Életműve: húsz kötet (regények, novellák, esszék, publicisztika). Jellemző írásaira: a spirituális realizmus. Jelenleg: szabadfoglalkozású, számos társadalmi tisztség viselője. Képesítése szerint középiskolai tanár. 1990–92 közt a Magyar Írószövetség elnöke.
Díjai, kitüntetései: József Attila-díj (1970), SZOT-díj (1974), Pielrzek-díj, Lengyelország (1980), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), Kossuth-díj (1994), Magyar Örökség-díj (1998), Tiszatáj-díj (1999), Év könyve Díj (1999), CET-díj (2000), Magyar Művészetért Díj (2000).
Bővebbet róla: írásaiból, a méltatásokból és az olvasóktól. (Vallomás helyett alább összeállítás az író utóbbi évekbeli nyilatkozataiból.)
Az írónak az a feladata, ha neki valami egy kicsit fáj, azt felnagyítsa, mások számára is átélhetővé tegye. Nekem az a hibám is, ami az erényem: mélyen át tudom élni a másik ember gondját-baját. Ez manapság különösen fájdalmas dolog, mert erősen érzem, hogy nem lehet maradéktalanul boldog az ember. Amíg egyetlenegy ember is van, aki iszonyatos nyomorúságban és brutalitásnak kitéve tengődik, addig a többiek sem lehetnek felhőtlenül boldogok, és nem is szabad, hogy azok legyenek. (…) Arra szeretném mindannyiunkat rádöbbenteni: az élet értelme éppen abban rejlik, hogy felismerjük, milyen értelmetlenségben él az, aki csak eszik, iszik, alszik, szeretkezik, vagyont gyűjt, felfordul. Ha tudja és hiszi az ember, hogy egy szellemi valóságból érkezett ide, és majd a halála pillanatában nem ő, nem az igazi énje semmisül meg, hanem csak egy átmeneti földi formáció, egészen más színt kap az élete.
Hiszem, hogy van egy központi teremtő-rendező elv mindenekfelett, amelyik a történelmet irányítja, és az, amit most magunk mögött látunk, csupán az okozatok világa. Továbbra is hiszek benne, hogy egyszer elkészül a világ, s hogy mi társteremtői vagyunk a jövőnek. (…) A saját, ajándékba kapott képességeinket, tehetségünket kell kibontakoztatnunk és felhasználnunk a világ javára. Minden embernek megvan a feladata, amit teljesítenie kell, amiért megszületett.
Szeretném, hogy úgy menjen át a következő évezredbe ez a sokszor megtépázott ország, hogy ne szégyellje erkölcseit, hogy szolidárisak legyünk egymással, és mosolyogjuk meg azokat, akik kizárólag a pénz bűvöletében élnek. Rossz volt fölöttünk az ideológiai nyomás; másképpen, de rossz lehet a pénz uralma is.
