Sedlmayr János

építész (Bécs, 1932. április 10.)

    A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának elvégzése után Gerő László hívására az Országos Műemléki Felügyelőséghez (OMF) kerültem. Hamarosan sok és érdekes feladatot kaptam Győr, Sopron, Vas és Veszprém megyében. Kezdetben néhány soproni lakóház, a kőszegi, valamint a nagyvázsonyi vár helyreállítását terveztem. Többféle hatósági munka is akadt, máshol felméréseket és vizsgálatokat végeztünk, terveinket művezettük. Az OMF-ben építészek, művészettörténészek, kőszobrászok és adminisztratív beosztottak kis létszámú, de kitűnő szakemberegyüttese dolgozott.

Visegrád, várrendszer a völgyzáró fallal (elméleti rekonstrukció)

    A hatvanas években terveim szerint készült el több soproni helyreállítás (Új u. 11. középkori zsinagóga, Fabricius-ház hátsó szárnya, több lakóház), a bozsoki Sibrik-kastély, a nagyvázsonyi Vár és a Szent István-templom, Pannonhalmán a kerengő, majd a kőszegi Vár, a visegrádi Lakótorony. Várak helyreállításáért 1964-ben Ybl-díjat kaptam, ami nagy elismerést jelentett.
    Az OMF-en belüli munkatársaktól, vezető szakemberektől sokat tanultam. Gerő Lászlótól a helyreállítások artisztikus megoldását igyekeztem ellesni, Szakál Ernőtől a középkori szerkesztések szinte titokszámba menő gyakorlatát, Horler Miklóstól az elvi-módszertani kérdéseket, Entz Gézától és Dávid Ferenctől a kutatások fontosságát.
    A hatvanas években egyre több tervpályázaton vettem részt OMF-beli munkatársakkal vagy feleségemmel. Ezek közül jó néhány sikeres volt, több első díjat is szereztünk. Új épületet is terveztem: ezek közül különösen fontos volt számomra a Tárnok utcai lakóház, amelyben ma is lakunk.
    A hetvenes évek elején több új, számomra fontos helyreállítási tervet készítettem. Szép feladat volt ekkor a győri székesegyház Hédervári kápolnájának helyreállítása, a hidegségi rotunda bemutatása, a budapesti volt domonkos kolostor maradványainak bemutatása a Hilton Szállón belül. A soproni Ó-zsinagóga és Tábornok-ház pedig a legjobban sikerült soproni helyreállításaim.
    A műemléki helyreállításokban a Velencei Charta elvi ajánlásait igyekeztem követni, noha az egyszerű receptként sohasem használható. A magyar műemlékek jellege és pusztulásuk mértéke bizonyos különbségeket is megkövetel tőlünk, gyakorta óvatosabb beavatkozást igényel (hogy a megmaradt kevés eredetit a kiegészítések ne nyomják el), máskor invenciózus hozzátéteket, hogy az elpusztult tömegre, térre vagy részletre jelzéssel utaljunk. Magyarországon ez utóbbira több jó példa is akad, az építészek a helyreállítások során erre tudatosan törekedtek. Ezért is érdekes számomra a magyar gyakorlatunk, ezért készítettem többféle bemutatást elpusztult boltozatok, elpusztult terek és hiányzó részletek pótlására. A történeti örökséget tehát mai építészeti eszközökkel igyekeztem ötvözni, ezt követeli meg tőlünk a hitelesség elve, illetve a hamisítások elutasítása.
    A nyolcvanas évek második feléig jól működő műtermek az OMF-ben szétoszlottak, ezután a vezető tervezők inkább külön-külön dolgoztak. Ennek előtte készítettem még a soproni Szent Mihály-templom homlokzat-helyreállítási tervét, az ozorai vár és a hédervári kastély felhasználási tervét. A vértesszentkereszti rom bemutatása csak később fejeződhet be.
    Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal Restaurátori Központjának keretében most elsősorban a folyó helyreállításokat művezetem. Emellett elpusztult műemlékek elméleti (rajzi) rekonstrukcióival foglalkozom, ami érdekes hobbi jellegű feladat. Ezeknél felhasználhatom a közel százhúsz műemléknél szerzett ismereteket.