Örkényi Éva

színész (Törökszentmiklós, 1932. augusztus 27.)

    Szülővárosomról nem sok emlékem maradt, mert már egyéves koromban felköltöztünk Budapestre. Édesapám sok mindennel megpróbálkozott, hogy családját eltartsa, míg végül sikerült egy bankban tisztviselői álláshoz jutnia. Színészi és írói ambíciói is voltak, amiket gyermekeiben próbált megvalósítani. Így már hároméves koromban Róna bácsi gyermekszínházában volt az első fellépésem, ami olyan sikeresnek bizonyult, hogy rögtőn Ragály Elemér gyermektársulatánál kaptam babaprimadonna minőségben szerződést. Nagyon sokat utaztunk, a vidéki városokban is tartottunk előadásokat, na és persze tanulni, próbálni is kellett.
    Ötévesen Lakner bácsi társulatához kerültem egy komoly szerződéssel, amelyben nemcsak az előadások száma volt meghatározva, de énekelni, táncolni taníttatásom és a sajtó és filmi menedzselésem is benne foglaltatott. Sajnos a zsidótörvény betiltatta Lakner működését, így kerültem Siliga Ferenc gyermektársulatához, majd amikor már jól tudtam olvasni, a Magyar Rádió Kilián Zoltán által vezetett gyermektársulatával is felléptem. Mindez sok elfoglaltságot jelentett, és apám úgy döntött, hogy magántanulóként folytassam tanulmányaimat, legnagyobb bánatomra, mert nagyon szerettem iskolába járni. Közben már a Vígszínházban és a Madách Színházban is szerepeltem kisebb-nagyobb gyermekszerepekben, így alkalmam volt a nagy sztárokkal egy levegőt szívni. Bulla Elma, Benkő Gyula, Muráti Lili, Orsolya Erzsi, Mihályi Ernő, Somlay Artúr sok szeretettel tanítgattak és foglalkoztak velem.

Tennessee Williams: Üvegfigurák (Gobbi Hilda partnereként)

    Az is apám döntésére született, hogy korengedéllyel felvételiztem előbb a Színészegyesület iskolájába, majd annak megszüntetése után a Színművészeti Főiskolára vettek át, és itt kaptam diplomát 1950-ben. De már 1948-tól az akkor megalakult Úttörő Színházban játszottam mint főiskolás, osztálytársnőmmel és barátnőmmel, Békés Italával együtt, olyan nagyszerű művészek irányításával és rendezésével, mint Fábry Zoltán és Horvai István. Egy-két év után azonban meguntam az örökös gyerekszerepeket, végre felnőtté akartam válni, és ezért leszerződtem a Debreceni Csokonai Színházhoz, ahol életem és pályám legszebb öt évét töltöttem jobbnál jobb szerepek és színészek társaságában, Téri Árpád igazgatásával.
    Itt teljesült a vágyam, hogy végre klasszikusokban is kipróbálhassam magam: Shakespeare, Molière, Schiller, Beaumarchais hősnőit játszhattam. Kiváló művészek voltak a partnereim, mint Békés Rita, Simor Erzsi, Márkus László, Mensáros László, Soós Imre, Solthy Bertalan, Latinovits Zoltán – hogy csak egy párat említsek. A sok kitűnő rendező is hozzájárult a nagyszerű előadások létrehozásához, mint Vámos László, Lendvai Ferenc, Berényi Gábor.
    Debrecenben mentem férjhez, és itt született a kislányom.
    1957-ben Téri Budapestre szerződésével felbomlott a társulat, én is visszajöttem a fővárosba, a József Attila Színházhoz szerződtem. Fiatal színház volt még akkor, alig kétéves működéssel. Az épület is csak lassan, évek folyamán vált igazi színházzá Fodor Imre igazgatásával, aki nagyszerű érzékkel megválasztott műsorpolitikával tudott egy sikeres és népszerű színházat megteremteni a peremvárosban. Klasszikus és zenés vígjáték egyaránt szerepelt a műsoron, és ez a sokoldalúság tette sikeressé, vonzóvá a közönség körében.
    Több mint harminc évig voltam a színház tagja, és innen mentem nyugdíjba 1987-ben, de kapcsolatom a színházzal most sem szűnt meg.
    Sok szerepet játszottam, nehéz kiválasztani a legkedvesebbet, de talán Tennessee Williams: Üvegfigurák című darabjában Laura figurája volt a legkedvesebb és erre az előadásra gondolok vissza a legszívesebben.
    A színházi munkán kívül sokat dolgoztam a Rádióban is: Szabó család, Kíváncsiak klubja, no meg a gyerekek kedvence, a Szíriusz kapitány nagyon népszerű adások voltak. Játszottam a Televízióban, filmeztem, szinkronizáltam, csak visszagondolni is sok, mennyi mindenben szerepeltem 67 év alatt, hiszen ennyi ideje vagyok a pályán. Majd egyszer, ha lesz időm és kedvem, no meg lesz, aki kíváncsi rá, elmesélem bővebben élményeimet. Most csak ennyire futotta a hetven sor korlátaiba szorítva.