Kérész Gyula

Négy recept a képtelen szakácskönyvből

A sirály megfőzése:
Az első főzőlevet dobd ki,
a második főzőlevet dobd ki,
a harmadik főzőlevet dobd ki…
a nyolcadik főzőlevet dobd ki
a bográccsal és a sirállyal együtt.

                    (Alekszander Suuman után emlékezetből)

Húsvéti nyúl, humánusan

    Vegyünk egy szép fehér húsvéti nyuszit, és hizlaljuk jó kövérre. (Adhatunk neki kukoricát is, de tömni nem kell, mert gátlásos lesz.) Amikor eléri a vágásérettséget, vagyis: már nem lehet elviselni a bűzt a lakásban, kérdezzük meg a családunk tagjait, hogy paprikást csináljunk belőle vagy pecsenyét? Természetesen azt a választ fogjuk kapni, hogy egy falatot sem tudnának belőle enni, hiszen ez a nyúl könyv nélkül tudja azt a verset, amelyikben az van, hogy ne ily halált adj, istenem. Ilyenkor a legjobb megoldás az, ha megkérdezzük kisgyermekes ismerősünket, hogy van-e húsvéti nyuluk? Természetesen azt a választ fogjuk kapni, hogy van, csak nem tudják, mit kezdjenek vele, hiszen az ő nyuluk, képzeljük el, könyv nélkül mondja azt a verset, amelyikben az van, hogy ágyban, párnák közt halni meg. Tudjátok mit, mondjuk nekik, adjátok ide a nyulatokat, itt van helyette a mienk. Ha áll az alku, vigyük haza az idegen nyulat, verjük kupán, nyúzzuk meg, belezzük ki és süssük jó ropogósra.

Borkorcsolya

    Négytagú családdal (leányanyával és kamasz korú hármas ikrekkel) számolva vegyünk két liter akciós kannabort. Tegyünk bele 20 kockacukrot, 21 szegfűszeget, 8 gerezd citromhéjat és 13 darab fahéjat (természetesen egészet, de ketté is törhetjük őket). Az édes, fűszeres bort tegyük egy kétliteres vagy két egyliteres lábosba, és melegítsük fel 57 fokra, vigyázva, nehogy felforrjon, mert az alkohol elillan. (A „forralt bor”-elnevezés csupán a megrögzött antialkoholisták megtévesztését szolgálja.) Ezután húzzuk félre a lábost, és hagyjuk állni a bort, hogy a fűszerező anyagok kivonódjanak. Eközben vegyünk gipszmintát a korcsolyánkról, töltsük a mintába a forralt bort, és tegyük a mélyhűtőbe. Ha a bor csonttá fagyott, távolítsuk el a gipszet, csatoljuk fel a borkorcsolyákat, és addig csúszkáljunk velük, amíg le nem olvadnak. Ha nem tudunk vagy nincs hol korcsolyázni, el is fogyaszthatjuk a borkorcsolyát. Tetszetős tálat készíthetünk például oly módon, hogy a tál közepére elhelyezzük az egyik korcsolyát, a másikat pedig egy kobbleres mozsárban apró darabokra törjük, s a törmelékjeget az ép korcsolyára öntjük. Ha nem akarjuk, hogy vendégeink már a szagáról felismerjék a forralt bort, fújjunk rá dezodort.
    A mélyhűtött forralt borhoz dobozos „Ice tea” való. (Fejenként egy iccével számolhatunk.)

Tanyasi fecskefészekleves

    Kínában a fecskék olyan növénnyel bélelik fészküket, ami nálunk nincsen, ezért hazai alapanyagból a következő módon főzhetünk fecskefészeklevest:
    Keressünk egy tanyasi házat, amelynek eresze alatt fecskék tanyáznak, s szedjünk le egy fészket. Természetesen nem volna humánus, ha fiókástól szednénk le, ugyanis ilyenkor még elég híg a belseje, várjuk meg, amíg a kicsinyek kirepülnek. Kaparjuk ki a fészekből, amit a fiókák termeltek, és tegyük félre a tésztához, majd rakjuk a fészket pár percre forró vízbe. Amikor feljön a víz színére, húzzuk ki belőle a műanyag- és fémszálakat. A filézett fészket hagymás zsírban pirítsuk meg, s tegyük félre. Közben a fészek tartalmát morzsoljuk szét az ujjaink között, s 10 deka liszttel és egy tojással összegyúrva készítsünk lágy tésztát. Formáljunk belőle vékony lapot, majd a lap egyik felére egyenletesen szórjuk szét a fészek megpirított darabjait, hajtsuk rájuk lap másik felét, s egy éles derelyemetszővel vágjuk ki őket a fészkes fenébe.
    Utána köptető szirupot igyunk.

Kakaós csiga-biga

    Vegyünk annyiszor tíz deka csigát, ahány vendéget hívunk. Persze nem mindegy, hogy milyen csigát veszünk: a búgócsiga ízetlen, a facsiga rágós, a bíborcsiga pedig olyan, mintha egy tubus sötétpiros festéket enne az ember, még a cinóber vagy az indigó is jobb. Legízletesebb az éti csiga, csak az a baj vele, hogy ki kell csalni a házából, s nem mindegyik kedveli a tejet-vajat. Persze megehetjük a csigaházat is, de ha nincsen csontritkulásunk, akkor jobban járunk, ha meztelen csigát veszünk. Lehetőleg ivarérett példányokat szedjünk, mert az apró meztelen csigát nehezebb elkészíteni, és találgatásokra adhat okot. Egy-két csigát nyersen is bekaphatunk, de ne vigyük túlzásba, mert klausztrofóbiás is akadhat köztük. Az elkészítés módja a következő:
    Egy kidobásra szánt, sűrű szövetű szűrőben mossuk le a csigákról a nyálkát, majd öntsük őket egy megfelelő méretű lábosba, amelyet nem akarunk másra használni. Egyik kezünkkel terelgessük vissza a lábosba az atletikusabb példányokat, a másikkal pedig szórjunk rájuk annyi kakaót, hogy vendégeink ne lássák, mi van alul.