Fülöp Lajos
nyelvész, etnográfus (Karácsond, 1932. augusztus 19.)
Gyöngyös
Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.
Házai közt kószálok olykor
– már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
s rám köszönnek az emberek.
Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
dédelgette a vágyakat.
Ez gimnázium… Alma Mater…
Emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
útjára vonzó vonzalom.
Tűnt időben rajzik az emlék…
(Nyitott-lehullott sok virág.)
Vad háború, hányatott évek –,
s hittük, eljön egy jobb világ.
Kéklő hegyek ölelnek körül,
tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
versíró kedvem mámora.
Ez a város az én világom:
múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
jelenem, jövőm – öregségem.