Pályarajzom az objektív harmadik személyben:
Sokgyermekes családból származik. Szülei Tajnafői József erdőmérnök és Keserű Anna tanítónő. Négy fiútestvére közül valamennyien mérnökök. 1938–1990-ig Kaposvárott élt családjával.
1950-ben érettségizett a kaposvári Leánygimnáziumban. 1950–1955 között a Soproni Erdészeti Egyetem hallgatója. Az erdőmérnöki diploma megszerzése után – édesapja nyomdokait követve – a Somogyi Erdőgazdasághoz kerül. Két év megszakítással itt dolgozik húsz évig: erdőművelési, erdőtelepítési, tájrendezési munkakörökben. Munkája nyomán új erdőtelepítések, parkerdők, arborétumok gazdagítják Somogyországot. 1956-ban a Vállalati Munkástanács tagja, ezért 1957-ben eltávolították az erdőgazdaságtól.
Két évig a Somogy megyei Földmérő Munkaközösség tagjaként dolgozik. 1957-ben köt házasságot Dr. Tarján László kórházi főorvossal, házasságukból két leánygyermek született: Katalin (mérnök, az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságának főtanácsosa) és Zsuzsa (reumatológus szakorvos, a Budai Irgalmasrendi Kórházban). Két leány- és két fiúunokája van.
1977–1979-ig az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal természetvédelmi felügyelője Somogy megyében. Ezen idő alatt szerezte meg a környezetvédelmi szakmérnöki képesítést (kitűnő eredménnyel). 1982-ben doktori minősítést nyert a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. 1979– 1988-ig a Somogy Megyei Tanács környezet- és természetvédelmi titkára. Nevéhez fűződik az 1976. évi első környezetvédelmi törvény végrehajtásának megszervezése Somogy megyében. Ugyanezen időszakban – társadalmi munkában – a Kaposvár Városszépítő Egyesület elnökeként tevékenykedett. 1988–1990-ig a Dél-Somogyi Fagazdasági Társulás vezetője. 1990–1994-ig a Somogy megyei 2 sz. választókörzet országgyűlési képviselője. Az Antall–Boros kormány környezetvédelmi államtitkára volt.
Ezen időszak alatt készültek el a Környezetvédelmi- és Területfejlesztési Minisztériumban az 1995. évi környezetvédelmi törvény és a nemzeti környezetvédelmi program szakmai anyagai.
Nyugdíjba vonulása után a Környezetvédelmi Minisztériumban szaktanácsadóként, 2000-től pedig a Balaton Fejlesztési Tanácsnál környezetvédelmi szakértőként tevékenykedik. 1994 óta a Nemzetközi Zöld Kereszt Magyarországi Szervezetének elnöke.
Publikációi: A Dél-Balaton és környéke (1986); Somogy megye természeti értékei (1989); A Zselic (2001).
Kitüntetések: Pro Urbe (Kaposvár), Munka Érdemrend Ezüst fokozata, Széchenyi Emlékérem, Az emberi környezetért kitüntetés.
