Vallomás helyett a kölcsönvett szakmai összefoglalóra bízom hiteles pályarajzomat.
1950–55: MIF, mesterei: Jets György, Szervánszky Jenő és Rozs Endre. 1959-ben volt első önálló bemutatkozása (Hübner Arankával és Szenes Zsuzsával) a Műcsarnokban. 1968-tól a Prizma 13 csoport tagja. 1974: 3. Fal- és Tértextil B. II. díj, Szombathely; 1975: Munkácsy-díj. A főiskola után évekig nyomott és kézzel festett textilanyagot, függönyöket készített. Anyagait a grafika uralta, az erős kontúrok és a színes foltok játéka jellemzi montázsszerű kompozícióit. Monotípia eljárással nyomott anyagainak motívumai emberi figurák, növények, madarak, különféle termések voltak. A 60-as évek közepén új technikák segítségével új irányba fordult: a kötés, horgolás, hímzés hagyományos technikájával, és sok évszázadon át alkalmazott ötleteivel kötetlenebb és felszabadultabb formálás- és gondolkodásmódot érvényesített a megszokott textilmunkákban. 1968-ban a Textil-Falikép című kiállításon törekvéseiknek köszönhetően vált nyilvánvalóvá a magyar textilműfaj megújulása – ennek a gyorsan felvirágzó textilmozgalomnak egyik meghatározó alakja volt. 1968-ban egyéni kiállítást rendezett a Csók galériában. Kezdetben még párhuzamos úton haladt a többiekkel, de a hetvenes évek elején a sík textilektől továbblépett a térkompozíciók felé. Első nagyszabású műve a Pad (1972). Az életnagyságú nőalak és a közvetlen környezetét alkotó fülke megformálása a textilműfaj adottságait és lehetőségeit követi, de az alak mégsem csak dekoratív jelenség; a térben plasztikai igénnyel jelenik meg. A kompozícióban használt anyagok – juta, filc – a következő években is a legfontosabb matériái. Filcből készült, falra akasztható munkái is plasztikusak, lényegében domborítással, hímzéssel és más technikákkal alakított textilreliefek (Szirén, 1972; Három angyal, 1976). 1974-ben az IKM-ben bemutatott Történet (Életút) című kompozíciója textilplasztikai törekvéseinek nagyszabású összefoglalása volt. A 24 méter hosszú, spirális háttérből és életnagyságú alakokból álló mű egy nő életének stációit idézte fel a születéstől a halálig. Az alakok plasztikus megformálása az alkalmazott anyagok és technikák sokféléségével, valamint az előre megformált és az improvizált részek játékával párosult. A néző – belépve a kompozíció terére – maga is részévé vált annak. A hetvenes évek második felében kisméretű plasztikus textiltárgyakat készített, majd a perui inka textilek hatására titokzatos pszeudokultikus tárgyakat. A nyolcvanas évek elejétől munkásságában a textilt a papírmasé váltja fel, 1988-ban készül el nyolc, az egri Flóra szálló éttermében elhelyezett, életnagyságú, magyar és török vitézeket ábrázoló papírszobra. Ezután már alig szerepel kiállításokon; műtermébe visszavonulva dolgozik.
