Császi Ferenc

fafaragó (Hajdúszoboszló, 1932. október 12.)

    Parasztcsaládban születtem. Már gyermekkoromban szerettem fúrni-faragni, ezért kerékgyártó-mesterséget tanultam. 1954–1983-ig kerékgyártó kádár kisiparosként dolgoztam. 1975 óta foglalkozom fafaragással, népművészeti tárgyak készítésével.

Ebédlőgarnitúra (bognárszerkezetű)

    Az ősi kerékgyártó szakma mesterei szekeret, szánkót, talicskát, jármot, szerszámnyeleket, a parasztember használati tárgyait készítették. Ezek olyan szép formával és motívumkinccsel rendelkeznek, megérdemlik, hogy átmentsük a ma embere számára bútor és használati tárgyak formájában. Készítéséhez szívesen használom a kovácsoltvasat, amely nemcsak díszíti, hanem tartó és rögzítő funkciót is ad a szerkezeteknek. Általában ebédlő- és hálószobabútort készítek, a saroglya, a járom és a bognárszerkezetet felhasználva. A régi parasztbútorok formáját megőrizve karos gondolkodószéket, tékát (iratok és ital tárolására használt szekrény) is faragok a garnitúrához. Ezek mellett faragok zsindelytetős haranglábat, szövőszéket, bölcsőt, szuszékládát, fejfát, kopjafát. Iskoláknak és óvodáknak készítek szabadtéri játékokat, egy- és kétlovas kocsit, madaras, krokodilos hintát, oszlopos forgót, tornaszeres csúszdát, mászókát, bordásfalat, fazekas korongozót stb. 1975-től megszűnéséig, 1993-ig tagja, majd vezetője voltam a debreceni Kölcsey Ferenc Megyei Művelődési Központ tárgyformáló stúdiójának. A Hosszúpályi Úti Iskola épületét alkotóházzá alakítottuk át, beltéri és kerti bútorokat, kerítést és gyermekjátékokat faragtunk. 1980 óta tagja vagyok a Velemi Népművészeti Stúdiónak, ahol a népművészet csaknem minden ágát művelik az ország minden tájáról összesereglő alkotók. Fagerendákból közösen építettük meg az alkotóházat és a műhelyeket, a patak fölé hidat emeltünk, bútorokat, udvari gyerekjátékokat készítettünk. Ezenkívül több hazai és külföldi alkotótáborban vettem részt, úgymint Debrecenben, Tiszafüreden, Sárospatakon, Tokajban és Velemben. 1987-ben Kölnben egyházi óvodáknak készítettünk udvari játékokat. 1991-ben a japán Inamiban, a nemzetközi szobrász és fafaragó táborban székely kaput és haranglábat készítettünk Péterfy László szobrászművésszel. 1996-ban a cseh Tribec nemzetközi fafaragó táborában madárhintát, mászókát és krokodilos hintát faragtunk Kovács Mihály kollégámmal.
    Jelentősebb pályázatok és kiállítások: 1977-ben az Országos Népművészeti Kiállításon Nyíregyházán Gránátalma nagydíjat kaptam a járom formáját idéző ebédlőgarnitúrámért. 1979-ben ismét Gránátalma-díjban részesítettek bognárszerkezetű bútoromért, 1981-ben aranyplakettet, 1985-ben ezüstplakettet kaptam. Siófokon az országos kismesterségek művészete pályázaton első díjjal jutalmaztak, 1982-ben másodikkal, 1985-ben harmadikkal. Az első országos bútorműves pályázaton első díjat kaptam Debrecenben. 1996-ban a debreceni megyei népművészeti kiállításon nívódíjban részesítettek.
    Több mint hatvan hazai és külföldi kiállításon vettek részt bútoraim. A jelentősebbek: 1977 Finnország, magyar népművészeti kiállítás, 1981 Bulgária, VII. nemzetközi népművészeti kiállítás, 1982 Svédország, magyar népművészeti kiállítás, 1982 és 1989 Litván Szocialista Köztársaság, magyar népművészeti kiállítás, 1989 Hajdúszoboszló élő népművészete kiállítás, 1991 Japán, Inami nemzetközi szobrász és fafaragó tábor alkotóinak kiállítása.
    1982-ben kaptam meg a népi iparművész címet, 1991-ben a népművészet mestere díjat. A feleségem és két lányom is gyakran elkísért az alkotótáborokba, amelyek nagy hatással voltak rájuk. Erzsébet lányom újságíróként népszerűsíti a népművészetet, Irén néprajzos–muzeológus, emellett óraadó az egri főiskolán, nemezel, korongozik, népi gyermekjátékok készítését oktatja. Két unokám néptáncot tanul.