Fülöp Lajos

nyelvész, etnográfus (Karácsond, 1932. augusztus 19.)

Gyöngyös

Ez a város az én világom:
      múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
      jelenem, jövőm – öregségem.

Házai közt kószálok olykor
      – már minden követ ismerek –,
hangulatos utcáit járom,
      s rám köszönnek az emberek.

Kicsi köz… Itt apám búcsúzott,
      anyámra meg a gond szakadt –,
és egy kopott ruhás fiúcska
      dédelgette a vágyakat.

Ez gimnázium… Alma Mater…
      Emberformáló otthonom:
a soha meg nem elégedés
      útjára vonzó vonzalom.

Tűnt időben rajzik az emlék…
      (Nyitott-lehullott sok virág.)
Vad háború, hányatott évek –,
      s hittük, eljön egy jobb világ.

Kéklő hegyek ölelnek körül,
      tölgyerdők őrző sátora,
szőlősoros, bortermő lejtők –,
      versíró kedvem mámora.

Ez a város az én világom:
      múltam, jelenem – ifjúságom.
Küzdelmeim és örökségem:
      jelenem, jövőm – öregségem.