Az elhagyott szerető kesergése
Szomorúság hull szívemre,
elhagyott a Kedves;
kinevetnek az emberek –
pillám könnytől nedves.
Jött valaki szép szavakkal,
és őt elorozta,
aki úgy elhagyott, mintha
sosem ismert volna.
Hiába, én szegény vagyok,
az meg tele pénzzel,
villa, kocsi, szép új ruha –
és a nőknek ez kell!
Szinte már az őrületbe
kerget a kín fájón:
nem hallgat rám a Kedvesem,
csakhogy jobban fájjon.
Esküszöm, megkéselem a
szeretőjét máma,
ne előkelősködjön az
oldalán, mint dáma!
Nem bánom, ha a rendőrök
aztán vasra vernek –
hiszen megfizettem bőven
hűtlen szeretőmnek!
|
A passzra vágott krapek sóderolása
Le vagyok most lombozódva,
mert dobott a luvnya,
lahol rajtam, ha rinyálok,
már az egész gurgya.
Jött egy hapi fal dumával,
ő meg megkajálta,
pedig csípte a kókuszom,
frankó voltam nála.
Az a tré, hogy csóró vagyok,
az meg tele stexszel,
kégli, járgány, új hacuka –
a csajoknak ez kell!
Én már mint a bolgár szatyor,
ki vagyok borulva,
hiába tépem a pofám,
nem komál a luvnya.
Nem smonca, hogy meglékelem
a krapekját máma –
akkor adja majd a bankot
a hadovaláda!
Azt se bánom, ha a zsaruk
a hűvösre vágnak –
az a pipec, betartottam
a lökött libának!
|