Fecske Csaba

Vidám sírversek^*

itt nyugszik a szép szavú kis Kántor
számlájára néhány vonás rovatott
mert nem minden poéta kedvére
szerkeszté az És-ben a versrovatot



itt nyugszik Tamás a Tarján
már nem grasszál nő a karján
mint felizgult légy a tarján
a csülkön és a fartőn
túl az evilági fertőn
viseld Tamás amit a sors rádmért
többek közt rólam írt kritikádért



itt – se – nyugszik Eörsi Pista
ki mindig nyílt lapokkal játszott
nem úgy mint a sok álnok sipista
áthullott mindenféle listán
tart tőle még az Isten is tán



(itt) nyugszik immár a Réz is
post lett a modern poézis
nélküle az irodalom
Holmi iroda-lom



itt nyugszik Petőfi druszája Kányádi
elsötétült a Küküllő
a líra szekere árokba borult
a versből kipergett a küllő
itt nyugszik Lator László
a Lyukasóra tudós poétája
a Pegazus túros hátáról
átült Kharón ladikjára
most már mindegy jobb lator
volt vagy bal lator
felőle kedves olvasó
nyugodtan alhatol



itt nyugszik Tandori Dezső
ki egész életében verseken kotlott
követte Szpéróékat halott lett
nem kell neki többé kotlett
se lovak se verebek se ital
találkozhat halott madaraival
nem kerget többé álmot ideát
már tudja odaát jobb-e vagy ideát



lába alatt már nem csikordul kavics
feldobta a bakancsot Gyurkovics
eddig többször el lett halasztva
de most már végleg meg van halasztva
végigélte – habzsolta – az életet
blazírtan várja a végítéletet



itt nyugszik Tornai Jóska
az égi tekepályán koccan
tökegolyója
azt csiripelik a verebek
minden nőbe nyílvesszőt veretett



itt nyugszik Esterházy Péter
odavan alany és állítmány
ebek harmincadjára jutott
az egész nyelvi szállítmány



itt nyugszik Nádas Péter
fölszáradt tintája könnye
legyen néki könnyű a föld
és az Emlékiratok könyve



itt nyugszik a szép Balla Zsófia
kedves arcáról lehervadt a mosoly
szép verseit az idő vasfoga rágja
s még szebb kosztümjeit a moly



itt nyugszik Serfőző Simon
rászakadt a szúette sifon
hanyatt fekszik nem hason
a földben Zagyvarékason



itt nyugszik Nagy Gazsi alant
örökre elnémult kezében a lant.
Nagy Lászlóékkal látom egy csónakban evezni
most már az Istent is néven kell nevezni



itt nyugszik Orbán Ottó
nem ütött be neki soha a lottó
a költő élhetetlen prosztó
nem jut neki se pénz se posztó
míg ifjú volt s nem csüngött le a fél töke
övé volt ha nem is az egész félteke
de a nők szíve és alsóbb fertálya
reméljük az idő vasfoga nem rágja meg a Művet
mint testét nagy műélvezettel a nyűvek



még ki se forrt az idei murci
az öröklétbe szenderült Turczi
egyszerűen elképesztő
meghal az ember legyen bár főszerkesztő



bocsánat hogy még mindig itt tátom a számat
de úgy esett hogy leesett az állam
várom hogy saját halottjának tekint
és felköti majd az állam

^* Akikre éltükben sírverset költenek, elgyászolóikra nyelvet öltenek – további száz évig. (A szerkesztő megjegyzése.)