén, megnyilvánulhatnak. Isten a világ teremtésekor az angyalokat próba elé állította. A próba valószínűleg az volt, hogy az üdvösség tervében az embereket (létrendileg náluk alacsonyabbrendű lényeket) kell szolgálniuk. Mivel az angyalok test híján csak egy választási lehetőség formájában gyakorolhatják szabadságukat, ami egyben végső döntéssé is válik, a szabadság titkából adódóan jól vagy rosszul döntöttek Isten színe előtt. Akik vállalták a szolgálatot, azok a jó angyalok. Akik nem vállalták, azok a rossz angyalok, vagyis a gonosz lelkek, a démonok. A biblia úgy szól mind a jó, mind a gonosz angyalokról, mint akik bizonyos „karokba”, „rendekbe” vannak sorolva. Személyes lények, ezért a biblia meg is nevez bizonyos jó angyalokat: Michaél, Gábriél és Rafaél. Ugyanígy a gonosz lelkek, ördögök közül is megnevezi Lucifert. A gonosz lelket akárhányszor a biblia sátánnak vagy diabolusznak (ellentmondó, szembeszegülő) is nevezi. Azt viszont az előbbiekből világosan kell látni, hogy az ördög nem valamiféle anti-isten. Az ördög teremtmény, tehát nem mindentudó és nem mindenható. Isten megengedte neki, hogy az embert kísértéssel bűnbe vigye. Ám az ember szabad akarattal és Isten kegyelmével ellen tud állni az ördög kísértésének. A kísértés a hűség próbája Isten szemében. Aki a kísértésben helytáll, annak erénye még inkább gazdagodik. A sátánt a biblia szereti őskígyónak, a halál angyalának és a hazugság atyjának is nevezni. És méltán, hiszen mint az embernél magasabbrendű intelligencia, képes az ember tudata elé olyan egyoldalúan beállítani a világot, hogy aki bűnös életével erre alkalmassá teszi magát, rá is lép a csapdára, és a bűnt erénynek, a rosszat jónak, a tévedést igazságnak gondolja. A sátán arrogáns és szemtelen. A jókat és a szenteket, sőt magát Jézus Krisztust is megkísértette a pusztában. Az igazság és a jóság látszatával, a teljes élet ígéretével, holott éppen ő az, aki áldozatait a teljes tévedésbe és a halálba taszítja. Ám a hit és imádság erejével szembe lehet szegülni vele, mert Jézus Krisztus a megváltással megtörte a sátán hatalmát. A sátán a jelen üdvrendben csak utóvédharcokat folytat, ámbár még így is osztogathat halálos sebeket. Isten a történelem ura, és nem Lucifer. Ezt kívánja érzékeltetni a Tragédiában Madách. Akkor vagyunk hűségesek a szerzőhöz, ha nem értelmezzük át a kor vagy saját ízlésünk szerint Madách e remekművét.