Művész szülők gyermeke vagyok, őseim vagy rokonaim között természettudományokkal foglalkozó nem található. Apám Almár György festőművész és lakberendező, anyám Veszprémi Lili zongoraművész és zenepedagógus volt. A művészetek szeretetét tőlük örököltem és tanultam. Ennek ellenére gyerekkorom óta csillagásznak készültem, pályám egyenesen vezetett az ELTE matematika–fizika szakán keresztül az akadémiai Csillagvizsgáló Intézetbe még 1954-ben. Azóta kutatóként – tíz év megszakítással – ez a munkahelyem. Feleségem, dr. Illés Erzsébet ugyancsak csillagász, akivel 1959 óta élünk boldog házasságban, és akivel együtt is dolgozunk, főképp a felső légkör szerkezetének, sűrűségfluktuációinak kutatásában.
A kutatási téma megjelölése tulajdonképpen felvet egy kérdést: valóban csillagász lettem-e, vagyok-e egyáltalán? Akik cikkeimet és könyveimet olvassák, rádió- és tévészerepléseimet figyelemmel kísérik, azok számára világos, hogy noha foglalkozásomat csillagászként jelölöm, valójában évtizedek óta kizárólag űrkutatással foglalkozom. Az ötvenes évek közepe óta az asztronautika, a műholdak és űrszondák világa az, ami igazán érdekel – mind kutatóként, mind a kutatások szervezőjeként, mind ismeretterjesztőként. Arra vagyok büszke, hogy 1956-ban részt vettem az első, asztronautikával foglalkozó bizottság, majd egyesület megalapításában, nem sokkal később a mesterséges holdak megfigyelését végző magyar hálózat létrehozásában, később a Kozmikus Geodéziai Obszervatórium megalapításában, az első, űrkutatással foglalkozó egyetemi kurzusok megindításában, az Űrhajózási lexikon és más alapvető művek szerkesztésében stb. Űrkutatási munkásságomért lettem 1980-ban a fizikai tudományok doktora és címzetes egyetemi tanár, 1997-től az Űrkutatási Tudományos Tanács elnöke.
A rádióban 1946-ban szerepeltem először, első csillagászati előadásomat 1951-ben tartottam, első tudománynépszerűsítő cikkem 1952-ben jelent meg a Természettudományi Közlönyben. Az Élet és Tudományban évtizedekig rendszeresen megjelenő Kozmikus Krónika és számtalan más cikk és előadás szerzőjeként, valamint könyveimben is folyamatosan azt a meggyőződésemet próbáltam terjeszteni, hogy mennyire fontos, hasznos, sőt jövőnk szempontjából alapvető jelentőségű a világűrben folyó űrkutatási és űrhasznosítási tevékenység. Sajnos nem vagyok, nem lehetek biztos abban, hogy sikerült erről az olvasókat meggyőznöm. S egyre kevesebb az olyan fórum Magyarországon, ahol igénylik a tudományos ismereteket.
A csillagászat és az űrkutatás is nemzetközi együttműködést kíván. Több nemzetközi szakmai szervezet mellett elsősorban a Kármán Tódor alapította Nemzetközi Asztronautikai Akadémia tagjaként és egyik vezetőjeként dolgozom különféle nemzetközi asztronautikai programokban, például az egységes terminológia és egy 16 nyelvű szótár létrehozásában. Kedvenc témám mégis a Földön kívüli civilizációk kutatása tudományos eszközökkel, az e kutatásokat koordináló SETI bizottság alelnöke voltam tizenöt éven keresztül.
Ez a négy ügy, a kutatás, a szervezés, az oktatás és az ismeretterjesztés foglalkoztat csaknem ötven éve. Lehet, hogy így a spektrum túl széles, valószínű, hogy egyetlen téma mélyebbre hatoló kutatásával nagyobb sikereket érhettem volna el, de ennél szélesebb az érdeklődésem, és a nagyfokú specializálódás soha nem elégített ki. Bár gyermekeink nem folytatják szép foglalkozásunkat, örömmel tölt el, hogy részben az egyetemen, részben a Magyar Asztronautikai Társaságban ma is rendszeresen találkozom olyan fiatalokkal, akik lelkesednek az űrkutatásért, és készek erre a nem könnyű pályára lépni.
