Veszpréminek vallom magam, bár nem ott születtem. Minden a „királynék városához” köt. A piarista neveltetés, a regős-cserkész balladacsoport népi-nemzeti szellemiségének életre szóló élménye. Később a családalapítás, gyermekeink felnevelésének sok apró öröme.
A Zeneakadémián Vásárhelyi Zoltán osztályába kerültem. Ligeti György, Gárdonyi Zoltán, Szöllősy András, Országh Tivadar (hegedű) voltak a mestereim. Még ma is áhítattal lépek a művészet csarnokába.
Főiskolai tanulmányaim után visszavonzott városunkba a veszprémi társadalom igénye a gazdag hagyományú, háború szétdúlta dalkultúra újjáélesztésére a megyei zeneiskolai hálózat kiszélesítése, az erre épülő középfokú zeneoktatás („konzi”) perspektívája, a zeneélet színvonalának hivatásos irányba fejlesztése. Életutam a veszprémi Csermák Antal Zeneiskolában kezdődött, majd a megye zeneiskoláinak szakfelügyeletével folytatódott fenti célok érdekében. A forradalom után megszerveztem Veszprém város vegyeskarát és a Veszprémi szimfonikus zenekart. 1972-től a város az együttesek függetlenített zeneigazgató karmesterévé nevezett ki. Művészi színvonaluk emelkedésével lehetővé vált nemzetközi versenyeken való megmérettetés is. 1965-ben indult a kórus győzelmi sorozata: Arezzo – 3 első díj, Debrecen – 2 első díj, Gorizia – 2 első, 2 második díj, Llangollen – nagydíj, BBC „Énekeljenek a népek” világversenyén első díj, a kortárs zene kategóriájában nagydíj („Ezüst rózsa”). A zenekar a kerkrade-i világversenyen szintén első díjat nyert.
Veszprémre figyelt az ország zenei közélete, amikor városunkat az új magyar zene fórumává avattuk 1965-től az Országos Kamarazenekari Fesztiválok alkalmával. A Zenei Alap támogatásával jeles zeneszerzőinket új művek írására ösztönöztük. Minden részt vevő együttes egy-egy új magyar kompozíciót mutatott be. A lezajlott tizenhárom fesztiválra mintegy hatvan új alkotás született. A veszprémi zenekarral, illetve a kórussal többek között Durkó-, Farkas Ferenc-, Petrovics-, Szokolay-műveket mutattunk be.
Bekapcsolódtunk az európai énekkari kultúra vérkeringésébe is a Nemzetközi Éneklő Heteken az „Európa Cantat” jegyében. Veszprémben először 1968-ban rendeztünk Éneklő Hetet, amelyen több száz tagú nemzetközi kórus adott elő hatalmas ének-zenekari alkotásokat.
1966 karácsonyán házasságot kötöttem Aszódy Margittal, aki édesanyámmal együtt mindenben segített, hogy a sok közösségi tennivalónak eleget tudjak tenni. Három kislányunk született: Kriszta, Réka, Szilvi. Az első három fiúunokával ajándékozott meg minket. Réka egyházzenész karvezető, Szilvia énekes karvezető.
1976-ban meghívtak a Zeneakadémiára tanárnak. Tizenhat évig tanítottam vezénylési gyakorlatot és karvezetést. Ma is szívesen gondolok vissza hallgatóim szép fellépéseire.
1981-ben kineveztek a profi Honvéd férfikar vezető karnagyának. Sajnos ekkor meg kellett válnom Veszprémtől, együtteseimtől. A Honvéd Együttessel bejártuk a világot, Pekingtől Havannáig, Damaszkusztól Párizsig. Mint vendégkarmester, rendszeresen dolgoztam a Magyar Rádió énekkarával is. A Magyar Rádió számos koncertet szervezett és készített felvételeket kórusaimmal.
Közéleti tevékenységem során a Magyar Zeneművészek Szövetségének tagja, majd elnökségének tagja lettem. Ott bábáskodtam a Kórusok és Zenekarok Szövetségének születésénél (1970), ma is a művészeti tanács tagja vagyok.
Több évtizedes zenei munkásságomat díjakkal és elismerésekkel jutalmazták: Liszt-díj (1967), az Artisjus nívódíja új magyar kompozíciók külföldi propagálásáért (1970), az MR nívódíja rádióskoncertjeimért és a felvételekért (1971), a Népművelési Intézet nívódíja a nemzetközi versenyeredményekért (1974), Munka Érdemrend arany (1975), érdemes művész (1981), Veszprém város Pro Urbe (1992).
Lemezeim közül világpremier: Charpentier: Te Deum (Veszprém Város Vegyeskara, Filharm. Társaság Zenekara), Liszt-kantáták (Honvéd férfikar, Állami Hangversenyzenekar).
1990-ben Veszprém visszahívott a közben megalapított Zeneművészeti Szakiskola élére, amelyet öt évig igazgattam. Dohnányi Ernő nevét vettük fel, Mádl Ferenc avató jókívánságaival.
A közösségi kórusmunka élő gyakorlatát folytatom öt éve a szolnoki Kodály Kórussal. Számos oratórikus művet vittünk sikerre bel- és külföldön egyaránt. A zenei tevékenység szálai ma is Veszprémhez kötnek. Öt éve vezetem a Padányi Bíró Márton Katolikus Gimnázium énekkarát és Veszprém zenekultúráját mindenben igyekszem segíteni.
A XXI. század kezdetén feltétlen optimizmusom alapja a bizakodás, hit népünk erejében, tehetségében. A globalizáció szükségszerű tendenciái mellett népi-nemzeti ellenhatásra van szükség: a magyar történelmi múltra alapozott nemzeti sajátságok ereje, védelme. Kodály szavaival élve: „Hétköznap európaiak vagyunk, hogy életünk vasárnapjain önmagunk lehessünk.”
