Kelemen Lajos

Archeopteryx

Hangot is ad? – talán az idő, más mi késztené,
csúf rikácsolása

csitíthatatlan,
akár az álom, melyben éjjel a szél
nyomta, föl-földobálta,

és ímhol az ösvény,
a virradat: most bársonypuha kifutópálya,

s ő, zihálva bár, szárnyat tár,

lassú, haszontalan rémek: két álmos szemű,
otromba sárkány fölött,

mint a szúnyograj,
napszám ott köröz; ameddig új lény.

Busterre gondol

Ha olyan mozdonyt
lát – Busterre gondol; az őrült utazásra,
mely ragyogva ér véget a romokon

mint ósdi háború, nevenincs
állomásnál,

és Buster, kótyagosan a történtektől,
kis fölösleges lélek,
képén még száradt szigor;

s ahogy elszabott zsákruhaként
lötyög rajta
a győztesek uniformisa,
kit nem mosolyogtat;

látva, személyében mivé teszik egymást:
katona, bohóc.