Pienták Attila

Adalékok a középkori és kora újkori céhlegénymozgalmak történetéhez

    1. Az ulmi Fönixstein rabbi kiemelkedő képességű sakkozó hírében állott. És éppen ez volt a baj, mert a városban akkortájt még senki sem ismerte ezt a játékot. Senki.

    2. Feltételezhető, hogy a régiségben úgy tartották: amikor céheslegény születik, megáll egy csillag az égen, sugára levilágít a földre, s végigtapogat a megifjodott, egészséges, csupa boldogság emberek lelkes arcán. Köröttük állatok láthatók, szelíd jószágok valamennyien. A két szélen egy-egy bőtejű tehén bólogat. Minden így marad, hitték, egy kis időre legalább, amikor céheslegény születik.

    3. Nagyban lovagolt ki a poitiers-i őrgróf rókavadászatra, amikor egyszer csak szembejött vele a paraszt. Megálltak mindketten, az őrgróf levetette magát paripájáról, s elébe térdepelvén illő módon köszöntötte a parasztot:
    – Isten bőkezű áldása legyen Poitiers kegyelmes fejedelmének minden napján, szerencse kísérje minden lépését!
    – Úgy bizony – hagyta helyben a paraszt, azután ki-ki ment tovább.

    4. A céheslegények túlélési hármas szabálya:
    1. Rendszeres fogmosás.
    2. Törhetetlen egyistenhit.
    3. Gyeptégla.
    A saragosai illetőségű Corazon is ennek megfelelően próbált élni, de – úgy kell neki! – karó tetején végezte csakhamar.

    5. A kéttornyú bresciai székesegyház építésekor fogadást kötött az Ördög és a Jóisten, hogy amelyikük tornya először készül el, az győz. Az egykorú ábrázolatok mindegyikén éppen munka közben látható az épület, s ma sincs ez másként: mint ismeretes, a templom azóta is befejezetlenül áll. Hát, majd kiderül.

    6. Hogy mibe őrültek bele leggyakrabban a céheslegények? Melyikük mibe. A legkülönösebb eset talán az ipswichi tímártanonc, Sajnos Webster nevéhez fűződik (XVII. század), aki egy nap ráébredt, hogy II. Jakab tulajdonképpen nő. És bár felismerésével teljesen egyedül maradt, a gondolatot mégsem tudta sokáig elviselni ép elmével.

    7. 1582. január 4-ének délutánján örökre lehunyta szemét egy morvaországi falucska tisztességben megvénült kovácsmestere. Csupán javaslatképpen: nem volna-e érdemes ettől kezdve számítani az újkor történetét?

    8. A céheslegény-viccek durva divatja idején lehetett hallani ilyeneket, mint például:
    „Két céheslegény beszélget.
    – Igaz, hogy a feleséged naponta háromszor fésülködik?
    – Féláron. De miért kérded?
    – Na hallod! Nekem azt mondták, az erdőn át rövidebb.”
    Hanem azután új divatok jöttek, mint rendesen.

    9. – Elmegyek meghalni – mondta a király.
    – Mi is! Mi is! – felelték lelkesen a többiek.